A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

7. Nagyerdő Önálló biotópot képez a Nagyerdő városon belül levő, parkosított része. Az emberi beavatkozás ellenére még így is erdei élőhely látszatát kelti, kevés épülettel, műtárggyal tagolva. A faállomány változatos, domináns a kocsányos tölgy, juharfajok, lucfenyő. A faállományt gazdagítják még a különböző díszfák is. A cserjeszint jelentős (fagyai, vadrózsa, aranyfa, galagonya stb.). A területen több helyen gondozott pázsit fedi a felszínt. A fák alatt dús az aljnövényzet minden aspektusban. Külön kiegészíti a területet a két kisebb vízfolt (Csónakázótó és a nagyerdei dísztó). Mint pihenőparkban nagy a gyalogosforgalom, de a járműforgalom nem jelentős. A mintaterületünket a Nagyerdei körút, Kossuth Egyetem, nagyerdei tó, strandfürdő által közbezárt részen jelöltük ki. 8. Botanikus kert A Nagyerdőbe szorosan beilleszkedő, változatos arcú parkterület, kisfokú zavarással. Sok a füves, bokros terület, de az É-i részén összefüggő fás zóna is van. A teljes növényzeti szintezettség, öreg fák és dús cserjeszint, valamint az összefüggő fenyves egyaránt a legkedvezőbb lehetőségeket kínálnak számos madárfajnak. Ehhez járul még az ivó- és fürdőhelyként egyaránt alkalmas kis dísztó megléte is. A Botanikus Kertben külön mintaterületet nem alakítottunk ki, a vizsgálatokat az egész területen folytattuk. 9. Temetők A városban két nagyobb és több kisebb, részben felhagyott temető található. Önálló biotópként a Köztemető és részben a Honvédtemetőt tekintjük, a többi a kis városi parkokkal egy csoportba sorolható. A Köztemető növényzete rendkívül hasonlít a Nagyerdőéhez, hiszen a temető is ebből lett kialakítva. A természetes tölgyes növényzetét kiegészítik a városban itt legnagyobb tömegű a lucfenyők és fasorok. A sírok közt a cserjeszint is jelentős, változatos faji összetételű. Az antropogén hatások mértéke eltérő, a nagy forgalmú 4-es főút és a vasútvonal, valamint újabban egyre gyakoribb temetői gépkocsiforgalom azonban mindig zavaró tényező. A mintaterületünket a Köztemető GÖCS felőli bejáratának környezetében határoltuk el 10. Városszél A várost D-ről, K-ről és Ny-ról övező, nem egységes, nehezen elhatárolható zóna. Városperemi rész, ahol elszórtan házak, kertek, parlagok, mezőgazdasági területek váltakoznak, de még Debrecen városhatárán belül! A növényzet nem egységes, akácfacsoportok, gyümölcsfák, kisebb erdőfoltok mellett gyomos ruderáliák, agrobiocönózisok váltakoznak. Mintaterületül az Agrártudományi Egyetem Botanikus Kertje és a Vezér utca által közrefogott területet jelöltük ki. Debrecen ornitofaunájának rendszertani és állatföldrajzi elemzése Debrecenben 1978—1983 között 99 madárfajt sikerült feljegyeznünk. Az előzőleg közölt listához képest (12) a fajszám néggyel bővült (Alcedo atthis, Turdus torquatus, Sylvia borin, Lanius excubitor), mivel debreceni előfordulásukról későbben szereztünk tudomást. Jelenlegi jegyzék már teljesnek tekinthető. A 99 madárfajból 60 faj fészkelő és 39 vonuló, kóborló vagy telelő volt. A teljes lista az 1. sz. táblázatban szemlélhető meg. A városi madárállomány 15 rendhez tartozó fajból tevődik össze a következő eloszlásban; Podicipitiformes —1, Ciconiiformes —2, Anseriformes —2, Falconiformes —6, Galliformes —2, Gruiformes —1, Charadriiformes —2, Columbiformes —3, Cuculiformes —1, Strigiformes —3, Caprimulgiformes —1, Apodiformes —1, Coraciiformes —3, Piciformes —8, Passeriformes —63 faj. Szoros kapcsolattal a várossal — mint élettérrel — csak a Passeriformes, Piciformes, Columbiformes, Strigiformes és részben a Falconiformes fajok állnak. Az utóbbiak most már csak vadászterületként használják a városi környezetet. Más rendek képviselői inkább alkalmi fajok (Anser albifrons, Podiceps ruficollis, eoturnix stb.). A folyó és más vizek hiánya Debrecenben számos, főként vízi madarakat csoportosító szisztematikai 23