A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

vott országos küzdelem egyik vezéralakját, a nemzeti függetlenség ügyének képviselőjét gyászolták benne. Az újságok már betegségének válságosra fordulásáról, majd természetesen a halál bekövetkezéséről hírt adtak, november 24-én pedig terjedelmes nekrológban emlékeztek meg az elhunytról, aki 1857-ben még esperes korában a protestáns egyházak védelmében lépett fel a debreceni gyűlésen, s ahogy az egyik cikk írta, „ekkori szereplése még mindenkinek eleven emlékezetében él".

28 Szuperintendensként is az autonómia szilárd védelmezője maradt. Mint a közéleti hírekről általában, a temetésről is a kis Jani és Várady-Szabó Miklós tudósításaiból értesülünk. Jani még csak az esemény iskolai vonatkozásáról szól: „Meg halt Balog Péter úr a püspök, az iskolában a deákok egy szép nagy fekete zászlót csináltattak. Olyan nagyot, hogy a kerek ablakból egészen az ajtóig leért. (Nov. 29.) (A zászlóról a Debreczen november 24-i száma is megemlékezik.) Miklós azonban jelen volt a temetésen, s olyan részleteket is említve szól a látottakról, amelyeket az újságok is fontosnak tartottak megörökíteni s amelyeket környezetében hallhatott emlegetni: „Szegény Balogh Péter a szuperintendens is meghalt, nagy és szép temetése volt, az egész ifjúság ott volt. Szombaton 10 órakor temettük és 3rom óráig tartott. Pápay a böszörményi esperes és Tóth Sámuel papoltak. Az egész cathólicus tanulók is ott voltak zászlójukkal együtt, az öreg prépost is ott volt, a temetőben is kint volt. 5oven fiakker volt kinn, s mind tele volt öreg férfiakkal, asszonyokkal, nőkkel teli voltak — szóval nagy és szép temetése volt, az egész tömeget két hajdú két szép lovon kivont karddal vezették. A megboldogult testét a jogászok minden órában nagy tollal, aranyos karddal, mégpedig kivonva, hogy a testét a nézők meg ne sértsék." (Nov. 27.) A Debreczen és az Alföldi Hírlap beszámolójából megtudhatjuk, hogy a menetet a katolikus gimnázium és a református főiskola ifjúsága vezette, a nagytemplomban Pápai Lajos böszörményi esperes, majd Tóth Sámuel főiskolai hittanár tartott beszédet. Fellépett a kántus, majd a menet fáklyákkal, a főiskolai ifjúság pedig kivont karddal vonult a Cegléd-utcai temetébe. A Debreczen a „dicséretre méltó vallási türelmesség" jeleként értékelte Huzly Károly prépost és a piarista gimnázium ifjúságának megjelenését a temetésen, s az ez alkalomból hirdetett iskolai szünnapot.

29 Míg a nem közvetlenül a családot érintő városi eseményekről szinte kizárólag a fiúk küldtek Késmárkra tudósítást, Róza jegyességéről, az esküvői előkészületekről és magáról az esküvő lefolyásáról természetesen elsősorban maga a menyasszony és két húga számolt be. Szóba kerül a téma Vörös K. Imre egyik levelében is (Szept. 22.), aki — minthogy a debreceniekkel nem levelezett, Jóskával viszont igen — tőle kérte, tudassa majd vele, ha kitűzték a menyegző pontos dátumát. A leánykérés és az eljegyzés minden bizonnyal még szeptember előtt megtörtént, ezekről ui. nem esik szó a levelekben. Szeptember 4-én Rozália napjára a vőlegény megérkezett Debrecenbe s úgy volt, hogy a novemberi esküvőig ez az utolsó látogatása. Október 8-án azonban váratlanul betoppant „mégegyszer mint hajadont meglátogatni" menyasszonyát, aki persze örömmel fogadta. Közben szeptember közepén a szülők leányukkal Pestre utaztak beszerezni a bútort és az új háztartáshoz szükséges felszerelést. A megvásárolt tárgyakat nem szállíttatták haza, mindaddig a kereskedők raktárában hagyták, amíg Lápossynak sikerült lakást találnia; ő vitette aztán oda és rendezte be az új otthont. Néhány nappal hazaérkezésük után Róza beszámolt öccsének útjáról: az idő ugyan nagyon rossz volt, de ő mégis igen jól érezte magát Pesten. Otthon sem győzte felsorolni testvéreinek, mennyi mindent kakapott, annyira, hogy a kritikus Janka megsokallta: „Szinte alig tudja mindet előszámlálni, amit kapott, midőn hazaérkezett alig tudtuk végigvárni, mert minden egyes darabot részletesen megmagyarázott, hogy mint néz ki." (Szept.) Az esküvőt attól tették függővé, mikorra sikerül lakást találni, a pontos napot azonban csak október végén tűzték ki, arra gondolva, hogy ilyen népes családban mindig adódhatik valami váratlan akadály. A fiatal párok lakáshoz jutása a múlt század második felében sem volt egyszerű dolog. Falun és kisvárosban általában ritkán építettek kiadásra szánt lakást, vagy építkezésbe kellett tehát belevágni, vagy elérhető árú, éppen akkor eladásra kerülő házat vásárolhattak Debreczen, 1870. XI. 24. Debreczen, 1870. XI. 26. 161