A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

darabok kottáját. Janka szkeptikusan fogadja a tervet: „Nem hiszem, hogy Lápossynak lesz elég türelme addig tanulni, míg valami kevésre viheti." (Dec. 22.) Már az olvasásról gyakran történik említés, azt, hogy mit olvastak, nemigen írják meg. Erzsi az „Emmas Herz" című német regényt említi egyszer, szó volt már a Várady-Szabó Miklós számára vásárolt történelmi tárgyú ifjúsági könyvről. Megtudjuk még, hogy a Némedy úr által Jóskának küldött három ajándékkönyvet — A kis Gyula könyvét (Döbrentei Gábor munkája), a Párizsi kis Robinzon vagy az ipar győzedelmet (Foa Eugénia művének rézkarcokkal díszített, Zichy Ágost által készített magyar fordítását) és a Beszélytár gyermekek számára című kötetet (szerzője Beöthy Zsigmond volt — Erzsi túlságosan gyermekesnek tartotta öccse számára, ezért nem is küldte el neki.

24 A gyerekek olvasmányait gondosan megválogatták: szó esik egy német verskötetről is, amelyet az apa Jóskának vett, de aztán nem neki valónak ítélte. Vasárnap és ünnepeken, mint többször is említik, az olvasás a fő foglalkozásuk. „így hát mind a ketten olvasni fogunk" — írja Janka karácsony előtt —„csak azon kivétellel, hogy te ott, én pedig itthon. Ez ugyan jó nagy különbség neked." (Dec. 22.) Könyvek mellett a gyerekek ifjúsági folyóiratot járattak, amelyet Jani szeptember 10-i levele szerint ő adott postára bátyjának. Jóska később a Tanuló Ifjúság lapját is olvasta, amelyet Dolinay Gyula szerkesztett, aki 1867-ig a debreceni kollégium növendéke volt, s feltehetőleg ekkor tanította rajzra a nála hat esztendővel ifjabb Csanak Józsefet. 1870-ben már orvostanhallgató Pesten, s a Tanulók Közlönye című lap szerkesztője. A folyóirat azonban nem prosperált, ezért Dolinay május 20-án nyílt levélben fordult az Ifjúság Lapja szerkesztőjéhez, Fekete Józsefhez „Egyesüljünk!" címmel. Fekete elfogadta az ajánlatot, júliusban a Tanulók Közlönye megszűnik s októberben az Ifjúság LapjaTanuló Ifjúság Lapja címmel havonta háromszor megjelenő folyóirattá alakul át, tulajdonosa Fekete József, szerkesztője pedig Dolinay Gyula. Ez a változás sem hoz azonban sikert: október 30-án „kiadói nyilatkozat" adja hírül, hogy mivel mindössze 300 előfizetője van, a lap az év végéig havonta kétszer jelenik meg, azután pedig megszűnik. Dolinay kedvét a kettős kudarc sem vette el a szerkesztéstől: újév utánra már új vállalkozást hirdet Ifjúsági Lapok címmel.

25 „Kedves Barátom! Hosszú hallgatás után igyekeznek feléleszteni e sorok az egykor köztünk szorosabban összeforrt ismeretséget. Régen, nagyon régen volt, midőn kedves házuk nekem örökre emlékezetes jótéteményeivel elhalmozott. Azóta sok minden megváltozott! A »rajztanító« a világ küzdőterére lépett, az újságcsinálás háládatlan mesterségére adta fejét. Kiállott zászlótartónak az ifjúság szellemi vezetésére. Most pedig más irodalmi vállalatokkal akar hatni a nevelés terén, mint a mellékelt kis lapocskából láthatja. Vegye ön az emlékezet élénken fellángoló érzelméül e sorokat, s fogadja benne biztosítékát baráti szeretetemnek és önzetlen ragaszkodásomnak. Változzék ezzel a köztünk egykor kifejlett viszony, alakuljon az baráti szeretetté! Hiszen úgy is mint ifjúsági lap szerkesztője magamhoz ölelem az egész ifjúságot, az ifjúságért teszem azt, miről önnek tudomása van. E sorok kíséretében veszi ön kiadóhivatalunk által a kívánt számokat, s részemről — arcképemet, mit a viszonzás reményében küldök meg. Ha magán viszonyaim érdekelhetik önt, úgy arról csak kedvezőt írhatok. Hallgatom az orvosi tudományokat s mint tudja — szerkesztek két lapot. Egészségem kedvező, csak kilátásaim nem felette örvendetesek a Tan. Ifj. Lapját illetőleg, miután valószínű, hogy részvét hiány miatt beszüntetjük a jövő hó végével. Baráti sorait várva várom. írjon kérem mielőbb, s tudasson részletesen körülményeiről. Pest 870 nov 29 Barátságába ajánlott Dolinay Gyula." Drescher (Szentkuti) Pál: Régi magyar gyermekkönyvek 1538—1875. (Bp., 1934), 40., 59., 60., 63., 66. Dolinay Gyula (1850—1918) Petőfi Zoltán barátja volt, lapjában közreadta Petőfi Zoltán verseit és prózai írásait, s a folyóiratban betegségéről és 1870 őszén bekövetkezett haláláról is beszámolt. Azt tervezte, hogy összegyűjti és publikálja barátja hátrahagyott írásait, erre azonban nem került sor. 159