A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

többsége, a 19. századi értelemben vett naturalizmus jegyében festett, mintázott műtárgyaknak főleg másodrendű változatú tömegét kínálta „rendkívül mérsékelt áron"

28

. Egy híradás szerint a Solymosi képszalon debreceni bemutatóján „a kiállításra került több mint kétszáz kép egy része túl könnyűnek mutatkozik a komoly művészet mérlegén, és a 30—40 márkás kép mellett csupán azt a célt szolgálja, hogy a közönség laikus része is táplálékhoz jusson"

29

. Ezt a kínálatot kerekítette egésszé az egyéni kiállítások növekvő sora, amely többnyire ugyanazt a konzervatív, naturalista stílusú és minőségű műtárgy választékot kínálta mint az egyesületek és a szalonok

30

, és ezt a „könnyű" „táplálékot" részesítette előnyben nemcsak a debreceni közönség

31

, de a „hivatalos faktor", a város is — ha vásárolt.

32 A debreceni művésznek nagyon meg kellett küzdenie a megélhetésért, különösen akkor, ha csak művészetéből élt. Állami támogatást, városi megrendelést itt nagyon kevesen kaptak, s a gyér műtárgy vásárlás és az igen nehéz — pl. rajztanári — elhelyezkedési lehetőség érezhető kiábrándultságot szült minden művészkategóriánál

33

. Ebben a helyzetben „mely áradatként zúdítja ránk a máshonnan jöttek kiállításait"

34 — írta —jellegzetesen „debreceni hangnemben" és ami a műkereskedelem „olcsó portékájának" „áradatát" illeti, teljes mértékben indokoltan — a korabeli kritikus —, kellett a Műpártoló Egyesületnek helytállni, egymás közelébe hozni a debreceni művészeket és közönséget. Ami nem volt egyszerű, mert elsőszámú társadalmi bázisa, az ún. középosztály a háború után elszegényedett s a kiállításokon alig vásárolt.

35 A szokásos portrémegrendelések is jóval ritkábbak lettek, s ha voltak, a Pestről lerándult kollégákkal kellett osztozkodni. A helyzetet ráadásul nehezítette még az a méltatlan konkurrencia harc is, melyre a — még nagyobb „áradatban" érkező és helyben is gyártott — kontár áru, — „a művészi ízlés terjesztésének, a jó képek vásárjának kerékkötője

36 — a giccs kelendő, olcsó portékája kényszerítette a művészeket.

37 A giccs annyira elburjánzott, hogy „korszakunkban először történt az első hivatalos hadjárat a kiirtására"

38

, de mivel a közönség nem kis részének valóban tetszett, kigyomlálása reménytelennek bizonyult. Országos 28 A Debreceni Műpártoló Egyesület közgyűlése. Debreczeni Újság. 1924. március 18. 3. — A Solymosi képszalon nagyszabású képkiállítást rendezett Debrecenben. Debreczeni Független Újság. 1930. szeptember 9.8. — Pacatus: Képkiállítás. Debreczeni Független Újság. 1926. december 21.2. 29 Lásd a 35. jegyzetet 30 A karácsonyi képtárlat. Debreczeni Független Újság. 1923. december 8. 3. — Meilinger Dezső (Miskolc) festőművész kiállítása. Debreczen. 1925. május 21.5. — Ecsedi István: Száz kép a Hortobágyról. Debreczen. 1928. február 5. 8. 31 „És hogy Debrecen közönsége jó talaj-e a képzőművészetekre? Legjobb válasz arra az, hogy az elmúlt év november havában több mint 25 ezer pengő értékű kép cserélt gazdát — a D.M.E. kiállításán. (Ebben Benyovszky több mint 50 darab képpel és több mint 10 ezer pengővel vezet.)" Pál Nagy Zsigmond: Az Ady Társaság képzőművészeinek kiállítása a Déri Múzeumban. Debreczeni Újság. 1931. február 20.9. — Az irodalmi ízlésről példa: „A debreceni közönség ... ízléséről egészen feltűnő képet ad, hogy a könyvkereskedők statisztikája szerint csaknem kizárólag kétféle szépirodalmi mű fogy: a csak félig irodalmi erotikus szerzőké és a Mereskovszkij féle orosz regényíróké." Béber László: Debrecenben könyvet ma már alig vásárolnak... Debreczeni Független Újság. 1925. december 25. 20—21. 32 Senyéi Oláh Istvánnak 1928-ig kellett várni, amíg „hivatalos elismerésben" részesült, a tavaszi tárlaton ugyanis Debrecen városa megvásárolta „Kora tavasz" c. festményét a Déri Múzeum számára. Senyéi Oláh István képe a Déri Múzeumban. Debreczeni Független Újság. 1928. május 31. 5. 33 Tanárválasztás az iparostanonc iskolában. Debreczeni Független Újság. 1930. január 16. 4. (A 4 tanári állásra 27 jelentkező közül hármat fogadtak el, köztük Toroczkay Oszvald pályázatát.) — Lukács Károly: Szollár Kálmán budapesti festőművész villamos kalauz lett Debrecenben. Debreczen. 1924. május 11.5. (Szollár Kálmán szerint: „A festésből, a művészetből nem lehet megélni. A villamoskalauz foglalkozás legalább kenyeret ad.") 34 A Műpártoló Egyesület téli tárlata. Debreczeni Független Újság. 1929. december 10. 6. 35 Megnyílt a Műpártoló Egyesület kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1925. december 22. 3 — A Debreceni Műpártoló Egyesület kiállítása megnyílt. Debreczen 1925. december 22. 2. 36 Lyka Károly: Festészeti életünk a Milléneumtól az első világháborúig. (Bp. é. n.) 27. 37 A képzőművészeti kiállítás utolsó napja. Debreczeni Független Újság. 1928. január 15. 3. Vadász Endre: A Képzőművészek Új Társasága három világhírű tagjának reprezentatív kiállítása vasárnap nyílik meg a Kereskedő Társulat dísztermében. Debreczeni Független Újság. 1929. november 10. 3. 38 Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között i. m. 22. 280