A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

fogékony polgárokká váljanak. Egy beszédében mondotta 1868-ban: „Amint bármely állású férfiúnak kívánatos, hogy a kereskedői szellemből legyen benne, úgy a kereskedpi pályán levőknek is kelléke, hogy ne legyen félszeg, egyoldalú, hanem bírjon érzékkel más műveletek, más tudományok, a haza ügye, a szép és jó iránt is, és bírjon a társadalomban megkívántató egyéni jó tulajdonokkal, mert ezek nélkül — ha szaktudománya az eget érő is — annak sem maga, sem más hasznát nem veheti.

21 Maga is hozzájárult kis és nagy dolgokban egyaránt a nála dolgozó ifjak formálásához: Fördős Dezső pl. beszámol arról, hogy főnökétől szép kötésben a „Dichtergrüsse" című német verskötetet kapta ajándékba. Szabadulása alkalmából Csanak József meghívta a segéd szüleit Debrecenbe. Ha Fördős esetében •— aki a levelek írása idején még a cég alkalmazottja volt — talán nem vehetők szó szerint a Csanak József jóságáról és szeretetteljes gondoskodásáról írott sorok, a már önállósult Vörös K. Imre és a Pesten tanuló Dolinay hálát és őszinte tiszteletet árasztó szavait hiteles tanúságként fogadhatjuk el Csanak Józsefnek segédei és a gyermekeit tanító fiatal emberek iránti magatartásáról. Fördős Dezsőnek a nagyleányok — főként Erzsi — társasága jelentett sokat, ahogy korábban idézett leveléből kitűnik, Vörös K. Imre viszont azt fájlalja, hogy a kicsiktől el kellett szakadnia: „hiányzanak az ottani apróságok, kedves Jóskámnak kis testvérjei, csak egy is volna itt közülük, mennyire megváltoztatná egyhangú életem". (Nov. 6.) Más alkalommal úgy nyilatkozik, hogy Csanakéknál töltötte élete legkedvesebb, noha legszomorúbb napjait, s nagyon lehangolta az elválás Debrecentől, különösen, mivel győri helyzete kedvezőtlenebbnek bizonyult a reméltnél. Debreceni kapcsolatait továbbra is ápolja: találkozik a Győrbe látogató Várady-Szabó családdal, s leveleiben tudakozódik a Csanak családban történő eseményekről, pl. Jóska utazásának lefolyásáról és Róza esküvőjének pontos dátumáról is. Karácsonykor, amikor reményei ellenére sem sikerül Debrecenbe eljutnia, így ír: „azért kedves Jóskám, ha csakugyan haza talál menni, csókolja meg helyettem kedves anyja s idősb nővéreinek kezeit, a kisebbeket pedig csókolja helyettem számtalanszor, s kedves atyjának pedig mindenekelőtt tiszteletteljes üdvözletem jelentse". (Dec. 1.) A Csanak család — legalábbis ezekben a hónapokban — leginkább Várady-Szabóékkal és néhány más családdal érintkezett (Dusóczky,Gönyei, Kalchbrenner, Kaszanyitzky, Király, Lobmayer, Márton, Mudrony, Nagy, Némedy, Örvényi, Révész, Szentpétery stb. — ezek közül komaságban is voltak a Nagy József, Király József, Márton Lajos, VáradySzabó Lajos, és Révész Imre házaspárral — Sesztina Lajosék, Szakái Lajosék és Szongott Jánosék neve, akik ugyancsak Csanak gyerekek keresztszülei voltak, e levelekben nem fordul elő.). A ház állandó vendégei közé tartoztak a gyerekek tanárai is. A Jóskával egykorú fiúk közül, mint már szó volt róla, többen távol voltak ekkor a várostól, csak néhányan — Szentpétery Béla, Szikszay és Zöld Miska maradtak otthon. Az utóbbi a kollégium oratóriumában tartott vasárnapi diákistentisztelet után rendszerint ellátogatott Várady-Szabó Miklóshoz, ilyenkor együtt sakkoztak, írtak, olvastak, játszottak vagy galambásztak. A galambtenyésztés a fiúk kedves foglalkozása lehetett. Várady-Szabó Miklósnál visszatérő téma: „sokszor eszembe jutsz a padon, s gondolom, milyen jó lenne, ha veled beszélgethetnék s a galambokban gyönyörködnénk". (Okt. 12.) Dalmy Laci pozsonyi beszámolójában arról is írt neki, hogy a szomszédban sok a galamb, de neki egy sincs, mert nincs hol tartania őket. (Dec. 21.) Társasági életről viszonylag keveset szólnak a levelek: ennek részben az Eszter miatti gyász, részben Róza menyasszonysága lehetett az oka, hiszen vőlegénye távollétében nemigen illett nyilvános mulatságon megjelennie, ezért húgai is inkább otthon maradtak. A szűkebb körű, főleg rokoni összejövetelekre elsősorban a névnapok szolgáltattak alkalmat. A Róza-nap a kertben „csendesen folyt le, de meglehetős kedélyesen. Idegen nem volt senki, Szabóék, Terézék és Feri. Tőle a megelőző napon gyönyörű virágcsokrot kaptam, többektől levélben is kaptam megemlékezést, de a tied legkellemesebben hatott rám". (Szept. 5.) Erzsi névnapját már a városi lakásban ünnepelték, ő is kapott „két bukétát" — az egyiket a keresztapjától, Király Józseftől — öccsétől pedig egy kosárkát. A Csanak gyerekek is gyakran jártak névnapokra, az említett Terézhez, Kaszanyitzkyékhoz, Várady-Szabóékhoz, ahol nemcsak a család tagjainak, hanem a fiúk nevelőjének a névnapját is együtt ünne21 Alföldi Hírlap, 1868. XII. 10. 156