A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

zációjával járó kiadásokra, az alkatrészek pótlása, javítások, üzemanyagköltségek s a felmerülő véletlen hibák, törések, természeti csapások elhárítására, illetve elviselésére. Sokan — éppen a kisebbpénzű vállalkozók — már eleve erősen elhasználódott, csekély üzembiztonsággal működő gépeket vettek. Egyesek még a biztosítások megkötését is elhanyagolták. Mivel ezeket a gépeket legtöbbször szigorúan kimért időszakaszokban kellett üzemeltetni (cséplési idény, vetést előkészítő szántások stb.), akárcsak egy-két hetes kiesés is végzetes károkat okozott a géptulajdonosnak. így nem csoda, ha még az 1940-es években is kénytelen megállapítani a tudós író; „Magyarországon a szövetkezeti géphasználat még nem tudott elterjedni teljesen", holott ebben az időben már nemcsak Nyugat-Európában, de a szomszédos Csehszlovákiában, Bulgáriában s a balti államokban is szép eredményekkel dicsekedhettek.

66 A gépesítés nem elhanyagolható tényezői voltak a gazdakörök. A falusi gazdakörök az OMGE kezdeményezésére jöttek létre, s bár mindvégig elsősorban a nagygazdák érdekszövetségét képviselték, a mezőgazdasági műveltség terjesztésében fontos szerepet játszottak. Különösen az 1930-as évektől, s ott, ahol megfelelő felkészültségű és hivatástudattól fűtött vezetőséget sikerült választaniuk. A felsőszabolcsi gazdakörben pl. előadásokat, tanfolyamokat tartottak, kiállításokat rendeztek. Már 1933-ban 192 tagjuk volt, közöttük közép- és kisgazdák is. Igyekeztek gépeket vásárolni, s azt közösen használták. (Többek közt 87 permetezőjük van már.)

67 Igen jelentős eredményekről számolhat be több Bihar megyei gazdakör, különösen a berettyóújfalui, mely Sz. Pozsár István középgazda vezetésével már nemcsak ismeretterjesztő tevékenységet fejt ki, hanem számottevő gépparkjuk is van, sőt földbérlő akciót is szerveznek, melynek során kedvezményes feltételek mellett juttatnak földet a kisparasztoknak.

68 A gazdakörök működéséről egyelőre nincs országos áttekintésünk. A jó példákat még bőségesen lehetne sorolni, mégis valószínűleg igaza van Kerék Mihálynak, hogy a falusi gazdakörök a gazdasági élet fellendítésében végül is nem jelentettek számottevő tényezőt. Bizonyára főként azért, mert a vezetést vállaló nagygazdák többnyire alig láttak túl egyéni érdekeltségük szűk határán.

69 A parasztgazdaságok történetének fontos fejezete volt a tagosítás. A tagosítások első szakasza, a paraszti és földesúri birtokok elkülönítésének folyamata a XX. század első évtizedére mindenütt lezárult. Az elkülönítéssel járó birtokrendezések azonban legtöbbször nem, vagy csak részben érintették a parasztbirtokok korábbi használati rendjét. Pl. legtöbb helyen megmaradt, sőt megszilárdult a nyomásrendszer. Ezzel szemben a korszakunkra is jellemző XX. századi tagosítások véglegesen megszüntették a földközösségi rendszer maradványait, a nyomásos gazdálkodást, a legelők, erdők, vizek, nádasok, rétek közös használati jogát s a szétszórt, kisparcellákra tagolt paraszti birtokokat egy tagba vonták össze, így a faluközösség által szabályozott gazdálkodási rendszerek helyett az egymásmellé helyezett önálló kisbirtokok sorozata jött létre. A közösségi szabályozók alól feloldott paraszti tagbirtokos most már fokozottabban kényszerült arra, hogy a maga birtokán racionalizálásokat hajtson végre. így érthető, hogy közvetve a tagosítások is hatással voltak a gépesítésre, a technikai színvonal javítására. Az önálló kisüzemek mindinkább önálló gépparkot is igényeltek.

70 A tagosítások a háborús évek pangása után az 1920-as években újra az érdeklődés homlokterébe kerültek s az 1940-es években már mind kevesebb lett a tagosítatlan határú községeknek a száma. A tagosított határokon pedig természetes folyamatként kezdtek épülni a tanyák, melyek ha nem is mindig korszerű, de a régebbi formákhoz képest újabb lehetőségeket hordoztak a gazdálkodásban. Mint serkentő tényezőt ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni.

71 66 Szarvas Béla, 1941. 12.; Kelemen Móricz, 1944. 6. 67 Malcomes Gyula, 1933. 633—637. 68 Varga Gyula, 1981. 412—432. 69 Kerék Mihály, 1930. 123. 70 Farkas Árpád, 1944. 103. 71 A tanyakérdés problematikájának áttekintéséhez l.Pölöskei Ferenc—Szabad György (szerk.), 1980. U. itt részletes bibliográfia. Sajnos, kérdésünkhöz közvetlenül a kötet egyik tanulmánya sem kapcsolódik. 191