A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

10. és 19.) A két család szoros kapcsolatára az is jellemző, hogy Várady-Szabó Lajos és felesége, Szakái Veronika 5 Csanak-gyermek keresztszülei voltak. A Csanak-szülők — főleg az apa — gyakran vannak távol ezen az őszön. Először Rózával utaznak Pestre kelengyét vásárolni, majd októberben az apa a Debrecenbe látogató Lápossyval együtt ismét Pestre megy néhány napra. November közepén sógorával Váradra rándul földet nézni, s alighogy hazatér, feleségével Pestre indul a kéthetes asszonyt, Rózát meglátogatni. Lehet persze, hogy ilyenkor a tervezett Pestre költözés és más üzleti ügyeiben is eljárt. Anyja távollétében Janka irányítja és részben végzi a háztartási munkákat, a gyümölcs eladását és a kicsik nevelését. A Csanak család utazásai e négy hónap alatt konkrét célokkal történtek; Várady-Szabóékról azonban megtudjuk, hogy Ilonka és Vilma Győrbe látogatott, ahova szüleik, Emma és Róza testvéreik mentek el értük. Itt felkeresték a Csanak-üzletből ismert Vörös K. Imrét is, majd Pesten át tértek haza. A város nevezetességei közül a Margitsziget és az őrültek háza meglátogatásáról értesülünk (Várady-Szabó Miklós levele okt. 3-án), ez utóbbi azt mutatja, hogy a szociális intézményekkel való megismerkedés szokása, ami már a 18. századi európai utazóknál is szinte kötelező programpontnak számított, ez idő tájt is elevenen élt, s gondos szülők pedagógiai célzattal még fiatal leányaiknak is megmutattak ilyen intézményeket. Az ősz folyamán többnyire mindenki egészséges volt, Eszter tüdőbaja a jelek szerint egyedülálló eset volt a családban. Szó esik egyszer Jóska fogfájásáról, s hogy „jó volna bedugatni", Ilonka ótvaros fertőzést kap, s ezért csak késve kezdheti meg az iskolát és a zongoratanulást. Ezek azonban jelentéktelen, múló bajok voltak. Jani az egyetlen, akinek visszatérő éjszakai nyugtalanságáról értesülünk: „Janinak az a rendes baja ismét előjött, tudod, álmából felébred és magánkívül van, de most már elmúlt; kedves Apám minden reggel és este bepakolja hidegvizes lepedőbe és abból levéve leönti hideg vízzel, és ez használ neki." (Erzsi, okt. 7.) Úgy tűnik, hogy János ideges alkatú, örökké izgő-mozgó gyerek, „nagy pajkos biz ő, nagyon sok bajom van vele", aki „akkor is beszél, mikor hallgatnia kellene" — írja Janka (szept. 15. és nov. 4.); nem úgy mint Jenő, aki ritkán szól, csak mosolyog. A gyerekek jó egészségére vall az is, hogy igen szívesen és jó étvággyal ettek. Gyakori a panasz, hogy a sok eső miatt nem ehettek a szőlőből, mert nagyon savanyú volt, megtudjuk, hogy Jenő egész nap azon gondolkozik, mit eszik uzsonnára vagy ebédre (Janka, okt. 28.), sőt „itthon délelőttönként sokszor kiszökik krumplit tenni a sütőbe, s olyan elégedett arccal költi el, hogy nevetnünk kell rajta, egész boldoggá teszi egy sült krumpli..." (Janka, nov. 4.). Jani a kolbásznak nagy barátja: Szabóéknál egy névnapon „kolbászt is ettem, mégpedig 2 vágást, tudom, te is szereted a kolbászt, te is szerettél volna itthon Debrecenben Szabóéknál kolbászt enni, jó dolog..." (Dec. 20.) De nemcsak a kicsik, hanem még a nagylányok is nem egyszer emlegetik leveleikben a jó disznópecsenyét vagy a káposztás palacsintát, amelyből Jóskának is szeretnének néhányat Késmárkra „telegrafírozni". A kötet a Csanak-üzlet két segédjétől is tartalmaz tíz levelet, s még négy olyan segéd neve fordul elő benne, akiknek Jóska írt vagy üzent. Kapcsolatuk a főnök családjával patriarkális. A kicsik Gecső úrként, Lukács György úrként, a nagyleányok keresztnevükön emlegetik őket (ugyanakkor újdonsült sógoruk neve mindig „Lápossy"-ként szerepel leveleikben), s amikor Jóska „úr"-nak nevezi egyik segédet a testvéreinek szóló levélben, a segéd tiltakozik ez ellen. Ők is Jóskának, Jóskámnak szólítják a fiút, a főnök feleségét ténsasszonynak, a nagyleányokat Róza, Janka nagysámnak vagy kisasszonynak emlegetik. Fördős egy alkalommal a Jani által megkezdett levelet folytatja, s bár olykor a már említett módon túl körülményesen ad hangot a család iránti tiszteletének, máskor tréfás, ugrató hangon ír, vagy teljes természetességgel figyelmezteti egy levelében elkövetett hibára. Közvetlen viszonyukra vall az is, hogy Jóska nem várja meg a választ első levelére, hanem másodszor is ír neki. A családi hagyomány szerint a segédek együtt ebédeltek a családdal, sőt az asztalnál megelőzték a kisebb gyermekeket. Később, amikor az üzlet fénykorában 12—14 alkalmazott is volt s már a kifejezetten miattuk teremnyire méretezett ebédlő is szűknek bizonyult a befogadásukra, Csanak József egy másik házában terítettek a számukra, ahol mindig valamelyik nagylány ült az asztalfőn, hogy az étkezés egyben a társasági érintkezés formáinak megtanulását is szolgálja. Hogy a szüreten és a befőttkötözésben is részt vettek, már korábban olvashattuk. Csanak József arra is sokat adott, hogy a jövendő kereskedők ne csak szakmai ismereteket szerezzenek, hanem sokoldalúan művelt, a közügyek és szellemi kérdések iránt 155