A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

s ami baj, nem volt már lehetősége a gyárnak a kis motorhoz kapcsolható, különböző tervezett munkagépcsalád kifejlesztésére. Pedig ekkor már sokan tudták, hogy csak a sokrendeltetésű, üzembiztos és kényelmes kismotorok lettek volna alkalmasak arra, hogy a kisüzemi parasztgazdaságok kilendüljenek arról a holtpontról, melyre az évszázados elmaradottság, a szerencsétlen történelmi, gazdasági tényezők s nem utolsósorban a tehetetlen, reakciós kormányzati rendszer belekényszerítenek. Az 1930-as évek második felében a parasztgazdaságok modernizálásának a folyamatát főként a Dunántúl módosabb vidékein, de itt-ott az alföldi mezővárosokban, falvakban is megfigyelhettük. A Dunántúl nem egy településén az elektromosság is belépett a gazdaságok energiabázisába. Elsősorban a stabil motorokkal hajtott darálók, szecskavágók, magtisztítók, szeparátorok kezdtek szaporodni, de egyes helyeken már a cséplőgépet is villanymotorral hajtották.

126 Az 50—100 holdas gazdaságoknak az 1940-es évek elején már elengedhetetlen munkagépe a traktor, mellette a mélyszántásra alkalmas, többtestű ekék, grubberek, extirpátorok. Elég sok arató-, kaszálógépet is vásárolnak már a nagyobb gazdák, de ezek részben a kormányzat korlátozó szabályai miatt, részben a gépek tökéletlensége folytán nem tudták a kézi kaszákat és a részes aratást kiszorítani

127 A traktorral rendelkező gazdaságokban ebben az időben lesznek népszerűek a különböző kalapácsos őrlők és szártépő gépek, melyek segítségével nagymennyiségű silótakarmányt lehet előállítani. Nagyobb parasztgazdaságok gazdasági udvarain egyre-másra jelennek meg a kor szabványai szerint épített kerek betonsilók s a beton trágyatelepek. Természetesen, a táji tényezőknek még mindig meghatározó ereje van,

128 de ennél is fontosabb egy-egy jól működő gazdasági iskola, mintagazdaság, kísérleti telep kisugárzó hatása.

129 Nyilvánvaló ezeknek a tényezőknek köszönhető elsősorban, hogy a géphasználat az 1930-as évek végétől a nagyobb parasztgazdaságokban mindinkább jellemzővé vált.

130 A változások azonban igen halványan érintették a közép-, még inkább a kisparaszti gazdaságokat. Ezekben maximálisan elérhető eredmény az volt, hogy a régi, elavult kézi és igás eszközöknek fokozatosan jobb, tökéletesebb változatait szerezték be. Az átalakulás igen lassú. Ne felejtsük, hogy még a harmincas évek végén, a háborús konjunktúra hatására fokozódó gazdasági pezsgés, a mérsékelt áremelkedések, a jobb piaci feltételek ellenére is a mezőgazdasági termékekhez képest még mindig igen drágák az iparilag gyártott eszközök.

131 Éppen ezért a kisebb gazdaságokat a motorizáció csak áttételesen érintette, amennyiben gabonájukat bércsépiővel csépeltették el, s nagy ritkán, ha nagyon megszorultak, bérszántást végeztettek. A faluközösségek életébe azonban mindinkább betört a motorizáció. Az első világháború után fokozatosan szaporodtak a kisebb, generátorgázzal hajtott malmok, darálók, olajmalmok. A harmincas évek végétől mind több traktorral üzemelő daráló és kalapácsos őrlő is eljutott a falukba, melyet a gazdák is igénybe vettek. A malmok már ekkor speciális magtisztító gépekkel is el voltak látva, sőt sok helyen olajsajtókat, fűrészgépeket is hajtottak. A munkákért természetben vámot kellett fizetni. (A vám 3—5%, s leszámították a porlást, vagyis az őrlés során keletkező veszteséget (1—2%). A bércséplésben nem történt számottevő változás, talán annyi, hogy számban szaporod126 Borús Ferenc, 1931.; uő, 1941. 127 A gépeket a 7120—1938 M. E. és a 110 702—1942. sz. FM-rendelet szerint be kell jelenteni, s használatukhoz engedélyt kell kérni. Debr. Gazd. Lapok, 1943. febr. 6. 128 Farkas Árpád, 1944. 103. 129 Ilyenek pl. a szarvasi mezőgazdasági iskola a maga szikjavító, öntöző telepeivel, a szabolcsi (fVescsik Vilmos-féle.) homokjavító kísérletek hatása (a csillagfürt, mint zöldtrágya elterjedése), a Kecskemét, Kalocsa, Szeged, Makó, Nagykőrös stb. körüli különböző szőlő-, gyümölcs-, és konyhakertkultúrák kibontakozása, a monori, bánkúti magkísérleti telepek stb. De szaporodnak az olyan ügybuzgó kis mintagazdaságok is, melyről Kanta Gyula konyári kisgazda ír 1947-ben megjelentetett könyvében. 130 Vetőgépekre vonatkoztatva vö. Barbarits Lajos, 1965/a; uő, 1965/b. 131 Az úgynevezett „agrárolló" egész korszakunk alatt végig igen „nyitott" volt. Még 1944-ben is 6%-os ipari árollóval szemben 16%-os agrárolló mutatkozott, csupán 1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A Magyar Gazd. Kut. Int. jelentése, 1944. 64.; Putnoky László, 1944. 201