A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

csoportok előfordulását zárja ki. Igaz, hogy az utóbbi időben a Fancsikai tavak közeli jelenléte némileg bővíti a fajok számát, főként vonuláskor és kóborláskor. így egyre gyakrabban figyelhetünk meg a város felett nagyliliket (Anser albifrons) és dankasirályt (Larus ridibundus), amelynek országos populációja is számottevően gyarapszik az utolsó években. A fészkelő ornitofauna összetételében a dendrofil fajok dominálnak, főként az énekes madarak aránya nagy. A 60 költő fajta a Ciconiiformes —1, Galliformes —1, Columbiformes —3, Cuculiformes —1, Strigiformes —3, Capiimulgiformes —1, Apodiformes —1, Coraciiformes —1, Piciformes —6, Passeriformes —42 fajjal képviseli. A szisztematikai csoportok százalékos elosztását a 2. sz. ábra mutatja. Érdekesnek tartottuk a Debrecen ornitofaunájának állatföldrajzi vizsgálatát, mert más európai városokban sok interzonális elemet regisztráltak. A faunatípusok meghatározása Stegman (42) és Voous (45) alapján történt, kivéve olyan fajokat, amelyek besorolása nem egyezik a két szerzőnél. Azokban az esetekben, amikor egys zélesen elterjedt formát vikariáns fajok alkotnak (pl. Streptopelia turtur, S. orientális, S. auratus: Emberiza citrinella és E. leucocephalos stb.), a Debrecenben előforduló európai fajt európai faunatípushoz soroltuk, ami egyezik Stegman elképzeléseivel is. Továbbá, a Stegman elméletével egyetértésben azokat az Európában szélesen elterjedt fajokat, amelynek areája lombos és kevert erdőkön keresztül benyúlik Dél-Szibériába vagy még keletebbre (Turdus viscivorus, Sylvia nisoria, Muscicapa striata stb.), az európai faunatípushoz osztottuk be. Legtöbb gondot okozott a Voous által az ún. európai-turkesztáni faunakörhöz sorolt néhány európai faj, amely a kultúrtájakon vagy az erdőkön át kiterjesztette az areáját majdnem egész Közép-Ázsiára, illyen fajokat (Sturnus vulgaris, Carduelis carduelis, С chloris, C. cannabina) az európa faunatípus képviselőinek tekintettük. Bizonytalan idáig a Sylvia curruca faunaköri hovatartozása, és bár a mai elterjedése szerint inkább paleartikus elemnek vehető, mégis Voous után európai—turkesztáni csoportba soroltuk, mivel a helyzete tisztázásához még a faj alapos szisztematikai felülvizsgálata szükséges. Debrecen ornitofaunája 14 faunakör elemeiből áll (1. tábl.). Azonban a fauna alapját (80,9%) a szélesen elterjedt közönséges palearktikus, európai, holarktikus és óvilági fajok alkotják. A kozmopolita arktikus, szibériai, szibériai-kanadai, paleomontana faunakörök leszármazottjai csak színező elemei a debreceni ornitofaunának. Ezek a fajok (Buteo lagopus, Parus cyanus, Turdus pilaris, Т. iliacus, Т. torquatus, Bombicilla garrulus, Fringilla montifringilla) eltérő egyedszámban, kizárólag kóborlás vagy telelés közben regisztrálhatók a váa. összes fajok b. Fészkelő fajok 70,0 7. Jelek: ||| |||| - Passeriformes; | | - Piciformes; |-|j-j-f| - Palcoaiformes és Strigiformes; | | - Columbiformes; | ^ ~ Többiek 2. ábra. Debrecen ornithofaunájának szisztematikai összetétele 24