A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

Kétségtelen, hogy áttételesen hatást gyakorolt a paraszti öntudat, ennek megfelelően a korszerűbb gazdasági műveltség ébresztésében a népi írók mozgalma, a Bartha Miklós társaságtól kiinduló falukutató mozgalom, s nem utolsósorban az úgynevezett népfőiskolák népszerűsödése.

113 Mindezek együttesen azt eredményezik, hogy 1938 után előtérbe kerül a paraszti gazdaságok gépesítésének a gondolata. Az most már általánosan elfogadott tétel, hogy a gép önmagában nem oldja meg a rentábilis termelés gondját, sőt, ha közben munkaerőfelesleget termel, akkor súlyos társadalmi gondokat okoz.

114 A mezőgazdaság gépesítésének tehát komplex feladatai vannak.

115 Első feladat a hagyományos eszközök minőségi javítása, vagyis a kisparaszti gazdaságokat is olyan eszközökkel kell ellátni, amelyekkel már minőségi munkát lehet végezni. Ezért arra kapacitálják a mezőgazdasági gyárakat, hogy ne csak a termelést fokozzák, hanem igyekezzenek újabb és célszerűbb gépeket, eszközöket gyártani.

116 Nagy súlyt helyeztek az eszközök és üzemanyagok szabványosítására. (Ez a gyári eszközök vonatkozásában sikerült is, de az üzemanyagok minőségét 1944 előtt nem sikerült szabványosítani, ami igen sok gondot okozott pl. egyes traktorok és más motorok működtetésében.

117 A kézi-, illetve az igaerővel vontatható egyszerű eszközökön igyekeztek olyan újításokat végezni, hogy azok célszerűen, sokoldalúan használhatók legyenek. így pl. a közönséges lapos kapák mellett különböző nagyobb teljesítményű húzó-, toló-, csuklósfejű („Rapid") kapákat ajánlanak. Thomka Rudolf a. közönséges kasza másfajta szögbeállításával remél munkaerő-megtakarítást, s nagyobb teljesítményt. Mind változatosabb formákban, többféle kiegészítő alkatrészekkel ellátott ekekapákat gyártanak, melyek már 4—5 fajta munkaművelet elvégzésére is alkalmasak (talajlazítás, porhanyítás, gyomirtás, ormó húzatás, töltögetés). Az 1930-as évek végétől több, leegyszerűsített kézi változatát készítették el a különböző kukoricamorzsol óknak, szecskavágóknak, répareszelőknek, darálóknak, melyek akár a legkisebb gazdaságokban is beszerezhetők voltak, hiszen áruk néhány pengő volt, de a munkát igen megkönnyítették. Újra kezdenek divatba jönni a múlt században feltalált kézi vető-, ültetőalkalmatosságok.

118 Az igényesebb vevőknek modernebb elven működő kézi eszközök is álltak már rendelkezésre, mint a magasnyomású permetezőgépek (kézi pumpával!), szőlőzúzók, sajtók stb. Ezek a sokszor nagy hanggal beharangozott egyszerű eszközök azonban lényegében semmit nem változtattak a munkamódokon, sem a termelésben. Jelentőségük inkább abban mérhető, hogy a parasztgazdák érdeklődését mindinkább felkeltették az újítások iránt. így azokban a gazdaságokban, ahol az egyensúly némileg helyreállt, jelentkezhettek azok a gépi újítások, melyek már lényegbevágóan módosították a termelés színvonalát. Az igával vontatott eszközök között igen jelentős volt a vetőgép, mely mint láttuk, 113 Kerék Mihály, 1939. 241., skk. 114 SzafkaElek, 1932. 259—283. 115 Sass—Molnár, 1944. 122., skk. 116 így 1936—1944 között az északi peremterületek kivételével mindenütt kiszorultak már a múlt századi Vidats-, Gubitz- stb. rendszerű ekék, s helyette a vezérlánccal, állítható vánkossal szabályozható, tükörpáncél kormánnyal ellátott Sack-rendszerű ekék terjedtek el. Ennek különböző méretű változatait hazai gyáraink, különösen a Hofher—Schrantz—

Clayton—Shuttleworth, a Kühne, a csepeli Weisz Manfréd gyár megbízható minőségben és megfizethető áron állították elő. Mind nagyobb népszerűségre tettek szert a Kühne gyár „Falu-drill" 12 soros vetőgépei, melyet már két lóval, sőt két tehénnel is lehetett vontatni. 1937—1942 között ennek következtében a terméseredmények átlagban 30—40%-kal emelkedtek. Sárközi— stb. 1959. 108—110. 117 Kneusel-Herdlicska Ernő, 1921. jan. 8. 30.; Gesztelyi-Nagy László, 1942. 132. 118 Leggyakoribb a négyzetes kukoricaültetésre alkalmas egyszerű szerkezet, mely nem más, mint egy fogantyúval ellátott cső, végén kacsacsőrszerűen szétnyitható szerkezettel, melyet a fogantyúra kötött zsineggel vagy dróttal lehet működtetni. A csőbe néhány szem kukoricát dobtak, leszúrták a földbe, majd szétnyitották a csőrszerű szerkezetet, így a mag a földbe hullt. Igen kedvelt volt az ekekormányra szerelt vetőszerkezet is, melyet a falusi kovácsok is elkészíthettek Egyes vidékeken különböző kétkerekű, két-három csoroszlyával rendelkező vetőszerkezetekkel is találkozhattunk. Ezek is többnyire falusi barkácsmunkával előállított egyszerű gépek voltak. Kosa László, 1969. 66—69. Ilyen szerkezeteket a romániai egykori Dél-Bihar, Arad, Temes megyékben ma is széltében láthatunk. 198