A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

melyest kiláboló gazdák kénytelenek voltak elkopott munkaeszközeiket kicserélni, s ebben az időben más lehetőségük erre nem volt, mint az üzletekben kapható, valamelyest már javított eszközök beszerzése. A paraszti mezőgazdasági termelésben bekövetkezett változások tehát nem csupán a munkaeszközök átalakulásában kereshetők, hanem sok egyéb tényezőnek a közös hatásában. Ami lényegesen megváltoztathatta volna a paraszti üzemek jellegét, s a hagyományos paraszti életforma helyett egy magasabb polgári életformát teremthetett volna, az a motorizáció. Mint tudjuk, a gőzgépeknek a paraszti viszonyok között egyedül a cséplőgépek meghajtásában volt forradalmi jelentősége. A gőzcséplők elterjedése azonban magát a parasztbirtok szerkezetét nem érintette, hiszen a létrehozott cséplő vállalkozások bércséplés formájában végezték el a parasztgazdaságok termésének feldolgozását, ami így gazdaságonként egy-két napra koncentrálta a cséplés munkaperiódusát. Legfeljebb arról volt szó, hogy a nyári évadban kissé lazább lett a gazdaságok munkaintenzitása; így a nyomtatás helyett most legtöbb helyen a trágyahordásra jutott egy-két hét, vagy többen el tudták végezni a tarlóhántást. A két világháború között némileg újra előtérbe került a vízi- és a szélenergia hasznosításának gondolata. Romantikus ideálként mutatták be újra a hollandiai szélmalmokat, azt hirdetvén, hogy jól működő szélmotor segítségével ki lehet elégíteni egy kisebb gazdaság legfontosabb majorsági energiaszükségletét, akár közvetlen mechanikus erőátvitellel, akár dinamó segítségével, melyet a szélmotor hajtana meg.

122 Bár a hegyvidéki kis vízimalmok a két világháború között még sok helyen működtek, sem ezek, sem a — primitív barkácsmunkával készülő — szélmotorok nem hoztak számottevő eredményeket. Az ilyenféle szerkezetekkel bíbelődő gazdákat legtöbb helyen különcnek tekintették s nem is nagyon értették céljaikat. Nem lehet vitás, hogy a motorizációnak az 1930-as években egyetlen komoly tényezője volt, a különböző belsőégésű motorok kifejlesztése és elterjesztése.

123 Ennek feltétele ebben az időben a tökéletes karburátorok, illetve az üzembiztos gyújtási rendszerek kidolgozása volt, hiszen a korábbi motorok sokszor ezek tökéletlensége miatt váltak — legtöbbször a kritikus időpontokban — üzemképtelenné.

124 A belsőégésű motorok igazi perspektíváját ekkor még kevesen látták. Előnye a gőzgépekkel szemben, hogy elvileg szinte minden munkafolyamathoz alkalmazható, amely a mezőgazdaságban előfordul. így végül a belsőégésű motor az a géptípus, amely lényegében forradalmasíthatta a mezőgazdasági termelést. Ma már tudjuk, hogy az eke feltalálása óta ez az első olyan újítás, amely végül is a mezőgazdasági termelés teljes arculatát átalakíthatta, hiszen segítségével a mezőgazdasági termelés minden munkafolyamatát gépesíteni lehetett. (Hozzámérhető jelentősége — később — csupán a villamosításnak és még később a kemizálásnak lett.) Ami a méreteket illeti, az első traktorokat még mindig a 100 holdon felüli gazdaságok igényeihez méretezték. A mindinkább tért hódító izzófejes gyújtású Hofherr-, Rába traktorok is legkisebb 20—22 lóerős motorral készültek, amelyek cséplőgépet, nagyteljesítményű őrlő, daráló gépeket tudtak hajtani, szántáskor hármasekét húztak, s 24—36 soros vetőgépet is elbírtak. Egy kis gazdaságban ekkora munkateljesítményre általában nem volt szükség. Hozzátéve, hogy a traktorok mozgékonysága ebben az időben még korlátozott volt; acélkörmös kerekeikkel 5—10 km-es sebességgel haladhattak, a kövesutakra nem is szabad volt felmenniük, mert az utat rongálták. Kevés munkagépet lehetett velük működtetni, így kihasználásuk főként a szántásra és a cséplésre korlátozódott. Még az 1940-es években is panasz, hogy a gyárak nem tudnak olyan kisebb egyetemes gépeket gyártani, amelyeket kisebb parasztgazdaságokban is jól ki tudnának használni.

125 Az 1930-as évek végén a Csonka-Ше gépgyár kihozott néhány kisméretű szántó-, kapálógépet, de ezek teljesítményükhöz képest még mindig ormótlanul nagyok, nehézkesek 122 Nem véletlen, hogy egyes gyárak kezdtek újból korszerű szélmotorokat gyártani. Vö. Sevin Henrik, 1944. 195.; Rabatin Dezső, 1943. 123 Vö. Kelemen Móricz, 1944. 5. 124 Ebből a szempontból korszakalkotó volt a HSCS gyár izzófejes gyújtással működő, most már teljesen üzembiztos, egyhengeres traktor sorozata. Sevin Henrik, 1944. 187. skk. 125 Farkas Árpád, 1944. 100., 102. 200