A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

pelték meg. Jóska több más rokon- és atyafiságbeli férfinak és nőnek is írt a névnapjára másoknak a testvéreihez írt leveleiben küldte el jó kívánságait, amit a címzettek is levélben vagy üzenet formájában köszöntek meg. A névnapi összejövetelek nem jelentettek valamiféle zajos mulatságot: „én csak mindig abban leltem gyönyörűségemet, hogy az albumokat vizsgálgattam, szóval mindent felkutattam" — írja Várady-Szabó Miklós a Kaszanyitzkyéknál tartott András-nap után. (Dec. 4.) Általában este 9—10-ig, olykor éjfélig vagy egy óráig is tartott a mulatság, ilyenkor még a 8 esztendős Jani is tovább fennmaradhatott. A vasárnap délutánt is gyakran Várady-Szabóéknál töltötték a leányok, minden különleges alkalomtól függetlenül is, beszélgettek vagy kártyáztak. Még nyilvános zeneestélyekre sem jártak el ezen az őszön: „Holnap Szabó Ilonka és Vilma a dalárestélyen énekelni fognak, sajnálom, hogy nem hallhatom őket, és a concertet táncestély követi, mint hallom, nagyon sokan lesznek" — írja Janka december 22-én. A „táncvigalommal befejezett dal- és zeneestélyt" a zenede javára rendezték a Fehér Ló fogadóban, a mulatságot színvonalas, némileg meglepő műsor vezette be: az első szám ugyanis a „Marseillaise. Francia nemzeti dal" volt a dalárda előadásában, majd egy Haydn-szimfónia részlete (nyilván átiratban) és egy kórus Haydn Teremtés című oratóriumából, végül pedig Erkel Sándor: Dalra magyar! című alkotása hangzott el, ez utóbbival az énekkar korábban díjat nyert. A szereplők a dalárda és ismert debreceni családok ifjú tagjai voltak: Csapó Etelka, Vecsey Irma, Dalmy Etelka, Bacsó Luiza, Márton Mari és Etelka, Jakobovics Mari, Kecskés Irén, Medveczky Olympia, valamint Hitesy Lajos, Márton Lajos és Imre, Maróczy János és többen mások.

22 Bár Csanak József a színházügynek korábban nagy pártfogója volt, anyagilag is sokat áldozott rá, s éveken át két teljes sort bérelt családja és alkalmazottai részére, ezen az őszön nem újította meg a bérletét. Ennek ellenére a színház visszatérő téma a gyerekek leveleiben: tudatják Jóskával, hogy még nem nyílt meg, hogy hamarosan megnyílik, majd hogy megkezdődtek az előadások; később aztán egyre gyakrabban olvashatjuk, hogy ők is ott voltak, bár azt is mindig hozzáteszik, hogy erre ritkábban kerül sor, mint más esztendőkben. Anyjuk sohase tartott velük — nyilván állapota akadályozta benne — ezért apjuk kíséretében látogatták az előadásokat. Előfordul, hogy Szabóéknál töltötték a délutánt s ide ment értük Csanak József, hogy színházba vigye őket. A nagy leányok egyetlen előadott darabot sem említenek cím szerint, a korabeli lapok híradásaiból azonban megtudhatjuk, hogy jórészt igen színvonalas művek kerültek színre: Shakespeare-től a Hamlet,azOthelló és a Lear király; Schillertől A haramiák, továbbá a Bánk bán; sok opera és nagyoperett: Erkel Hunyadi Lászlója, Gounot: Faust, Verdi: Rigoletto és „A tévedt nő" azaz a Traviata, Rossinitől a Teli Vilmos, Bellini Normája és Flotow Márta című operája; Offenbach-művek: a Szép Heléna, A rablók és A párizsi élet; Souppé A szép Galathea és az Izabella című operettek, továbbá Szigligeti, Szigeti József és Gaál József darabjai, népszínművek és persze a kor kommersz darabjai is. Egyedül János tudósít arról, miket látott: A Tündér Ilonát (Szigligeti: Árgyil és Tündér Ilona с népregéjét), amely zsúfolt ház előtt ment; Gaál József Peleskei nótáriusát, később pedig Szigeti Pünkösdi királyságát. „Szép darab. Vízvári nagyon jól játszott benne, mert olyan furcsa pofája volt, hogy mikor bejött, mindenki nevetett, a gukkeren láttam, meglátszott jól, hogy be vót festve veres festékkel az orra." — hangzik az ifjú műértő bírálata. (Dec. 20.) A helybeli lap azonban megrótta Vízvárit, amiért burleszket csinált a Peleskei nótárius címszerepéből.

23 Pedig nem Jani volt az egyetlen, akinek tetszett Vízvári játéka: az említett kritika szerint a darab zsúfolt ház előtt nagy sikert aratott. Minthogy a levelek nagyrészét tanulókorban levő fiatalok írták, természetesen nemcsak szórakozásaikról, hanem tanulmányaikról is olvashatunk bennük. A nagy leányok már nem jártak iskolába, s otthon sem végeztek rendszeres tanulmányokat, de szívesen olvastak nemcsak magyarul, hanem németül is, s gyakran kevesellték az erre fordítható időt. Szentpétery Gyula, aki jogot hallgatott a kollégiumban, a filozófiát találta nehéznek a tantárgyak közül. Várady-Szabó Miklós lelkiismeretes, jó diák lévén azt írja, le se tudna feküdni, míg a leckéjét el nem végezte (dec. 21.), s torokgyulladása idején is csak szülei és nevelője parancsára teszi félre a tankönyveket és a szórakoztató olvasmányokat. Meg is volt az eredménye: 22 Alföldi Hírlap, 1870. XII. 17. 23 Debreczen, 1870. XI. 20. 157