A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete

Ménes János — aki a nyomdában ekkor szedőgépszerelőként dolgozott — így emlékszik vissza a Márciusi Front fiataljaira. „Ezeknek a fiataloknak a hatása alól ma sem tudok szabadulni. Magasan lobogott bennük a szellem és az öntudat. Voltak tizenöten vagy húszan is, ott gomolyogtak a szedőteremben, az úgynevezett utcákban. Álldogálva, egymás szájából kapták ki a szót, vitatkoztak, s nem fontoskodva nagyon is kézzel fogható dolgokról, a helyzet megváltoztatásáról, az ország jövőjéről, a parasztság sorsáról, a munkásságról, mint idősebb testvérről". Természetes tehát, hogy e mozgalom hatást gyakorolt a nyomdászok legjobbjaira, s Ménes János maga is vállalkozott a Tovább terjesztésére. Annak ellenére, hogy a nyomdász szakszervezet kifejezetten szociáldemokrata beállítottságú volt, a nyomdászok közül többen illegális kommunista sejtekbe is beépültek. Ménes János például a dr. Brauner Kálmán köré csoportosult sejtben tevékenykedett. Mindennek természetesen mozgalom- és eszmetörténeti előzményei is voltak. Tudnunk kell, hogy a város nyomdászai közül többen már a Tanácsköztársaság idején elkötelezték magukat a kommunista eszmék mellett. így a Városi Nyomda alkalmazottai közül Erdélyi Károly, Botos Sándor, Márta Zoltán, Kapusi János és Péntek István a városi tanács tagjai voltak, s e mellett más feladatokat is vállaltak. így például Kapusi Jánost a Megyei Direktórium a központi járás főszolgabírója mellé rendelte ki ellenőrző közegként, Erdélyi Károly gépi szedő a Városi Nyomda politikai biztosa volt, Márta Zoltán — szintén gépi szedő — a helyi direktórium karhatalmának tagja és üzemi munkástanácstag volt. Sterbinszky László monóöntő a Forradalmi Törvényszék I. számú tanácsának vádbiztosa volt, Simon János betűszedő pedig a Forradalmi Törvényszék III. számú tanácsának vádbiztosi tisztét látta el.

77 A fehér terror bírósága Simon Jánost és Sterbinszky Lászlót másfél-másfél évi szabadságvesztésre ítélte, Kapusi Jánost, Márta Zoltánt, Botos Sándort és Erdélyi Károlyt pedig rendőri felügyelet alá helyezte.

78 A nyomdászok körében tehát az 1919-es hagyományok elevenen éltek, többek között azért is, mert az elítéltek egyben szakmájuk kiváló képviselői is voltak. Ménes János így emlékszik vissza az 1919-es nyomdász kommunistákra; „Az 1920-as évek derekán, amikor eszmélni kezdtem — részint hallomásból, részint könyvekből —, megismertem a Tanácsköztársaság alatt történteket. Ekkor ismertem meg az akkor fontos szerepet játszó Simon János és Sterbinszky elvtársakat is. Különösen Simon János elvtárs gyakorolt rám mély benyomást, aki karakán munkásember lévén a debreceni bíróság előtt emelt hangon kiáltotta; Igen, vagyok aki voltam és maradok az aki vagyok. Meg is kapta a maga két esztendejét, amelyből másfél évet le is töltött Sterbinszky vei együtt." A nyomdászok számára a kommunista mozgalomhoz vezető út ugyan az osztályhelyzet adta lehetőség folytán adott volt, de a mozgalomhoz való csatlakozást vagy a mozgalommal való szimpatizálást még legalább két tényező is segítette. Az egyik, amint a fentiekben is láthattuk, 1918/19 szellemi öröksége. A másik mozzanatként a politikai-társadalmi valóság megismerésének azt a vágyát tekinthetjük, amely egyeseket a tiltott politikai irodalom tanulmányozásához vezetett. A már említett Brauner-féle sejt — amelynek Ménesen keresztül kapcsolata volt a nyomdászokkal is, dr. Szutor Imre lakásán gyűlt össze a Deák Ferenc utcában. A hetente kétszer tartott szeminárium jellegű megbeszélések során a bolsevik párt történetét tanulmányozták. Az anyagot Brauner (később Radnaira magyarosította a nevét) német nyelvű gépírásos lapon kapta Csehszlovákiából, s ő fordította magyarra is.

79 Magyarország német megszállása után, az 1944 nyarán megjelent németellenes, s Debrecenben terjesztett röplapok készítésében a helyi nyomdászoknak komoly érdemeik voltak. A nyomdaüzemek politikai közhangulata, közöttük a hadiüzemnek kijelölt Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat dolgozóinak beállítottsága kifejezetten németellenes volt. Az itteni munkások merészebbjei rendszeresen hallgatták a londoni és a moszkvai rádiók 77 Uo. 78 Benda Kálmán—Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda. 1561—1961 (Budapest, 1961), 224—225. 79 Ménes J.: I. m. 179