A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Fehér Ágnes: A Karácsony megünneplése egy szabadegyházi közösségben 1982-ben

közösségben az úrvacsora vételének nem feltétele a szent keresztség. „A bemerítés magasabb fokot jelent nálunk, mint az úrvacsora. Az úrvacsora vételekor én kapok, a bemerítkezésben már adok is. A bemerítés azt jelenti, hogy ne magamnak éljek, hanem Krisztusnak" (fiatal értelmiségi férfi nyilatkozata). A felekezetben az úrvacsora-vétel, a „kenyértörés" számít a tagsági státusnál bizonyos kritériumként, bár ez sem vehető egyértelműen alapul, ahogy a bemerítés sem feltétele a tagsági szerepnek. Nem szerepel követelményként az sem, hogy a tag hivatalosan is szakítson előző vallásfelekezetével — amennyiben tartozott már valamelyik vallási közösséghez. 1982-ben kb. 30—40 fő az úrvacsorázók száma, a bemerített tagoké kb. 20 fő. A tagok kb. 25%-a férfi, a női többség erősen érvényesül. Tovább bonyolítja a létszám meghatározásának nehézségeit, hogy a csoportot gyakran látogatják szimpatizánsok> a „törekvők", akik sok esetben hivatalosan valamelyik másik egyház tagjai. A gyülekezetnek saját imaháza nincs, korábban a hetednapos adventistákkal együtt használták imatermüket, keresztelőmedencéjüket, jelenleg az Unitárius Egyház templomát bérlik istentiszteleteik megtartásához. Szervezeti szempontból tehát a gyülekezet egy igen laza intézményt képvisel, nyilvántartás nincs a tagokról, sőt más egyházaktól eltérően még szervezeti szabályzatot sem készítettek. „A felekezeti közösségeket eleve mesterséges keretnek tartjuk. Azt vesszük alapul, amit a Szentírás mond, ezért nem is készítettünk szervezeti szabályzatot" — nyilatkozott a gyülekezet vezetője. A gyülekezet jelenlegi létszáma kb. 50—60 fő körül mozog. A csoporttagok ezt a létszámot ideálisnak tartják, így különösebb erőfeszítéseket nem tesznek annak érdekében, hogy a tagsági létszámot látványosan megnöveljék. „Nálunk nem érdek, hogy sokan legyünk, vagy mutatósak legyünk. Nem helyeseljük, hogy néhány egyház a missziói munkáját csak azért végzi, hogy növelje létszámát" (50 éves értelmiségi nő). A gyülekezet hozzávetőleges statisztikai adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tagság körében a középkorosztály és a középvégzettségűek aránya igen jelentős. A gyülekezet életkor szerinti megoszlása 1982-ben; 18—35 éves; 16%, 35—55 éves; 43%, 55 éven felüli; 41%. (Alsó határnak azért volt célszerű a 18 évet választani, mert a felnőttkeresztség legkorábbi időpontja ez szokott lenni.) A gyülekezet foglalkozás szerinti megoszlása 1982-ben: értelmiségiek (egyetemi, főiskolai végzettség): 20%, érettségizettek, középfokú végzettségűek: 43%, iparban dolgozó munkások: 6%, háztartásbeliek: 12%, nyugdíjasok, inaktív keresők: 19%. Mindezeket a látszólag száraz, statisztikai adatokat azért kívántuk ismertetni, mert itt egy speciális, vallási kritériumok alapján szerveződött mikroközösségről van szó, melynek felépítése, társadalmi, foglalkozási, életkor stb. szerinti rétegződése alapvetően meghatározza arculatát, működésének mechanizmusát, és közvetetten természetesen az ünnepekhez, így a karácsonyhoz való viszonyulásokat is. A debreceni Keresztyén Testvér Gyülekezetet ha szociológiai szempontból akarnánk jellemezni, akkor azt kell mondanunk, hogy az egy tipikusan urbánus jellegű, protestáns vallási közösség prototípusa. Ez a felépítettség egyébként általában jellemző a magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezetekre, melyeknek fő bázisuk mindig is egy városi, polgári, elsősorban értelmiségi, de mindenképpen szellemi foglalkozású réteg volt. A karácsonyhoz, az ünnepekhez való hozzáállásukat egy kettős, mondhatni ambivalens viszony jellemzi. Egyrészt a karácsonyhoz mint ünnephez úgy állnak hozzá, hogy az Jézus Krisztus születésének napja, bár ezt nem tudják egyértelműen elfogadni, mondván, hogy a Bibliában sehol sincs pontosan, dátumszerűen feljegyezve a születés. Ennek ellenére december 24-én este megtartják a szokásos karácsony fás ünnepet, de föltétlenül hozzáfűzik magyarázatként: „elsősorban a gyerekek kedvéért tesszük, és nem 240