A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

hívások. 1920 után egy ideig erről nem lehetett nyíltan szólni, mert benne kommunistagyanús elveket véltek. Annál inkább, mert ekkorra már Lenin is megfogalmazta elveit a termelőszövetkezet megszervezésének szükségességéről.

58 így a szövetkezeti eszme terjesztőit könnyen illethették volna a szovjet rendszer iránti szimpátia gyanújával, ami ebben az időben egzisztenciális veszélyekkel járt. Kerék Mihály azonban már 1924-ben célzást tett arra, hogy a szövetkezeti mozgalomnak valamiféle egyensúlyozó szerepet kell betöltenie a világkapitalizmus, a monopóliumok uralmával szemben. Különösen a kis államoknak érdeke, hogy igyekezzenek megakadályozni a kapitalizmus újabb megerősödését, mert ezzel lehet egy újabb világkatasztrófát elkerülni. így szerinte a szövetkezeti mozgalom nemcsak a jövő gazdasági boldogulásának lehet a bázisa, hanem közvetve a világbékét is szolgálja.

59 A termelőszövetkezetek alakításának gondolatát azonban később is csak nagy óvatossággal lehetett érinteni. Dr. Csepregi Horváth János pl. 1931-ben megállapítja; „tiszta termelőszövetkezet a gazdák közt nincs és az nem is lehetséges", csak afféle „mellék", „fél" szövetkezetek létezhetnek, mint amilyenek az OKH földbérlő csoportjai, ahol is közösen állapodnak meg, hogy milyen táblába mit fognak vetni, de a munkákat végülis egyenként végzik. A szövetkezés tehát inkább a bérbeszedés, adminisztrálás, esetleg bizonyos termények közös értékesítésében testesül meg. Vannak ezenkívül bizonyos szeszfőző, tejfeldolgozó, baromfi-, nyúltenyésztő szövetkezetek, de ezek inkább részvénytársaságoknak tekinthetők, mivel itt nem maguk a gazdák dolgoznak, hanem bérmunkával dolgoztatnak.

60 A termelőszövetkezetek kialakulásának nyilvánvalóan egyik alapfeltétele lett volna gépszövetkezetek, vagy más termelői üzemágak szövetkezeti megszervezése. Ilyesféle kezdeményezésekkel nálunk már az 1850-es évek óta találkozhattunk, főként Erdélyben és a Dunántúlon.

61 1926 után egyes parasztrétegek, kisvállalkozók, gépészek érdeklődése megnőtt a mezőgazdasági gépek iránt. Főként két profitálható géptípus került az érdeklődés homlokterébe, a cséplőgép és a traktor. (A kettő sokszor együtt jelentkezett, hiszen a traktor a cséplőgép meghajtására is alkalmas erőgép volt). Az 1926-os népszövetségi hitel terhére elindított gépvásárlási akció hatására igen sokan igyekeztek cséplőgépet és főként traktort vásárolni.

62 A „traktorláz" — ahogy az 1930-as években ezt a nagyfokú érdeklődést nevezték — 1927—1928-ban érte el a tetőfokát, amiben szinte nem volt már falu, ahol legalább 4—5 vállalkozó ne próbálkozott volna gépvásárlással. A kormány is széleskörű propagandát folytatott a gépesítés érdekében, főként azért, hogy a külföldi piacokon növelni lehessen a magyar termények versenyképességét.

63 A vásárláshoz szükséges tőkét az óvatosabbak úgy szerezték meg, hogy földet adtak el, vagy állataikat, ingóságaikat tették pénzzé, legtöbben azonban hitel kölcsönöket vettek fel, melyet a gép hasznából szándékoztak visszafizetni. Nos, e nagy vásárlási periódusban sokan kerestek maguk mellé társakat s így több helyen gépszövetkezetek alakultak. Igen sokféle társulásról tudunk. Többen, főleg rokonok, egyszerű szóbeli megállapodás alapján vettek gépeket, s megegyezés szerint használták azokat. Mások írásbeli szerződést kötöttek, amelyben pontosan megállapodtak a gép kezelésében, a haszonelosztás módozataiban. Olyan is volt, hogy a községi hitelszövetkezet vette meg a gépeket, s azokat a tagok megfelelő bér fejében használhatták.

64 Sajnos, e géptársulások a legtöbb esetben negatív eredménnyel végződtek. Nyilvánvalóan, elsősorban az 1929-től ránkszakadt gazdasági válság miatt kerültek a gépvásárlók szorult helyzetbe.

65 De az is közrejátszott, hogy ezeknek a kezdetleges kooperatív társulásoknak nem volt még tapasztalata, még csak kidolgozott szabályzata sem, hanem a kis társulások teljesen szubjektív alapon küszködtek a „közös ló" — melynek „túros a háta" — gondjaival, nyűgeivel. A kis csoportok legtöbbször nem voltak felkészülve a gépek amorti58Lenin, V.l., 1959. 59 Kerék Mihály, 1924. 69—71.; uő, 1939. 81—82., AA2—4A5. 60 Csepregi-Horváth János, 1931. 410—412. 61 Vasárnapi Újság, 1856. 5. 43.; GL, 1867. 107.; Erdélyi Gazda, 1887. 131. stb. 62 Kerék Mihály, 1939. 216. 63 Sárközi—Szigetvári—Szilágyi, 1959. 86.; Kneusel-Herdlicska, 1930. 64 Sass Gábor, 1934. 8. 65 A nagyarányú kölcsönök veszélyeire Kerék Mihály már 1925-ben figyelmeztet. Kérdezi, mi lesz, ha a kölcsönöket olyan időben kell majd visszafizetni, amikor a terményárak depressziója következik be? Jóslata — sajnos — beteljesedett. Kerék Mihály, 1925. 9—10. 190