A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

zött is. Újabban a csókának egyik legfontosabb táplálékát képezik a balkáni gerle tojásai, fiókái, különösen a belvárosi körzetben (7), ami valószínűleg nem utolsó szerepet játszott a csókapopuláció áttelepülésében a zöld övezetből a városközpontba, ahol a 70-es évekre már túlszaporodott a balkáni gerle állománya. A természetes ellenség hiánya miatt, valamint a kedvező táplálkozási lehetőségeknek és a jó alkalmazkodó képességnek köszönve a csóka populációja fokozatosan növekszik. 46. Szarka (Pica pica). A szarka csak a városperemen hatol be Debrecenbe, ott, ahol még mezőgazdasági területek, bokrosok, akácosok találhatók, de 1980. ápr. 17-én a Botanikus Kert fölött is felbukkant. Fészkelése csak a Vámospércsi és Létai út végén, a város K-i határánál bizonyosult be 1980ban. Télen gyakoribb a parkos övezetben, Köztemetőben. 47. Szajkó (Garrulus glandarius). A szajkó kizárólag a nagyerdei övezetben található, a Botanikus Kertben, a Köztemetőben, a nagyerdei parkokban. Az utóbbiban aránylag zavartalanabb és kevésbé parkosított részein fészkel (a Nagyerdei körút, Ady E. út, Benczúr Gy. u. által bezárt terület), de legrendszeresebben a Botanikus Kertben költ, ahol teljes védelmet élvez. 1980-ban két fészek volt, szaporodási idényen túl a madarak száma a kertben eléri a 8—10-et is. Vonulás időszakában nem ritkán 30—40 egyedet is számláltunk össze egy-egy laza csapatban (1981. XI.). 48. Széncinege (Parus major). Gyakori költőfaj. Egész évben a város teljes területén megfigyelhető, 6 biotóp fészkelő madara. A nagy parkokban a fészkelőidőszakban, míg télen a kertvárosban is domináns faj. Állománya az utóbbi időben kissé gyarapszik. Fészkelése során messzemenően kihasználja a lehetséges helyeket (természetes odvak, mesterséges odúk, kerítéscsövek, postaládák, villanyórák, tűzoltócsap stb.), ami széles adaptációs képességét mutatja. 49. Kékcinege (Parus caeruleus). Gyakori fészkelő. Fele akkora egyedszámban, de rendszeresen megfigyelhető csaknem az egész városban. A belső területen (pl. belváros) kóborlás közben is csak hidegek esetén mutatkozik nagyobb számban. A nagy zöldterületek domináns faja. 50. Barátcinege (Parus palustris). Rendszeres fészkelő. Városi élőhelyét a Nagyerdő, Botanikus Kert, Köztemető és a városi parkok képezik, de csak a nagy zöldterületeken fészkel. Élőhelyéhez ragaszkodik, még kóborláskor sem nyomul mélyen a városba. 51. Fenyőcinege (Parus ater). Feltételezett fészkelő, gyakori téli vendég. A nagy parkok fenyővel telepített élőhelyein csaknem egész éven át megfigyelhető. A Köztemető lucosainak zónájában fészkelését feltételezzük, mivel rendszeresen megfigyeltünk költési időben táplálékot vivő példányokat. Kóborlása során rendkívül hideg, havas időben más cinegékkel együtt mélyebben behatol a városba: 1981. XII. 14-én a Vénkerti lakótelepen két példány táplálkozott a bokrokra kiakasztott szalonna darabokon, széncinegék társaságában. 52. Búboscinege (Parus eristatus). Igen ritka téli vendég. Téli időszakban Aradi Cs. és Nemes L. figyelte meg néhány esetben etetőnél a Botanikus Kertben. 53. Lazúrcinege (Parus cyaneus). Alkalmi faj. Hazánk faunájában nincs hivatalosan elfogadva, de mivel egy alkalommal, minden kétséget kizáróan megfigyeltük (1982. V. 12-én a Botanikus Kertben, tujafákon), így felvesszük a faunisztikai listára. 54. Őszapócinege (Aegithalus caudatus). Szórványos fészkelő. Kizárólag az öreg parkok — főként kóborlási időben megjelenő — madárfaja. Fészkelését csak a Botanikus Kertben bizonyítottuk. Kóborláskor más cinegefélék társaságában mutatkozik, hideg téli napokon, esetenként a városi zöldterületekre is behatol: 1982. XII. 13.2 pld. az Agráregyetem parkjában. Telente legnagyobb számban a Nagyerdővel határos Klinikák területén figyelhető meg. 55. Csuszka (Sitta europaea). Rendszeres fészkelő. Öreg, odvas fákkal tarkított zöldterületek lakója. Kóborlási időben megjelenik a kis területű városi parkokban és a kertvárosban egyaránt. 56. Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydaetyla). Szórványos fészkelő. Csak a Nagyerdő, Köztemető, Botanikus Kert területén figyelhető meg, élőhelyéhez még kóborlási időszakban is ragaszkodik, s csak igen ritkán jut be a kertváros peremi részeire pl.: 1979. Ш. 13-án 1 pld. a Mátyás király u. fasorában). 57. Ökörszem (Troglodytes troglodytes). Fészkelő faj. Rejtett életmódja miatt nehezen megfigyelhető. Leginkább a hangja árulja el. Fészkelő időszakban karakter faj a város zöldterületein (kertváros, kis városi parkok, öreg parkok). Téli kóborláskor csaknem az egész városban megjelenik, még a belvárosban is (1981. XI—XII. hóban a Jászai M. u. és a TIT belső udvarán). 58. Léprigó (Turdus viscivorus). Téli vendég. Néha már októberben megjelennek az első példányok, elsősorban a Köztemetőben. A téli állomány legnagyobb része itt tartózkodik s a kocsányos tölgyeken gyakori sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) termését fogyasztják. Néhány egyed megjelenik a Nagyerdő és a Botanikus Kert területén is. 59. Fenyőrigó (Turdus pilaris). Téli vendég. Téli állománya jóval nagyobb az előző fajénál, néha inváziósan jelentkezik. Az első példányok már IX. hó végén megjelennek, majd XII. hótól kezdve állománya ugrásszerűen megnő. Táplálék után (ostorfák, díszalmafák, galagonya, vadrózsa, berkenyefélék termése stb.) egészen a város belső területeire is behatol százas csapatokban, s nem zavarja a forgalom, a zaj sem. Amikor a városban a táplálék elfogyott, akkor megszállják a parkokat, lakótelepeket, kertváros területét táplálék után kutatva. Legutóbbi inváziós megjelenése az 1981—82-es télen 33