A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben
Pethő Jánosné (?), Rakottyay László (?) Hajdúszoboszló, Senyéi Oláh István (1893—1963)* Gáborjáni Szabó Kálmán (1897—1955), Toroczkay Oszvald (1884—1951), Tőkés Sándor (?) Karcag — festők, Debreczeny Tivadar (1890—1976), Füredi Richard (1873—1947), Budapest, Nagy Sándor János (1897—1952), Némethy László (1880—1963) —• szobrászok és Bessenyei Ilona (?), H. Hrabéczy Anna (1888—1956) iparművésznők állítottak ki az öt egyesületi kiállításon. E névsor tanúsítja, hogy időszakunkban még belenyúlt a múltból az alapítók egynémelyikének működése, de már megkezdődött az egyesület fiatalabb generációjának munkálkodása, melynek legjobbjai saját stílusukat alakították, formálták. Jól megfértek egymás mellett a múltszázadi művészetben gyökerező törekvések — naturalizmus, akadémizmus éppúgy, mint a fiatalabbak által képviselt modernizmus hazai változatai. Mindegyik törekvésnek megvolt a valóságalapja, mely két világháború közötti társadalmunk elmaradottságából, ellentétes szerkezetéből és nem utolsósorban közönségünk igen vegyes igényéből sarjadt. Ez a jól körülhatárolható társadalmi elvárás éltette tovább az akadémizmust, ösztönözte a kísérletezést és a hazai — fővárosi — színvonalhoz való felzárkózás óhaját egyaránt. A debreceni tárlatokon kiállított műtárgyak többsége tájkép, csendélet, arckép, akt, ritkábban életkép, általában olyan képek és szobrok, melyek a nagyközönség ízlésének megfeleltek. Jellemzőjük a 19. századi akadémista hagyományos naturalizmus. Ezt örökítette át és képviselte a háború utáni egyesületben id. Kovács János, Istvánffy Gyula, Pálfy József és ezt művelte magas színvonalon — korábban a szecessziót is megpróbáló — Dienes János, a böszörményi akvarellista Király Jenő, és mögöttük — nem az ő szintjükön—a velük egykorú és fiatalabb egyesületi festők és szobrászok népes sora. Ahhoz, hogy a háború utáni Műpártoló Egyesület kiállítási gyakorlata önállóvá válhatott és művészi repertoárja is színesebb, gazdagabb lett 20 , nagyban hozzájárult azoknak a fiataloknak a jelenléte, akik az egyesület konzervatív többségéhez képest a korszerűbb törekvéseket képviselték. Blattner Géza, Hrabéczy Ernő, Senyéi Oláh István, G. Szabó Kálmán még innen a harmincon, harmincöt évesen Holló László volt közöttük a legidősebb. Ahhoz a művésznemzedékhez tartoztak, amelyik Nagybányától tanulta meg elutasítani a megmerevült és élettelen művészi elveket és gyakorlatot. Egy darabig úgy tűnt, hogy Toroczkay Oszvald is a „más utakon járó" fiatalokhoz tartozik, hiszen korábbi, Hollósyt utánzó képei magukon hordták az impresszionista atmoszférafestés nyomát, de ezt folytatni nem tudta — vagy nem volt bátorsága. Stílusa „megszelídült", beépült a debreceni hagyományokhoz jobban kötődő naturalista szemléletmódba — amit a helyi „műbarátok" és kritikák „jóleső örömmel" konstatáltak 21 — és csak elemeit őrizte meg Técsőről hozott törekvéseinek. A fiatalok stílusa fokozatosan alakult, formálódott egyéni hanggá. Kevesebb konvenció kötötte őket, a szabadabb szellemiség, vállalkozókedv volt jellemzőjük, amit jópáruknál a nyugat-európai tanulmányutak is tápláltak. Fűtötte őket énjük felmutatásának szándéka, a tiltakozás az akadémista uniformizáltság, az „unalom naturalizmusa" ellen 22 . Alkotásuk fő céljának a kifejező erőt, a közvetlen hatást tartották, amit Holló László a valóság formáit célzatosan eltúlzó, a kifejezés érdekében torzító rajzzal, formaalakítással, a felfokozott, egymással ellentétet alkotó színekkel, szenvedélyes, már-már egzaltált faktúra-alakítással ért el. 20 „A kiállítás komoly nívóját bizonyítja, hogy eddig a debreceni mozgalmakból kikapcsolódott művészek is kiállítják munkáikat, mint Holló László, Hrabéczy Ernő, a kitűnő Hollósy-iskola egyéni úton járói." A Debreceni Műpártoló Egyesület kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1922. június 11. 4. 21 Toroczkay 1925-ös önálló kiállítását megnyitó „Dr. Orsós Ferenc műértő orvosprofesszor rámutatott ... a francia festészet kísérleteire és szertelen irányú változásaira és jóleső örömmel állapíttotta meg, hogy a magyar festők nem ragadtatták el magukat az erős túlzásokra ... Toroczkay is őszinte, becsületes festőművész, ki tanul, halad, de szenzációra sohasem törekszik." Vasárnap nyílt meg Toroczkay Oszvald festőművész kiállítása. Debreczeni Újság. 1925. október 13. 2. 22 A korabeli méltatások egyértelműen értékelték a fiatalok ilyen tartalmú jelenlétét és szándékát a debreceni művészeti életben. Pl. G. Szabó Kálmán 1923-as — debreceni első önálló kiállítása alkalmából kritikusa megállapította, hogy „.. .nem formai dogmák akadémikus elsajátítója ... lázas formakereső. Az impresszionizmustól a kubizmusig minden művészi irány rányomta alakító bélyegét munkáira, amelyek a formális befolyások mellett is önálló, izmos és teljes egyéniséget adnak." G. Szabó Kálmán kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1923. október 6. 3. 278
