A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

Szalay Emőke A debreceni fazekasok díszedényei A népi cserépedények közül az egyik legváltozatosabb csoportot a folyadékok tárolására és az ivásra szolgáló edények képezik.

1 Ezek az edények országszerte kedveltek voltak, ezért az egyes központokban nagy számban készültek. A formai és díszítésbeli eltérés mellett több olyan csoport is található közöttük, amelyek viszonylag hasonlók egymáshoz. Az alábbiakban a nagy valószínűséggel debreceninek mondható darabok bemutatásával további támpontokat szeretnénk nyújtani ezeknek az edényeknek a pontosabb elkülönítéséhez. Korsók A debreceni fazekasok termékei között jelentős számban találunk korsókat, amelyek közül a nagyméretű edények remekmunkaként már a XVIII. századtól kezdve szerepelnek a céh remekelőírásaiban.

2 Mivel ezek kiemelkedő darabok voltak, ezért jelentős számban maradtak fenn.

3 Ugyanakkor a kisebb űrtartalmú korsók csak elenyésző számban találhatók. Valószínű, hogy eredetileg sem készültek nagyobb mennyiségben, hanem a különböző központokból hozták ezt az edényfajtát. Az egyik fontos hely a gömöri központok voltak, ahonnan évszázadokon keresztül nagy mennyiségű fazekastermék került le az Alföldre, Debrecenbe. A levéltári adatok szerint a rimaszombati fazekasok szabadon árulhatták termékeiket. Ez ugyan elsősorban a főzőedényekre vonatkozott, de nagy számban készültek korsók is ezekben a központokban, bizonyosan ilyen edényeket is hoztak.

4 Jelenleg öt korsót ismerünk, közülük egy a céhremekek formáját követi, tehát tulajdonképpen három edény korsóformájú. A legkorábbi edény 1822-ből származik.

5 A kerek függőleges talpból kiinduló edény két oldala benyomott. Vállán két vízszintes borda övezi, nyaka erősen összehúzott, szájának oldala kissé homorú, felül egyenes perem szegélyezi. Széles szalagszerű füle kis tányérral öleli körül a nyakát. A vörösbarna alapszínből élénken ugranak ki a színes írókázott díszítőelemek. Az öblén a füllel szemben hajló fehér indán fehér és zöld apró leveles ágak között két-két virág hajlik oldalra. A felső virág sokszirmú, váltakozó színezésű, a szirmok sötétbarna kontúrral készültek. Az egyik virág közepe hullámvonallal két részre osztott, a részek színezése eltérő. A másik belsejét két függőleges ívsor háromszorosan tagolja, a két szélső sáv eltérő színezésű, míg a középsőben fehér pontokat találunk. A virágtő aljáról két különleges formájú díszítőelem hajlik ki, amelyek talán gránátalmára emlékeztetnek. A fül mellől két fordított szív formájú leveles keretben az előbbiekhez hasonló motívum, apró zöld 1 Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Budapest, 1973). 19., Igaz Mária—Kresz Mária: A magyar népi cserépedények szakterminológiája. Népr. Ért. XLVII. 1965.8—131. 2 A fazekas céh privilégiuma, DM—ÁTDGY. Szap. 1906. 55. 3 A fennmaradt céhremekekről P. Szalay E.: Debreceni vörösmázas céhremekek. In: Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. (Szerk. Módy György, Balassa Iván, Újváry Zoltán Debrecen, 1982) 441—452 és Uő*: Zöldmázas debreceni céhremekek. Déri Múzeum Évkönyve 1981. (Szerk.: Dankó Imre, Debrecen, 1983.) 203—225. — Hajdú-Bihar megyei Levéltár Fazekas céhiratok IX. 8. 4 Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas Ethn. LXXI. 1960.297—379. 5 Közölte Takács Béla: A népi kerámia emlékei a tiszántúli református egyházakban. Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977. (Szerk. Dankó Imre, Debrecen, 1978.) 315. 3. kép. 207