A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete

totta alá, azt a következő gondolattal zárta; „A jó nyomdász holtig tanul". Az előadó a tipográfiai szakismeretek fontossága mellett nyomatékosan hangoztatta a stilisztika és a helyesírás szerepét és jelentőségét. A fenti előadás részletesebb ismertetése azért is tanulságos számunkra, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a munkásosztály kultúrájának fejlesztése mennyire távol esett minden öncélúságtól. Az ellenforradalmi kor nyomdászgenerációja világosan látta azt, hogy munkahelyének biztosítását, életszínvonalának megőrzését, illetve emelését csak állandó szakmai fejlődéssel tudja biztosítani, s helyesen ismerte fel azt is, hogy mindennek általános kulturális vetületei is vannak. Szoros összefüggésben állott a kulturális élettel az a magatartásforma is, amelyet a nyomdásztársadalom legjobbjai a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom, közelebbről a kommunista mozgalom irányában is tanúsítottak. Azt egészen természetesnek kell tartanunk, hogy a szociáldemokrata beállítottságú nyomdász szakszervezet élesen elítélte az 1930as években mind erőteljesebben jelentkező szélsőjobboldali, nyilas, fasiszta tendenciákat. Azért is fontos ezt kiemelnünk, mert a debreceni nyomdászok szervezetét is érték kívülről jövő, szélsőjobboldali támadások. 1938-ban például az Arany János utcai szakszervezeti központ tízéves fennállta alkalmából rendezett ünnepségen a vezetőség a következőket hangoztatta: tiltakoznak mindenféle külső beavatkozás ellen, s azok, akik a szakszervezet vezetőségét kívülről bántják és gyalázzák, önmaguk aláhanyatlott egzisztenciáját akarják felemelni. Tiltakoztak a hazafiatlanság vádja ellen is, amely már csak azért is képtelenség, mert a szakszervezet állandó hatósági felügyelet alatt áll és eddig soha, semmiféle ilyen tartalmú vád ellenük nem merült fel. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy alávessék magukat a kor „divatos és múló eszmeáramlatának". E kijelentés félreérthetetlenül és egyértelműen a nyilaskeresztes és egyéb szélsőjobboldali mozgalmak kategorikus elvetését jelentette, s egyben jelzi azt is, hogy a nyilasok a nyomdászmozgalomba is igyekeztek befészkelni magukat. S ha egyeseknél netán értek is el sikereket, az erős szociáldemokrata hagyományokkal rendelkező nyomdász szakszervezetet nem tudták megbontani.

75 Érdekesen alakult azonban kapcsolatuk a debreceni polgári, baloldali értelmiséggel, amely a két világháború között az Ady-társaság köré tömörült. A nyomdászoknak — foglalkozásukból adódóan is — voltak kapcsolataik az Ady-társasággal, illetve a város haladó szellemű íróival, hiszen velük készíttették a különféle meghívókat, s ha ritkán is, de a város nyomdáiban láttak napvilágot könyveik és versesköteteik is. Az Ady-társaságnak elsősorban a Hegedűs és Sándor-féle nyomda dolgozott, majd ennek tönkremenetele után — tulajdonváltozás révén — a Nagy Károly és Társai. A négy nyomdászból álló társulás bankhitel segítségével vette át a csődbejutott üzemet, amelynek felvirágoztatását a gondos és szép kivitelű nyomdai termékektől remélték. Szakmai körökben tipográfiailag magas szinten álló nyomtatványokkal, meghívókkal, grafikákkal stb. hívták fel magukra a figyelmet. Nagy Károly szervezett munkásként kezdte pályafutását, később ugyan művezető, sőt nyomdatulajdonos lett, de lélekben mindvégig szervezett nyomdász maradt. Elsősorban ő tartotta a kapcsolatot az Ady-társasággal, s számos tanáremberrel és művésszel is. Személyében mintegy megtestesítette a művelt és szakmailag is kiváló munkás típusát, akinek volt érzéke a kultúra iránt. 1934-ben a nyomda jelentős vállalkozásba kezdett. Ekkor tárgyalt a tulajdonossal Juhász Géza és Kardos Pál — ekkor mindketten gimnáziumi tanárok — egy itt kiadandó és baloldali írók műveit tartalmazó könyvsorozatról, amely az Új írók címet viselte. Összesen tizenkét kötet látott napvilágot, közöttük Illyés Gyula, Török Sophie, Babits Mihály és Szabó Pál munkái. A borítót Gáborjáni Szabó Kálmán tervezte, s a narancssárga borítón különleges betűtípust alkalmaztak.

76 Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a Márciusi Front aktivistái propagandamunkájukhoz a Nagy Károly és Társai nyomdáját választották. A Tovább című lap kiadásáról a tulajdonossal hárman-négyen folytattak tárgyalásokat — Kállai Gyula, Újhelyi Szilárd, Szilágyi József, Fehér Lajos. Mint ismeretes, a folyóiratból a nyomda három számot állított elő, de ebből csak kettő jelenhetett meg, mert a harmadikat az ügyészség elkobozta. 75 Typographia. 1938. szept. 16. Hetvenedik évf. 37. sz. 2. 76 Ménes J.: I. m. 178