A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A Hortobágy a képzőművészetben

ram. Ugyanolyan cél tartotta össze őket, mint az alföldi festőket, akiknek programjáról így írt Tornyai János: „Azért jöttünk haza Párizsból, mert szerettük a fajtánkat és éreztük, hogy itt van legnagyobb köd, itt kell legjobban törni, oszlatni a ködöt, írással, képpel, felolvasással."

45 Festői programjuk a „nagy sömmi", a magyar alföldi táj festése volt, de úgy* hogy az ott élő emberről, annak sorsáról is szóltak. Megjelenítették városrészleteit; a hortobágyi pusztát, de nem szolgai módon, etnikai hitelességgel ábrázolták az Alföldet és annak népéletét, hanem költészettel, indulattal. Holló, Káplár, Gáborjáni, Senyéi szociális indíttatású, társadalmi gondoktól terhes művészete mellőzte a leírást, annál nagyobb szerepet szánt a lázadásnak, az expresszivitásnak. Egy-egy debreceni vagy hortobágyi ihletésű mezei jelenetben, munkaábrázolásban, portréban látták és láttatták az egész magyar paraszti sors drámáját. Magatartásuk, határozott művészi állásfoglalásuk révén munkásságuk az alföldi festőkével rokon. Gáborjáni és Senyéi gyakran ment a Hortobágyra. Senyéi Oláh István (1893—1963) egész sorozat akvarellt és ceruzarajzot készített a harmincas, negyvenes években, Gáborjáni Szabó Kálmán (1897—1955) pedig fametszetek sorát. Legszebbek vágtató lovakat ábrázoló lapjai és Móricz Zsigmond, A Hortobágy tavaszi lélegzete című novellájához készített illusztrációja (1938).

46 Elsősorban Gáborjáni és Káplár hatására fordult Vadász Endre (1901—1944) érdeklődése a Hortobágy felé. Mint a kortársak leírják, áhítattal nézte Káplár pusztai tájképeit a Déri Múzeum kiállítótermében, 1930-ban. Cikket is írt „Káplár Miklós, a magyar Gauguin kiállítása" címmel, 1930—36 között — részben Soó Rezső professzorral, részben holland barátaival — rendszeresen kirándult a Hortobágyra. Több akvarellvázlat, gouache őrzi e látogatások emlékét, valamint egy Soó Rezsőnek készített rézkarc ex-libris, amely kilenclyukú híd mellett legelésző nyájat ábrázol.

47 A „Hortobágy igazi festője" — Móricz Zsigmond szerint — Káplár Miklós (1886— 1935). Szegényparaszti, pásztorsorsból emelkedett ki, volt pásztor, mészáros, pincér. Először, 20 éves korában, melegedni ment be a Szépművészeti Múzeumba, de az ott látott Piomboportré egy életre elkötelezte a képzőművészet mellé. Budapesten mint pincér ismerkedett meg Rippl-Rónai Józseffel, aki — látva szerény rajzait — tanulásra ösztönözte. 1916—20 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, majd egy ideig Hajdúböszörményben dolgozott. Itt és Debrecenben rendezte meg első kiállításait 1920—23 között. Káplár az év egy részét Rippl-Rónainál töltötte 1920—27 között. Itt ismerkedett meg a húszas évek elején Medgyessy Ferenccel, majd Martyn Ferenccel. 1928 nyarán Kaposvárott találjuk Káplárt, Medgyessyvel rendezett nagysikerű kiállítást. 1928 márciusában részt vett a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. Valószínűleg itt ismerkedett meg kiállítótársával, Boromisza Tiborral, aki ekkor már a Hortobágyon dolgozott. Megbeszélték, hogy 1928 nyarán—őszén Káplár is csatlakozik a Hortobágyi Festőkolóniához, kimegy a pusztára. Szeptemberben Maghy Zoltánnal együtt megjelent a Hortobágyon, s pár hónapot dolgoznak hármasban. Sajnálatos, hogy a kolónia feloszlott; Boromisza és Káplár viszonya 1929 nyarán bomlott meg. Az átmeneti ellentétek, félreértések nem vezettek végleges szakításhoz; később is megbecsüléssel szóltak egymás munkásságáról, ki is békültek, s a böszörményiek még többször és huzamosan dolgoztak a Hortobágyon. Káplár debreceni művészkapcsolatai a húszas évek elején alakultak ki. Előbb a Debreceni Műpártoló Egyesület, majd az Ady Társaság tagja volt. 1930-ban nagysikerű kiállítást rendezett Debrecenben száztizennégy, főként hortobágyi indíttatású művéből: tájképeiből és pásztorfejeiből. A tárlatot Vadász Endre, az Ady Társaság művésztagja méltatta. A cikk címe: Káplár Miklós — a magyar Gauguin — már magában mutatja, hogy Vadász Endre a táj festészet úttörőjének, forradalmár egyéniségének tartotta Káplárt. 1932-ben önálló tárlatot rendezett műveiből az Ady Társaság. A kiállított hetvennégy mű közül kiemelkedtek Vásárra a hajnalon, Halastó, Kettős kút című tájképei, valamint 45 Tornyai János Kiss Lajoshoz írt levelét közli a Művészet, 1974. 3. 8. 46 Reprodukálja Tóth Ervin Gáborjáni Szabó Kálmán grafikái című könyve (Debrecen, 1963) 47 Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre (1901—1944) kisgrafikái. Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979). 319—352. 263