A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

levelek között kör alakú résszel. A vállövön domború számokkal találjuk a készítés idejét, 1822, és a készítő nevét KM, ami Katona Mártont takarja.

6 A névbetűk a nyakon sötétbarna írókázással ismétlődnek. A hullámvonallal osztott virág ugyancsak jelentős, mert a későbbiek során úgy tűnik, hogy a Katona műhely egyik jellemzője lesz. Az 1831-ben készült, közepes méretű korsó, formáját tekintve kifogástalan, harmonikus darab.

7 A csaknem gömb alakú test felett az erősen összehúzott nyakrészt a széles, lapos fül hangsúlyozott peremmel fogja körül. Díszítése több szempontból figyelemre méltó. A zöld, sárga, vörösbarna és sötétbarna színezésű, írókával rajzolt motívumok körvonalait karcolással emelte ki a mester. Az edény öblét hullámzó indán elhelyezett karéjos levelek és virágok borítják. Az indát két karcolt sáv között barna pontok alkotják. A karéjos levelek színezése felváltva zöld és barna, ez még erősebb hullámzást ad az indának. A virágok nagyméretű, felülnézetben ábrázolt virágtányérok, amelyeknek jellegzetessége, hogy a szirmokat körzővel rajzolta meg a fazekas. Ez a technikai megoldás, azaz a körző használata a jelenleg ismert debreceni munkák közül csupán itt figyelhető meg. A körzővel rajzolt virágok valamivel később a mezőcsáti fazekasok edényein jelennek meg nagyobb számban. Ez a már eddig is feltételezett debreceni—mezőcsáti, jelenleg még pontosan fel nem tárt kapcsolatot valószínűsíti.

8 A fő díszítősor mellett az edény alját és nyakát több csík és vonal szegélyezi. Alul két széles sötétbarna sávban zöld és fehér hullámvonal, közöttük összefüggő ívek, belsejükben pontokkal. Kétoldalt, alul-felül hullámvonal zárja le ezt a díszítményt. A már bemutatott indadísz levelei, virágai egyaránt ügyes kézre vallanak, kivételek csupán a csepp alakú levelek, amelyet a többi díszítményhez képest meglehetősen ügyetlenül rajzoltak. Az inda fölött pontokból kialakított kis ragyogók helyezkednek el a nagy virágok oldalain. A nyakrész szintén több sávra osztott. A fül illeszkedését szolgáló tányérrész alatti hullámvonal alatt egyenes vonallal elválasztottan váltakozó színezésű ragyogók, majd pikkelyszerű ívek, közepükben színes pontokkal, közöttük kis fenyőágszerű levelekkel. A fül lapos, szalagszerű, domború fonásdísszel, amely alul-felül domború gombokban végződik. A korsó nyakrésze alatt sötétbarna színnel festett a felirat; Ndődi János neje Kosik István készítette aki iszik belőle vajon egégére. A fül alatt ugyancsak sötétbarnával a készítés időpontja — 1831 —»jellegzetes a számok közé tett pontok alkalmazása. A következő darabok mind vörösmázasok. Az első közülük 1851-ben készült.

9 A harmonikus, jó formájú edény csaknem gömbszerű öblös testű, szűk nyakú, rövid szájú. A nyákot a felfelé ívelő fül kis gallérral veszi körül. Díszítését fekvő, enyhén hajló száron elhelyezett három virág alkotja. A virágok alatt vonalak, hullámvonal és függőleges vonalak borítják be teljesen az edény oldalát. A korsó nyakán fehér pontsor, száján és a fülén fehér vonalak alkotják a díszítményt. A vállövön találjuk a kacskaringók között a készítés évszámát. Az egész díszítést a fehér szín erőteljes túlsúlya jellemzi. Egyedülálló az ilyen fennálló edények között az alsó rész vonalakkal való teljes beborítása. Hasonló jellegű díszítést a zöld edények egy csoportján találunk, ahol metéléssel, kaparással alakítottak ki függőleges vonalrendszert. Hasonló formájú a következő korsó, amely 1862-ben készült.

10 Bár a máza erősen lepattogzott, a díszítőrendszerét nagy vonalakban sikerül rekonstruálni. A korsó viszonylag öblös testének alig több mint felén találunk díszítést, amely szintén három hajló virágos ágból állt. A karélyos levelek között kockázott közepű virág és szőlőfürt helyezkedik el. Alul a fekete csíkon elhelyezett fehér pettyek alkotják a lezáró sávot. A fülön vízszintes vonalak tagolják a felületet. Az évszám két helyen, a nyakon és a fül alatt található. Az edény alján levő fekete csík alapján Tóth Bálint munkáival hozható kapcsolatba.

11 Az utolsó korsó, amely mint említettem, a céhremekek formáját követi kisebb nagyságban. Alakját tekintve arányos, díszítése viszont elnagyolt, rendszerében a céhedények díszít6 Katona Márton lásd: P. Szalay E.: Debreceni vörösmázas céhremekek i. m. 443. 7 Leltári szám: Sz. 1906. 1067 közölteP. Szalay E.: Két debreceni fazekas emlék a XDC. század elejéről. Múzeumi Kurír 32. szám (Debrecen, 1980) 37—40. 8 Erre a kapcsolatra először Domanovszky György hívta fel a figyelmet Mezőcsáti kerámia című munkájában. Magyar Népművészet XVII. (Budapest, 1953) 31. 9 Leltári szám: V. 56. 31. 1. 10 Leltári szám: Sz. 1907. 378. 11 Tóth Bálintról lásd: P. Szalay E.: Debreceni vörösmázas céhremekek i. m. 452. 208