A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

azok a fiatal párok, akik nem a szülőkkel közös otthonban kezdték meg házaséletüket. Pesten ugyan egyre nagyobb mértékben épültek spekulációra, pénzbefektetési célból bérházak, ezek száma azonban nem tartott lépést a vidékiek egyre növekvő mértékű fővárosba özönlésével. Vali Mari Jókairól szóló emlékezéseiben kb. egy jó évtizeddel korábbi időről beszámolva elmondja, hogy amikor férjét Pestre helyezték teológiai tanárnak, kora reggel Jókaiéktól vágtak neki „a szálláskeresés képzelhetetlenül nagy és kellemetlen feladatának." Tudva, hogy Laborfalvi Rózánál pontban délben asztalra kerül a leves, arra kérték a háziakat, hogy ne várják őket ebédre, mert sikertelenség esetén nehezebben szánják el magukat az újabb keresésre. Valóban alkonyodott már, amikorra — ha nem is megfelelő, de elfogadható — kétszoba-konyhás lakást sikerült találniok a belváros szélén: „örültünk, hogy csaknem egy napi kellemetlen lakás vizsgálás után végre akadtunk egy olyan lakáskára, hol jövő Szent György napig meghúzhassuk magunkat."

30 Ma ez a történet csak mosolyt kelthet, de némileg hasonló volt a helyzet a Lápossy-házaspár esetében is. Róza néhány héttel esküvője után boldogságtól ragyogva írja öccsének: „Lakásunkat is látnád mily kedves, épen egy pár embernek való. De meg is kell látnod, majd a nyáron, ha haza jösz a vacatióból, nekünk is kell juttatnod egy kevés időt, lehet ugyan, hogy már akkor nem lakunk itt, no de az mindegy lesz, úgyis a fő dolog az lesz, hogy láthassuk egymást." (Nov. 23.) A lakásbérletek ekkor félévre szóltak, s mivel láthatóan az első adandó alkalommal másikkal kívánták felcserélni a novemberben kivett lakást, ez aligha lehetett egészen megfelelő számunkra. Nem tudjuk, hol laktak Lápossyék házasságuk első idejében, Erzsi ugyanis így adja meg öccsének Róza címét, hogy írhasson neki: „Lápossy Ferencné asszonynak, Lápossy és Lobmayer urak leveleivel, Pest". (Nov. 28.) Míg Róza szinte minden levelében sajnálkozva írja, hogy öccse nem lesz jelen az esküvőjén, Janka már azon búsult már előre, hogy meg kell válnia nővérétől. A következő hetekben a három leány kelengyevarrással volt elfoglalva, majd Róza hozzálát, hogy esküvőjéig mindent elrendezzen maga körül. Október végétől búcsúlátogatásokat tesz, majd írni kezdi az esküvői meghívásokat a legközelebb állóknak, s a házassági értesítéseket azoknak, akikkel — bár személyesen nem vettek részt a családi ünnepen — tudatni akarta az eseményt. A szűk család, a rokonok és a legközelebbi barátok mintegy 50 személyből álló serege vett részt az otthon megtartott csendes esküvőn, amelyre reggel 9-kor került sor, hogy a fiatalok villásreggeli után már déli 12 órakor elutazhassanak Pestre. Róza ugyan nem ír róla közelebbit, de a már idézett Vali Maritól tudjuk, hogy ekkoriban szokás volt a nászút, ő azonban olvasmányai hatására, nevezetesen Victor Hugo intése nyomán úgy határozott, hogy nem utazik el férjével sehova, hanem saját otthonuk meghitt környezetében töltik el a közös élet első időszakát: „Nászútra nem mentünk (...) mivel én Hugo Victor véleményére — ki azt tartotta, hogy az házasélet első napjainak emlékei lehetőleg az édes otthonhoz fűződjenek — akkor is igen sokat adtam."

31 Hogy a Lápossy házaspár esetében pontosan hogyan történt, nem tudjuk, úgy tűnik, hogy ők sem mentek nászútra, s ha tekintetbe vesszük, hogy Hugo írásait régóta ismerték a családban, nem lehetetlen, hogy Vali Marin kívül más olvasni szerető fiatal lányok is magukévá tették ekkoriban az író nézeteit.

32 Egy héttel az esküvő előtt a két vőfély, Nagy Elek — akinek rokoni kapcsolatáról nem tudunk, de akinek neve korábban is előfordult már a levelekben — és a menyasszony legidősebb unokatestvére, Várady-Szabó Kálmán elindult a vendégeket személyesen is meghívni. Nyoszolyólányok nem a menyasszony testvérei, hanem unokatestvérei közül ketten, Várady-Szabó Emma és Róza voltak. Úgy látszik, hogy bár az otthoni, csendes esküvő és a — legalábbis viszonylag — szűk családi és baráti körben tartott villásreggeli már moder30 Vali Mari: Emlékeim Jókai Mórról. (Bp., 1955), 210.; a második, kiadatlan idézet MTAK Mikrofilmtár A 4701/III. 80. 31 Vali Mari, i. m. 207. 32 Csanak József Párizsban a Notre Dame-ban tett látogatásáról a következőket írja feleségének: „a Notredame toronyba mentünk fel, látni, ki legyen most a harangozó, és megvan é még a nagy harang" = Hortobágy, 1862. XI. 28. Mindketten ismerték tehát a regényt, amely A Notre-Dame egyház Párizsban címen Szalkay Gergely fordításában 1858 óta magyarul is olvasható volt már. 162