A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Fehér Ágnes: A Karácsony megünneplése egy szabadegyházi közösségben 1982-ben

pedig azért, mert biztosak lennénk abban, hogy valóban ez az a nap, mikor az Úr Jézus megszületett". Mivel tételesen az Ige szerint ezt a tényt nem látják igazolva, ezért gyülekezeti keretben december 24., karácsony estéje nem számít semmiféle rendkívüli alkalomnak. Gyülekezeti összejöveteleket mindig szerdán este hattól, illetve vasárnap délelőtt 11 órától tartanak. Ha december 24-e szerdai vagy vasárnapi napra esik, akkor megtartják szokásos gyülekezeti összejövetelüket, de az istentisztelet során utalást sem tesznek arra, hogy karácsony estéje teológiai szempontból fontos lenne számukra. És éppen itt lép fel az ellentmondásos szituáció; ugyanakkor december 24-én este minden egyes testvérgyülekezeti család felállítja, feldíszíti a karácsonyfát, megünnepli karácsony estéjét. December 24-nek estéje tehát a debreceni testvérgyülekezetiek számára egyértelműen és kizárólag csak családi ünnep. Érdekes megvizsgálni, hogy gyermekeiknek milyen magyarázatot adnak a karácsonyra, annak ünnep jellegére vonatkozóan. Ha nagyon kicsi a gyermek, akkor még nem vár indoklást, örül a karácsonyfának, az ajándékoknak. „Ha már nagyobbak a gyerekeink, akkor megmondjuk nekik, hogy a keresztény világban az Úr Jézus születésének ezt az időpontot, dec. 25.-ét nyilvánítják. De megmagyarázzuk azt is, hogy a Szentírásban egyértelműen nem bizonyított, nincs biblikus alapja." December 24-én este feldíszítik a karácsonyfát a boltokban vásárolt csillogó fémdíszekkel, szaloncukorral, gyertya helyett nagyon sok család inkább a kis színes füzér alakú villanyégőket használja. A gyermekeknek soha nem mondják azt, hogy a karácsonyfát, az ajándékokat a Jézuska, angyalka* Télapó stb. hozza. „Később úgyis csalódás lenne gyermekeinknek, ha rájönnének, hogy ez csak mese. Mi soha nem hazudunk nekik, még az illúzió kedvéért sem." Ezért a szülők mindig a gyerekekkel közösen díszítik fel a karácsonyfát. Karácsonyi, betlehemes és egyéb dramatikus játékok eljátszására nem kerül sor. Természetesen a közösség idősebb tagjai, akik korábban falun vagy más vidéken éltek, tudják mi a betlehemezés stb., de „megtérésük" után már nem vettek részt ilyen szokások* dramatikus játékok bemutatásában. Vallásgyakorlatuk formájának erősen puritán jellege ezeket már nem engedte meg. December 24-én este minden testvérgyülekezeti családban mind a szülők, mind a gyermekek kölcsönösen megajándékozzák egymást. Már az egészen kicsi gyermekeknek is igyekeznek olyan ajándékot venni, ami nem önmagáért való, hanem föltétlenül hasznos, funkciója van (pl. ruhanemű, takaró stb.). A nagyobb gyermekek is kifejezetten célszerű ajándékot kapnak; komolyzenei lemezeket, könyvet, szótárt, lexikont, mikroszkópot stb. Az ajándékozásnál is a közösségben egy meglehetősen célszerű, visszafogott puritanizmus érvényesül, ami általában egész életvitelükre jellemző. Karácsony első napját, december 25-ét megtartják gyülekezeti keretben* függetlenül attól, hogy szerdai, vagy vasárnapi napra esik, vagy sem. 1982-ben dec. 25. szombati napra esett, amikor délelőtt 11 órakor nyilvános összejövetelt, istentiszteletet tartottak. Ez a nap tehát rendkívüli alkalomnak számított, mert nem esett bele a szokásos szerdai, vasárnapi periódusrendszerükbe, lévén ez a két nap számukra a meghatározó. December 25-én délelőtt 11 órától igehirdetés folyt, az istentisztelet témája kapcsolódott a kalendáris dátumhoz, a prédikációban elveikkel ellentétes módon mégis központi helyet kapott Krisztus születése. A testvérgyülekezeti istentiszteleteken az igehirdető mindig a Bibliának csak egy szigorúan meghatározott szűk részét veszi alapul, és ezt nagyon részletesen, hosszasan magyarázza, ügyesen interpretálva a mai vallásgyakorló ember életére, napi problémáira. December 25-én a gyülekezeti összejövetelen Máté evangéliumának 2. részét, a keleti bölcsekről szóló példázatot vette az igehirdető alapul, melynek az a végső konklúziója, hogy a fizikai törvény ellenére hogyan vezeti egy csillag a bölcseket arra a helyre, ahol megszületett a Megváltó. A december 25-i istentiszteletnek karácsonyünnep jellegét nemcsak az igehirdetés jelezte, hanem az istentisztelet zenei oldala is, a gyülekezet által előadott dalok, énekek. Saját egyházuk által szerkesztett énekeskönyvet használnak, melynek pontos címe; Gyülekezeti Énekeskönyv Testvérgyülekezetek számára. (1976-ban adták ki az első kötetét, 1978-ban sor került a második kiadásra is.) Ez a könyv a régi „Halleluja" с kötet átdolgozása, melyet korábban előszeretettel használtak a Keresztyén Testvér Gyülekezet vallási közösségei is. Később átdolgozták azzal az indokkal, hogy nem eléggé biblikus a szövege. Az énekeskönyvben vannak kifejezetten olyan feldolgozások* melyek szövegükben karácsonyhoz kapcsolódnak. A daloknak nincs címük, csak számmal vannak ellátva: Zrrí