A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

Ugyanezt a célt tűzte ki szerényebb művészi konceptusban — a realista vonalhoz jobban kap­csolódó, a groteszkkel próbálkozó Blattner Géza 23 , és az agitatívabb törekvésű, a debreceni sivár egykedvűség, visszhangtalanság ellen mozgósító Senyéi Oláh István. Az impresszioniz­mustól jutott el a tömörítő előadáshoz Hrabéczy Ernő is, aki tépelődve, meg-megtorpanva, kutatta a kifejezés új útjait, és ha nem engedett is olyan szabad utat eruptív gerjedelmeinek, mint Holló László, mégis az expresszív láz és a világgal való szembenállás teljesen egyéni mód­ja határozta meg alakuló festői nyelvének karakterét. G. Szabó Kálmán ekkor készülő famet­szeteit is a fekete és fehér drámai egymásmellettisége, a vonal és a tömör forma sajátos értéke­lésű expresszív elemei éltették. Ezeknek a fiatal festőknek a megjelenése, fellépése jellemző vonása e korszak debreceni képzőművészete első évtizedének. Törekvéseik életerősnek bizonyultak és döntő hatású jelenségei maradtak a két világháború közötti debreceni kultúrának, és hatottak azon túl is. Igaz, kisebbségben voltak — az egyesület kiállításain az uralkodó elem változatlanul az aka­démikus középszerűség —, de tevékenységük egy korszerűbb művészet debreceni térfoglalását és egy teljesen új egyesületi szervezkedés csíráját is jelentette. Ugyanakkor a művészeti élet, a kiállítások iránti érdeklődés általában — enyhén szól­va — mérsékelt volt. A helyi lapok képzőművészettel foglalkozó írásai a nagyközönség „el­képzelhetetlen" közönyéről tudósítanak. Az áldozatkészség hiányát már 1922-ben így osto­rozta például a Debreczeni Újság; „a közönségnek az a rétege, amelyik megértő, oly szegény, hogy áldozni nem tud, amelyiknek pedig pénze van, az meg sokkal kövérebb és csizmásabb, semhogy a művészetet valamire is becsülné. Ezek a kövér hasak és rámás csizmák (sic!) nem törődnek azzal, hogy... a művésznek... nincs mit ennie" 24 . Egy másik — 1926-os — híradás így ír; „Senki sem próféta a maga hazájában, legkevésbé az a művész, és legkevésbé Debre­cenben. Itt ugyan holtáig dolgozhat, a nagyközönség nem vesz róla tudomást, és az isteni szikrának ugyan szilaj tűzzel kell égnie benne, hogy ki ne oltsa a közöny hamuja. Ha sikere van, agyonhallgatják, ha támadják: kárörvendenek, már beérkezett művészek sikereit állítják vele szembe, és jó, ha megengedik, hogy ő is beérkezhetik. A Műpártoló Egyesület részvétlen­ségbe fúló kiállítása mondatja velünk a keserű igazságokat. Mégis megdöbbentő, hogy 15—16 művész, akik egész életüket művészetüknek szentelik s akiknek az a balsorsa, hogy vidékhez vannak kötve, ily sivár közönnyel találkozzék" 25 . Az érdektelenség egyik oka az infláció, az általános elszegényedés volt. De — ugyan­ekkor — nem kevés műtárgy megtalálta az utat a debreceniekhez, és kiváltotta a „vásárló­kedvet" is. Mutatja ezt a rohamosan növekvő műtárgykínálat, a kiállítások évről évre gyara­podó száma, a kiállítási helyek 26 , az ezeket működtető szervezetek, egyesületek és szalonok sokasága. Többnyire Budapest az alakulási helye ezeknek az egyesületeknek, szalonoknak, de tevékenységük színtere természetesen a vidék is, elsősorban a vidéki városok. Mindegyik egyesületnek, szervezetnek megvolt a maga sajátos arca. így a Debrecenbe vissza-visszatérők 27 23 Blattner Géza 1925-ben Franciaországba költözött. „Groteszk-realista" képei, grafikái így csak pár alkalommal kerültek a debreceni közönség elé. 24 Egy kisebb csokorra való e tudósítások sorából: Ma zárul a kondásfestő képkiállítása. Debreczeni Újság. 1922. július 16. 3. — Részvétlen a közönség a képtárlat iránt. Debreczeni Független Újság. 1922. december 22. 3. — Megnyílt a Szinyei Társaság kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1925. november 17. 4. — Megnyílt a Műpártoló Egyesület kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1925. december 22. 3. — A Műpártoló Egyesület tavaszi tárlata. Debreczen. 1926. június 18. 5. — Dr. Kövessy J.: Debreceni művészek kiállítása a városházán. Debreczeni Újság. 1926. június 22. 2. — A Debreceni Műpártoló Egyesület téli kiállítása. Debreczen. 1926. december 22. 4. — Akt-ki­állítás a Művészházban. Debreczeni Független Újság. 1927. február 2. 4. — Öt fiatal debreceni fes­tő kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1928. október 24. 4. 25 A Műpártoló Egyesület Tavaszi Tárlata. Debreczeni Független Újság. 1926. június 18. 5. 26 Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között (1920—1940). (Bp. 1956) 27. — Debrecenben a húszas évek elejétől a Déri Múzeum kiállító termeinek átadásáig 28 — nem rendeltetésszerű — kiállítási helyet számoltunk össze a hírlapi beszámolók alapján. A 28 között nincsenek benne azok a lakások és iskolai rajztermek, ahol az ún. műtermi kiállításokat rendezték. 27 Nemzeti Szalon Bp., Szépművészeti Rt. Bp., Szövetség Bp., Szépművészeti Társaság (Frankéi Sza­lon) Bp., Solymosi képszalon Bp., Harmat képszalon Bp., Vastagh Gyula Bp., Szirmay László Bp., Magyar Képzőművészek Egyesülete valamint a Szinyei Merse Pál Társaság Bp. és a K.U.T. Bp. 279

Next

/
Thumbnails
Contents