A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben
Ugyanezt a célt tűzte ki szerényebb művészi konceptusban — a realista vonalhoz jobban kapcsolódó, a groteszkkel próbálkozó Blattner Géza 23 , és az agitatívabb törekvésű, a debreceni sivár egykedvűség, visszhangtalanság ellen mozgósító Senyéi Oláh István. Az impresszionizmustól jutott el a tömörítő előadáshoz Hrabéczy Ernő is, aki tépelődve, meg-megtorpanva, kutatta a kifejezés új útjait, és ha nem engedett is olyan szabad utat eruptív gerjedelmeinek, mint Holló László, mégis az expresszív láz és a világgal való szembenállás teljesen egyéni módja határozta meg alakuló festői nyelvének karakterét. G. Szabó Kálmán ekkor készülő fametszeteit is a fekete és fehér drámai egymásmellettisége, a vonal és a tömör forma sajátos értékelésű expresszív elemei éltették. Ezeknek a fiatal festőknek a megjelenése, fellépése jellemző vonása e korszak debreceni képzőművészete első évtizedének. Törekvéseik életerősnek bizonyultak és döntő hatású jelenségei maradtak a két világháború közötti debreceni kultúrának, és hatottak azon túl is. Igaz, kisebbségben voltak — az egyesület kiállításain az uralkodó elem változatlanul az akadémikus középszerűség —, de tevékenységük egy korszerűbb művészet debreceni térfoglalását és egy teljesen új egyesületi szervezkedés csíráját is jelentette. Ugyanakkor a művészeti élet, a kiállítások iránti érdeklődés általában — enyhén szólva — mérsékelt volt. A helyi lapok képzőművészettel foglalkozó írásai a nagyközönség „elképzelhetetlen" közönyéről tudósítanak. Az áldozatkészség hiányát már 1922-ben így ostorozta például a Debreczeni Újság; „a közönségnek az a rétege, amelyik megértő, oly szegény, hogy áldozni nem tud, amelyiknek pedig pénze van, az meg sokkal kövérebb és csizmásabb, semhogy a művészetet valamire is becsülné. Ezek a kövér hasak és rámás csizmák (sic!) nem törődnek azzal, hogy... a művésznek... nincs mit ennie" 24 . Egy másik — 1926-os — híradás így ír; „Senki sem próféta a maga hazájában, legkevésbé az a művész, és legkevésbé Debrecenben. Itt ugyan holtáig dolgozhat, a nagyközönség nem vesz róla tudomást, és az isteni szikrának ugyan szilaj tűzzel kell égnie benne, hogy ki ne oltsa a közöny hamuja. Ha sikere van, agyonhallgatják, ha támadják: kárörvendenek, már beérkezett művészek sikereit állítják vele szembe, és jó, ha megengedik, hogy ő is beérkezhetik. A Műpártoló Egyesület részvétlenségbe fúló kiállítása mondatja velünk a keserű igazságokat. Mégis megdöbbentő, hogy 15—16 művész, akik egész életüket művészetüknek szentelik s akiknek az a balsorsa, hogy vidékhez vannak kötve, ily sivár közönnyel találkozzék" 25 . Az érdektelenség egyik oka az infláció, az általános elszegényedés volt. De — ugyanekkor — nem kevés műtárgy megtalálta az utat a debreceniekhez, és kiváltotta a „vásárlókedvet" is. Mutatja ezt a rohamosan növekvő műtárgykínálat, a kiállítások évről évre gyarapodó száma, a kiállítási helyek 26 , az ezeket működtető szervezetek, egyesületek és szalonok sokasága. Többnyire Budapest az alakulási helye ezeknek az egyesületeknek, szalonoknak, de tevékenységük színtere természetesen a vidék is, elsősorban a vidéki városok. Mindegyik egyesületnek, szervezetnek megvolt a maga sajátos arca. így a Debrecenbe vissza-visszatérők 27 23 Blattner Géza 1925-ben Franciaországba költözött. „Groteszk-realista" képei, grafikái így csak pár alkalommal kerültek a debreceni közönség elé. 24 Egy kisebb csokorra való e tudósítások sorából: Ma zárul a kondásfestő képkiállítása. Debreczeni Újság. 1922. július 16. 3. — Részvétlen a közönség a képtárlat iránt. Debreczeni Független Újság. 1922. december 22. 3. — Megnyílt a Szinyei Társaság kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1925. november 17. 4. — Megnyílt a Műpártoló Egyesület kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1925. december 22. 3. — A Műpártoló Egyesület tavaszi tárlata. Debreczen. 1926. június 18. 5. — Dr. Kövessy J.: Debreceni művészek kiállítása a városházán. Debreczeni Újság. 1926. június 22. 2. — A Debreceni Műpártoló Egyesület téli kiállítása. Debreczen. 1926. december 22. 4. — Akt-kiállítás a Művészházban. Debreczeni Független Újság. 1927. február 2. 4. — Öt fiatal debreceni festő kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1928. október 24. 4. 25 A Műpártoló Egyesület Tavaszi Tárlata. Debreczeni Független Újság. 1926. június 18. 5. 26 Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között (1920—1940). (Bp. 1956) 27. — Debrecenben a húszas évek elejétől a Déri Múzeum kiállító termeinek átadásáig 28 — nem rendeltetésszerű — kiállítási helyet számoltunk össze a hírlapi beszámolók alapján. A 28 között nincsenek benne azok a lakások és iskolai rajztermek, ahol az ún. műtermi kiállításokat rendezték. 27 Nemzeti Szalon Bp., Szépművészeti Rt. Bp., Szövetség Bp., Szépművészeti Társaság (Frankéi Szalon) Bp., Solymosi képszalon Bp., Harmat képszalon Bp., Vastagh Gyula Bp., Szirmay László Bp., Magyar Képzőművészek Egyesülete valamint a Szinyei Merse Pál Társaság Bp. és a K.U.T. Bp. 279
