A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

Festőmesterségbeli ismereteit, amivel fölébe kerekedett az alakítás, majd stílusteremtés nehézségeinek, a Rippl-Rónai mellett eltöltött kaposvári „inas" éveknek (1926—27) köszönhette.

135 A Rippl-Rónaitól tanultakon — („hogyan kell látni... "

136

) —, a „vasszorgalom, kitartás, az emberfeletti lelkesedés" 137-en kívül bizonyára nagy mértékben alakította művészi-emberi habitusát az is, hogy Kaposváron közelebbi ismeretségbe kerülhetett Móricz Zsigmonddal, Medgyessyvel, a fiatal Martyn Ferenccel, akik munkáikban — Káplár számára is — példa teremtő magas mértéket állítottak fel. Emelő, serkentő társaságuk olyan szerencsés légkört jelenthetett, amely nemcsak nagymértékben pallérozta látását, hanem Káplár festői szemléletét is változtatta. Ez a minőségi változás 1928 utáni tevékenységében szembeötlően jelentkezett.

138 Rippl-Rónai halála után Káplár mecénás és mester nélkül maradt, művészetében is fordulóponthoz érkezett, így nyilvánvaló természetességgel szegődött a Hortobágyon művészte^ lépet alapító, elismert Boromiszához. Bátran tehette ezt, ő idevaló volt. Hazautazása előtt így írt Boromiszának; „a sors úgy hozta, hogy megismertelek téged, és úgy érzem ... egyedül tanácsaidat követve mehetek kitűzött célom felé, ami azonos a te céloddal. Te világosítottad fel előttem, ami eddig sötét volt..., hogy tulajdonképpen még magyar művészet nincs, és most itt az alkalom a megteremtéséhez. Én aki azt hiszem megértettelek és nagyon örülök, hogy mesteremnek nevezhetlek, nélküled nem tudom elképzelni a magyar piktúra európai nívón álló fejlődését... Már alig várom, hogy mehessek az Alföldre, szülőföldemre.. ."

139 Káplár számára a Hortobágy a saját életközösségébe való visszatérést jelentette. Családjának, „emberré érlelő" fiatalságának a színtere ez a táj, ahol témáinak életét-világát élte — és most újból élhette, mint alakítója. Ő nem kintről fordult itt a témához mint a Hortobágyot festő impreszszionista Boromisza vagy a zsánerpiktor debreceni Pálfy József— ő belülről érezte-látta a pusztát, s így számára mindenekelőtt a Hortobágy festői birtokbavétele, a puszta mindennapijelenségeinek, tárgyainak művészi értelmezése volt a legfontosabb. Ha érdekelte is Boromisza eszmeköre, ez csak a világban-művészetben helyét kereső ember tépelődése. Paraszti-pusztai alkatának nem volt szüksége arra, hogy a pusztai témában-tárgyban levő ilyen vagy olyan eszméről elmélkedjék, zavartalanul figyelhetett csak a művészi alakításra, világának képi megformálására. Ezért vált el útja Boromiszáétól. Hangsúlyoznunk kell, hogy Boromisza hívásakor Káplárt nemcsak a program és a kézenfekvő téma, a Hortobágy vonzhatta, de Boromisza művészete, attraktív, lenyűgöző indulatai is hatással lehettek rá, s miután együtt festettek, Káplár nyilvánvalóan tanult Boromiszától, néhány elemet át is vett tőle. Boromisza — végül is — nagy szolgálatot tett Káplárnak, mikor indítóokot fogalmazott-adott arra, hogy miként fogjon hozzá a munkához, így Káplár művészi fejlődése rendkívül felgyorsult, s ez azt jelentette, hogy el mert indulni azon az úton, amelyen csakhamar megtalálta^a maga világát és a neki megfelelő kifejezést. A hortobágyi művésztelep, programjával együtt kísérlet maradt, három év után megszűnt. Hogy miért, ennek több — nem egy személyi — oka volt. Legfőbb okként úgy gondoljuk, Rabinovszky Máriusz vélekedése az adysokat érintő ún. debreceni stílusról nagyon ideülik, hogy „helyi stílust nem lehet elhatározni, helyi stílus lesz...". Káplár életének utolsó hét éve—1928 és 1935 között — a Hortobágynak szentelt időszak. 1929-ben szakított Boromiszával, 1930-ban az Ady Társaság tagja, majd 1931-től a társaság képzőművészeti osztályának lett az elnöke. Több sikeres, visszhangos kiállítást rendezett Debrecenben, Budapesten, Miskolcon. Az egzisztencia megteremtéséért folyó állandó harcban stílusának kibontakozása ez a pár esztendő. Ekkor születtek meg a balladás hangulatú pusztai világot tükröző legjobb képei, melyekben finoman olvad össze a rusztikus-groteszk a kifino135 1926 „tavaszán Kaposvárra ment Rippl-Rónaihoz, ahol sokat dolgozva nagyot fejlődött művészi képessége". Maghy Zoltán: Emlékeim Káplár Miklósról. Közli: Honismereti írások a Hajdúságból. II. (Szerk. Nyakas Miklós. Hajdúböszörmény, 1976) 13—22. 136 Maghy Zoltán: i. m. 16. 137 Uo. 14. 138 Káplár művészi, baráti kapcsolatait részletesen tárgyalja Masits László: Káplár Miklós művészi indulása. Különlenyomat a debreceni Déri Múzeum 1975. évi évkönyvéből. 523—562. 139 Káplár Miklós levele Boromisza Tiborhoz. 1928. június (?). Szabó Sándor Géza: Festők Debrecenben és a Hortobágyon 50 évvel ezelőtt. Kézirat. 8—9. 309