A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

vői villásreggelijéből megmaradt édességekből is azonnal útnak indult egy jókora csomag, „ha már nem lehettél jelen, legalább a traktából részesüljél". (Nov. 11.) Ellátják olvasnivalóval is; vasárnaponként Jani viszi feladni a postára a neki szánt újságot, s könyveket is kapott. Elküldték továbbá a kért hegedűhúrokat és a tintatartóját. Még a volt segéd, Vörös K. Imre is küld neki egy „ládácska" nem tudni mit. Ajándékokat persze nemcsak ő kapott a családból: amikor szeptember végén a szülők hazaérkeztek Pestről, a meghalt testvérek sírjára egy-egy művirág koszorút, az élőknek pedig külön-külön valami ajándékot hoztak. Ez rendes szokás lehetett, mert a kicsik már a szülők távollétében előre örültek a meglepetésnek, számítottak az ajándékra. Nagy divat 1870-ben a fényképajándékozás. Debrecenben ekkoriban már több „fényiroda" működött. A Hortobágy című lap pl. 1863-ban hírül adja, hogy a Farkas házban a Szentkuti-féle műtermet Simonyi pesti „fényképművész" vette át, s vele párhuzamosan megkezdte tevékenységét a Müller-féle fényképészet is. A lap véleménye szerint „a fényképészeti csarnokok szaporaságával csak a közönség nyerhet, mivel annál tökéletesbb képeket idézend elő".

19 1870-ben már a minden debreceni család fényképalbumait képekkel megtöltő Gondy és Egey fényképész-műterem hirdetései is olvashatók az újságokban. Csanak József késmárki időzése idején fényképet kért unokabátyjától, Várady-Szabó Kálmántól és egy bizonyos „Sándor bácsitól", de megajándékozta a képével volt tanítója, Dolinay Gyula és a Csanak-üzlet egyik segédje, Fördős Dezső is, aki szintén levétette magát, „nem hallgatván a tárcám dörgedelmes intéseire, hogy ő nem fizeti, mert nincs miből". (Szept. 25.) Ugyanakkor az ő képét is többen kérik: Szentpétery Gyula, Dolinay és egy „Están bá"\ akiről nem tudni, hogy ki volt. S akadt is otthon készen fényképe, mert Erzsi talált egyet a fiókban. Az ajándékok nemcsak Debrecenből áradtak Késmárk felé, hanem Késmárkról is az otthoniaknak. Erzsébet napra szép kosárka érkezik a neki láthatóan különösen kedves testvér címére (Róza csak gratuláló levelet kap öccsétől a névnapjára), s Miklós napra Jóska ajándékkal akar kedveskedni Várady-Szabó Miklósnak, aki nemcsak unokatestvér, de nagyon közel állhatott a szívéhez. A tervet a szülők is helyeselték, sőt lebonyolításában is segítettek : apja azt tanácsolta, hogy az idő rövidsége miatt jobb lesz, ha ők vesznek Debrecenben könyvet, Jóska pedig küldjön haza gratuláló levelet, ők majd beleteszik s Jani kézbesíti az ajándékot. Jóska hazaküldött valamilyen nyomtatott katalógust, hogy lássák, miféle könyvre gondolt, de az abban szereplő művek kötve nem voltak kaphatók, fűzve pedig az otthoniak nem találták őket elég szépnek. Végül Erzsi tudósítása szerint A Magyar Ifjúság Könyvtára című sorozat 18. kötetét: A magyar királyok és hősök története Attilától kezdve a mohácsi vészig című munkát vették meg,

20 amelynek címlapján „csinos képecske van". Karácsony táján pedig arról folyt a levelezés, küld ön-e Jóska a ándékot kistestvéreinek. A szeretet és összetartás láthatóan igen erős volt a családban. A nagyobbak között észrevehető a korban egymáshoz legközelebb állók közötti különleges ragaszkodás (Janka Rózához, Erzsi pedig Jóskához), de az önzetlenség és bőkezűség megnyilvánulásai különösen a kicsik részéről jellemző jelei az otthon légkörének: a kétéves Irénke pl. spontán szétosztja testvérei között az ajándékba kapott cukrot, Jenő pedig egy játékhattyút szeretne elküldeni Késmárkra a bátyjának, amelyet ő kapott ajándékba. A bensőséges kapcsolat kiterjedt a Várady-Szabó unokatestvérekre is, akikről pl. Janka és Erzsi is többször igen meleg hangon emlékezik meg, így amikor néhány hetes távollét után hazatérnek pesti és győri útjukból. A Várady-Szabó családban hasonlóan szeretteljes volt a kapcsolat a gyerekek között, látható abból, ahogyan Miklós beszámol Mari nénje, a fiatal köröstarcsai papné betegségéről és gyógyulásáról, vagy ahogy egyik kishúgát „a gyönyörű kis Berta"-ként emlegeti. Ugyanakkor nem bírja megállni, hogy szigorú titoktartás mellett meg ne írja Jóskának, hogy Emma testvérét megkérték, s ő szereti is az illetőt, csakhogy meg kell várni távollevő apjuk beleegyezését. Jóskában sem állt meg a szó: megírta haza a szenzációs újságot, s Erzsi legközelebb kíváncsian kérdezi tőle, ki a vőlegény, mert ők nem tudnak az eljegyzésről. (Dec. Hortobágy, 1863. IX. 6. A mű pontos címe: Magyar királyok és hősök csarnoka regényes jelenetekkel. (Pest, 1870) Szerzője Hohenauer Ignác pedagógus, lapszerkesztő. 154