A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

csak annyiban tér el, hogy az alsó talapzat díszítése talán még gazdagabb, az oszlopok végén levő gomb belsejében beütött csillag látható. Hátoldalán szintén recézett részt találunk, de már nem borítja máz. A harmadik darab ebben a stílusban, 1896-ban készült. Teljesen azonos felépítésű és díszítésű, eltérést csak a háromszög alakú nyakrészben fedezhetünk fel. Több szempontból is érdekes a következő darab, amelyet szintén Toldi Józsefhez kapcsolunk. Alakjában eltér az eddig ismertetettektől, ismét a madárfej alakot találjuk rajta, de már átalakult formában, kettős felső résszel. A nyakat mintázó két barázdát még láthatjuk, a kör alakú szemet szintén, de felette már a bóbita helyén virágot helyezett el a mester. A recés középrész négy sarkán kettős szirmú virágok helyezkednek el, ugyanezeket találjuk Veres József 1846-os darabján. Felső része letörött, elveszett, így nem tudjuk, mi zárta le a csigacsinálót. Hátoldalán vésett felirat szerint Sípos István készítette Sípos Jánosnénak 1874-ben. Sípos István nevű fazekas valóban lépett be a fazekas céhbe 1871-ben, de mégsem az ő munkájának tartjuk, hanem Toldi Józsefének, ugyanis a felirat alatt TJ betűk láthatók, amelyek őrá utalnak.

120 Az ismert anyagból még egy csigacsináló kapcsolható ehhez a körhöz, amelynek készítőjéről semmi közelebbit nem tudunk. Ez a tárgy a Toldi József oszlopos mintáját követi felépítésében, de díszítése egészen más jellegű, mivel felületét domborműves virágok és levelek borítják. Annak bizonyítéka, hogy ez a másodlagos Toldi József darabjaihoz képest az, hogy a csigacsináló alakja és díszítése között nincs meg az az összhang, ami azt mutatná, hogy ez az eredeti. A rátett domborműves díszítés szervetlenül helyezkedik el a tárgyon, csak az igyekezet látszik, hogy az alapra olyan díszítményt igyekezett készítője elhelyezni, amely a felületet teljesen beborítja. Ez nem minden esetben sikerült. Legjobban a nyakrészen látszik, ahol a két levél túlér az alapon. Ugyancsak szembetűnő a koronázó tulipánon, amelynek megfelelő domborműves díszt nem találva egy rózsát helyezett rá a fazekas. Az általa alkalmazott díszek felfedezhetők egy 1869-ben remekbe készített zöldmázas domborműves kantán, amely Harsányi Mihály munkája.

121 Ugyanehhez a körhöz kapcsolható három másik darab, ezeknek szintén ismerjük a készítőjét, Papp Lajost. Közülük az egyik Toldi József oszlopos csigacsinálóját másolja. Formája mellett díszítése is teljesen azonos, csak a kivitel gyengébb. A másik két darabnak az alsó kétkaréjos szögletes sarkú alakítása azonos Toldi József legkorábbi 1865-ös példányával, míg nyakrészének többszörösen tagolt kialakítása inkább Jenéi Imre 1850-es darabját követi, azonban az egyes karélyok nála már elváltak egymástól és különálló fejekké alakultak.

122 Papp Lajos példája is mutatja, egy ilyen apró tárgyon is megfigyelhető, hogy a XIX. század végén a debreceni fazekasság már nem volt képes többre, mint a korábbi darabok utánzására. Ez néhány fazekas esetében még igényes darabokat jelentett, általánosságban azonban a másolatok egyre gyengébbre sikerültek. Ennek legszemléletesebb példája az a csigacsináló együttes, amelyet Kiss Gábor készített a múzeum felkérésére 1909-ben.

123 A több mint 13 darabos együttes minden egyes tárgya az ismert formákat követi. Darabjai formailag is sokkal durvábbak, mint az előképek, és ugyanezt mondhatjuk el a díszítésről is, amelyen szintén az elnagyoltság, a finomságra törekvés hiánya fedezhető fel. Úgy másolja a régi darabokat, hogy azok teljesen elvesztik harmóniájukat. Az ő darabjaival szűnik meg végleg Debrecenben a csigacsinálók készítése. Végigtekintve a debreceni cserép csigacsinálókat, miután a lehetőségek szerint megpróbáltuk készítőhöz és pontos időhöz kapcsolni őket, a mesterek meghatározása alapján az állapítható meg, hogy nagyrészt egymással kapcsolatban állók készítették a csigacsinálókat. A következő mesterek hozhatók egymással kapcsolatba. Németi András céhbelépett 1818. Nála tanultak fia Németi János, Gombos János, Szabó Dániel. Németi András nevű fiának, aki szintén nála tanult, mostohafia volt Kiss Gábor. A már említett Szabó Dániel Toldi József mostohafia volt. Toldi József kettő szerepel a debreceni fazekasok között, az egyik 1838-ban lép be a céhbe, ő az előbb említett, utolsó adatunk róla 1868-ból származik, amikor inasát 120 Leltári szám: Sz. 1908. 202. V. 1912. 21. 4. Sípos István már említett mester lásd. 58, 85 jegyzet. 121 Leltári szám: Sz. 1908. 1275. Harsányi Mihály lásd: 116. jegyzet. 122 Leltári szám: V. 1936. 18. V. 1936. 19., Sz. 1906. 973. 123 Leltári szám: Sz. 1909. 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 21., 33., 35., 36. 234