A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

14. kép. Áttört oldalú kosár kis függőleges résszel lezárva. Alján hatágú körrel szerkesztett csillagmetszés, oldalán két, alul-felül egy-egy sor körzős kimetszés, amelyben a körvonalakat hagyta meg a készítője és a többit vágta ki. Közöttük alul és felül beütött díszítésű gombokkal erősítve erősen nyújtott függőlegesen állított oválisok. Füle kettős sodrású, átível a tárgy felett.

129 (14. kép) Miután bemutattuk a debreceninek tartott kosarakat, nézzük meg, fedezhető-e fel olyan különbség a más központokból ismert kosarakkal szemben, amelyeket esetleg debreceni jellegzetességnek tekinthetünk. A rendelkezésünkre álló anyag ismerete alapján megkockáztattunk néhány megfigyelést. Elsősorban megállapíthatjuk, hogy a debreceni kosaraknak soha nem volt lábuk, mint pl. a hódmezővásárhelyieknek, sőt az alsó peremük mindig egyenes.

130 Fülük minden esetben sodrott, amelyek külön erősítés vagy díszítés nélkül simulnak az edény testéhez. Egy debreceni kosáron sem látható annak a nyoma, hogy fedele lett volna, ami viszont a többieknél elmaradhatatlan volt. Arányaik tökéletesek, formájuk harmonikus. Ha ezek után az áttöréseket vesszük vizsgálat alá, azonnal kitűnik, hogy technikai kivitelezésükben sokkal finomabbak mint a más műhelybeliek. Oldaluk teljes egészében áttört, az alj és a szájperem kivételével nincs rajtuk nagyobb áttörés nélküli sáv. Joggal tarthatók tehát e debreceni kosárkák tökéletes formájú és kivitelű daraboknak. 129 Leltári szám: V. 1934. 83. 130 Lásd pl.: Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete i. m. II. 245. 236