A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

valós világ fölé emelkedő^ írói terveket, szándékokat eláruló, személyes titkokat megvalló baráti kapcsolat, amelynek nemcsak az író levelei ékes tanúbizonyságai, hanem az erre küldött válaszok is. Egy hitéhez, a polgári család életfelfogásához, a kor etikájához, a debreceni kálvinizmus világához idomuló asszony kezdett levelező párbeszédet a megértő társra igényt tartó férfival, s így tudva és akarva vált feleség helyett érzelmi partnerré, a panaszok meghallgatójává, a legbizalmasabb baráttá. Eddig Móricz leveleiből próbálták meg kihámozni Olga egyéniségét, s ennek az egyoldalú megvilágításnak az alapján tudott Vargha Kálmán is ha nem is teljesen elmarasztaló, de nem egészen pozitív véleményt kialakítani Magoss Olga egyéniségéről.

19 Most, bár a bevezető tanulmány terjedelme erősen köti kezünket, arra is kísérletet teszünk, hogy Magoss Olga írásos megnyilatkozásaiból bontsuk ki ennek a különösen tiszta szerelemből táplálkozó asszonynak a karakterét. 1925. június 5-én írt levelében reagált Magoss Olga először A feketeruhás nő című novellára. Úgy látja, nem tudta tökéletesen elmondani Móricznak, mint érzett akkor, amikor Lemberg körzetében hősi halált halt férje sírját ment édesapjával megkeresni. Holott valószínűleg nem erről volt szó, hanem arról, hogy Móricz alakította a bizonyára jól és igazul elmondott történetet a saját igényei szerint. S már ebben a levélben, amely sorrendben feltehetőleg a második volt, kezdi magában kutatni, hogy mi késztette őt erre a bizalmas önvallomásra: „.. .Nem csodálatos ez a nagy bizalmasság, mely már magában abban a tényben megnyilvánul, hogy ilyen hosszú leveleket írok, egy előttem majdnem teljesen ismeretlen embernek. Magának megvan a tehetsége a vallatáshoz, az bizonyos..." S a Budapestre érkezett levelekben egyre jobban kibomlik előttünk ennek az asszonynak különös egyénisége. Móricz azt kéri tőle egy július 26-án kelt levelében, hogy a továbbiakban írógéppel írhassa leveleit. Olga válasza egyszerű és természetes: „A formák betartásához csak addig a pontig ragaszkodom, ameddig az eléggé fejlett ízlésemet nem sérti..." Majd ismét egy önvallomásszerű mondat, amit nő általában csak a „vallatónak" képes elmondani: „.. .Engem inkább tisztelnek és szeretnek a férfiak, minthogy másirányú érdeklődéssel viseltetnének irányomban... ma már sokszor kívánnám, hogy lenne egy egészséges érzésem, hogy Isten igazában tudnék valakit gyűlölni vagy szeretni..." (1925. július 30.) Afféle se hideg, se meleg ember lenne tehát Magoss Olga, aki az író egyre rohamozó kéréseit érzés nélkül tudja visszautasítani? Aligha. Nem a szándék, nem a szeretet hiányzik belőle, hanem az elhatározás teremtő készsége. Ezért vall így egyik levelében (1925. szept. 1.): „.. .én nem vagyok a tettek embere, csak az eszméké...". Ezért kell Olgának magát mielőbb tisztáznia Móricz Zsigmond előtt, hiszen tudván tudja, hogy partnerével, annak gyermekeivel szemben felelősséggel tartozik. 1925. november 12-én írt levelében még a gyanúját is el akarja annak hárítani, hogy ő Móriczra valaha is mint későbbi férjére gondolt volna: „.. .Fájna nekem nagyon, hogyha komoly csalódást okoztam volna Magának,... én nem érzek magamban semmiféle hajlandóságot a házasélethez s még jobban fájlalnám, ha maga nem hinné el nekem, hogy én egy betűt sem írtam ezzel a céllal. Nyugtasson meg engem, hogy nem jelentettem én sem Magának mást, mint egy jó barátnőt, kihez talán menekülni igyekezett. Eddig abba igyekezett magát beleheccelni, hogy milyen Magához való élettársat lásson bennem, most nyissa ki a szemét... az én kicsinységemmel, életúntságommal, nehézkességemmel milyen csapás lettem volna Magának?!..." Mi ez, ha nem határozott felelősségérzet, egy olykor túlzásba is hajló, a maga hibáit felnagyító önismeret, a társat kívánó, a házasságot azonban a maga hibái miatt elutasító erős Önkontroll? Móricz azonban egyre hevesebben s mindinkább forrón kérleli Olgát a házasságra. December közepére odáig jut a debreceni asszony, hogy barátja nem tudni hányadik írásbeli, szóbeli ajánlatára gondolkodni kezd a dolgon. Nem mond tehát sem határozott nemet, sem határozott igent. Ismét a bátor elhatározás hiányzik belőle: „.. .Én nem tudom már, hogy mit olvasott maga az én levelemből — írja Debrecenből Móricznak —, de már megint a tize19 Móricz december 26-án és még 28-án is Miskolcról ír Magoss Olgának levelet. Az utóbbiban így ír: „Reggelindulunk Nyíregyházára, holnap este látom." (MZSL

1.190—191.) Móricz tehát tévedett, amikor ezt a végzetes látogatást utólag december 26-ra helyezte. Vö. még Szabó Sándor Géza: Móricz és Debrecen (Debrecen, 1980), 58. 349