A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

36. Balkáni tarkaharkály (Dendrocopos syriacus). Mint fészkelő új fajt 1938-ban írták le Magyar országon, 1939 óta több helyen is regisztrálták (38). A debreceni megjelenéséről nincs adatunk, de Hajdúböszörményben 1941-ig még nem észlelték (40). A Nagyerdőben 1960—70 között már ritka fészkelőként szerepel (19), de a Botanikus Kertben 1967 nyarán még nem fordult elő (5). Az 1970-es években viszont egyre gyakrabban bukkan fel az egész év folyamán a Nagyerdőben, a Köztemetőben, a Botanikus Kertben. Az utóbbiban 1979. V. 5. és VI. 9. között egy pár tartózkodott a tölgyesben és valószínűleg költött (14). Hasonló tapasztalataink vannak más évekből is. Azonban egyelőre a balkáni harkály állománya elenyészően kicsi a nagy tarkaharkályéhoz képest. 37. Búbos pacsirta, pipiske (Galerida eristata). Pacsirták között egyedül ez a faj nevezhető igazi urbanistának. Debrecenben a lapos tetők megjelenésével terjeszkedik a városban még az 1920-as évek óta (33). A terjeszkedésének igazi fellendülést adott a modern, lapostetejű panelházak építése a 60-as években, ami az újabb fészkelési formának is kedvezett. 1962—64 között például a Jászai Mari utcai lakótelepen 2—3 pár pipiske is költött. Sok madár a zöld területek pázsitján kísérli meg a költést. Azonban mindkét fészkelési mód ritkán sikerült, mert fenn a csókák rabolták ki a tojásaikat, fiókáit, lent a fűnyírás tönkretette a fészkeket. Ennek következtében a búbos pacsirta már az 1970-es években visszavonult a hagyományos habitatjaiba és ezentúl zömében városperemekben, ipari területek rudeális zöld részein költ. Ősszel, kb. október közepétől kezdve a madarak újra megjelennek a városközpontban, populációjuk számottevően nő és szétoszlik minden városi biotópban. A háztetőkön éneklő madarakat mindenütt, még a téli napokon is megfigyelhettük, táplálékért a kukákhoz is lejönnek. Emberrel szemben nagyon bizalmasak. 38. Mezei pacsirta (Alauda arvensis). Csak a város D-i és K-i peremén gyakori, ahol minden bizonnyal költ is. Tavasszal a városból kivezető utak mentén is meg lehet figyelni, ill. hallani szép dalolását, pl. a Vámospércsi, a Létai, a Diószegi és a Monostori utak táján. 39. Erdei pacsirta (Lullula arborea). Ritka átvonuló. 1982. IV. 22-én 1 pld. a város peremi zónájában táplálkozott. 1983. V. hóban is megfigyeltünk két példányt a városszéli mintaterületen. 40. Füsti fecske (Hirundo rustica). Leginkább a kertvárosi biotópban fészkel egyes családi házakon vagy gazdasági építményeken. 1979—1980-ban megtaláltuk néhány fészkét a Nagyerdőben, a Régi Vigadó fedett előterében és a Kohász Üdülő épületén. Egészében véve a városi állománya kis létszámú. 41. Molnárfecske (Delichon urbica). Az előző fajhoz képest állománya igen nagy. Rendszeresen költ a belvárosban, nagy lakótelepeken és a Nagyerdő környékén is. Kisebb-nagyobb települései a Vörös Hadsereg útján több helyen, a Pályaudvar épületén, a Ságvári, a Dimitrov és Hatvan utcában, a Dózsa Gy. úton, a Lefkovics V. utcában és a Kohász Üdülő épületén (30—40 pár) található^ A

IX emeletes bérházak beugró erkélyein is költ. Városszéli biotópokban ez a fecske sokkal ritkább. Évente kétszer költ. 42. Sárgarigó (Oriolus oriolus). Közönséges madár, de egyed száma alacsony. Csak a Nagyerdő parkjaiban és a Köztemetőben gyakoribb. Botanikus kertben 1979—1980-ban két pár fészkelt a magastörzsű lombos erdőrészen. Elszórtan a kertvárosban is hallatja a dalát különösen olyan helyeken, ahol magas facsoportok akadnak. Valószínűleg ott is fészkel. 1983-ban megjelent a DATE parkban és nyárfán költött. 43. Dolmányos varjú (Corvus comix). 1959-ig rendszeresen fészkelt a Nagyerdőben, 1 pár költött a Botanikus Kertben is. Ezután 20 évig eltűnt Debrecenből és csak 1979-ben bukkant fel újra, először a Botanikus Kertben és a Klinika területén. 1979-től kezdve a faj előrenyomulása tapasztalható, ami egyébként egybeesik hasonló terjeszkedésével Budapest területén is (23). 1983-ban tavasszal a dolmányos varjú rendszeresen fordult elő a Kossuth Egyetem környékén, a városközpontban, Sámsoni úti laktanyánál. Fészkelése városban biztosnak látszik, mivel a DATE parkjában 1983. V—

VI. hóban fiataljaival együtt kóborolt. 44. Vetési varjú ( Corvus frugilegus). A többi varjúféléktől eltérően ez a faj csak ősztől tavaszig tartózkodik a városunkban. Állománya több ezer madárt számlál, azonban ez a tömeg inkább a környező táblákban tölti a napot, éjszakára pedig a városon keresztül vonul északra, a Józsa—Hajdúböszörmény határi erdőkbe. Közben a madarak 15—30 ezres csapatai leszállnak pihenésre a nagyerdői fákra és kb. egy óráig keringenek az egyetemek körül. Magában a városban csak kisebb létszámú csapatok (50—100 pld.) kóborolnak a nagyerdei parkban, táplálékot keresve az avarban, vagy a vasútállomás környékén. Az utolsó 4—5 évben a városba való előnyomulása történik. Télen már megszokott látvány néhány varjú a belvárosi udvarokon és a lakótelepeken. A madarak nemcsak a parkosított részeken, hanem a kukák körül is kutatnak, egyesek az erkélyekre és az ablakpárkányokra is bátorkodnak leszállni. Tavasszal általában március 15-én az utolsó madarak nyomtalanul elhagyják a várost. 45. Csóka (Corvus monedula). A csóka igazi urbanista faj. Az 1960-as években gyakori volt főként a Nagyerdő területén, ahol az odvas fákban és a Gyógyfürdőnél a víztoronyban fészkelt. Később leginkább a belvárosba tömörült és évről évre azonos helyeken él (Aranybika, Nagytemplom, megyeháza, Vörös Hadsereg, Kossuth, Béke út épületei). 1974—-76 között még fészkelt a lapos közúti világítótesteken is, pl. Arany Bika előtt. 1981-ben több pár telepedett meg a Vénkerti lakótelep házai kö32