A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

Komlóssy út—Simonyi út határolta részt betelepítette szőlővel és gyümölcsfákkal. Ludvigh Sámuel, a kőszegi ügyvéd a harmincas években még „nagykiterjedésű külvároson át, mély homokon át haladva" jutott el „az úgynevezett nagyerdőbe".

15 A villának 1863-ban már állnia kellett, mivel ott látható annak az Orlay Petrich Soma által festett képnek a hátterében, amely Csanak Veronikát és Jánost ábrázolja, s a festmény nem készülhetett később 1863nál, mivel az 1862. június 22-én született János totyogó kisgyermekként áll egy bárány mellett, a fűben ülő Veronika pedig 1863 nagypéntekjén, április 3-án skarlátban meghalt.

16 Bár a levelekből kiderül, hogy Csanak József a Varga-kertben is birtokos volt, s a Piacés Kádas-utca sarkán álló ház udvara mögött, az akkor még hozzá tartozó mai Arany János utca l/B alatti telken később francia ízlésű kert és azt palántákkal ellátó üvegház is állt, feltehetőleg a nagyerdei kertben termett az a 46-féle alma-, valamint birs- és körtefajta, amellyel Csanak József az 1862-es debreceni kertészeti kiállításon „elsőrendű dicsérő oklevelet" nyert.

17 Hogy a gyümölcstermesztés mennyire szívügye volt, azt Londonból 1862-ben haza írt sorai tanúsítják: „Szívesen olvasom, hogy megnyittatott a gyümölcscsarnok, szerény kezdeményezés, hogy megmutattassék, mikép az Isten áldásainak egyik legszebbike, a gyümölcs tisztességesebb bánásmódra is érdemes, mint amilyenre eddig nálunk kárhoztatva volt."

18 Ekkora telken azonban sokkal több gyümölcs termett, mint amennyit a mégoly népes család maga elfogyaszthatott, így eladásra is jutott belőle. 1870 őszén, amikor a szülők Rózával a kelengyevásárlás miatt Pestre utaztak, Janka járt ki a gyümölcsöt áruitatni. A télire szánt termés leszedésében a kisebbek is segítettek, a szőlő felkötözését (ősz lévén, nyilván a levágott, télire eltett fürtök rudakra akasztására kell gondolnunk) később apjukkal együtt végezték a lányok. Minthogy a zordabb éghajlatú Késmárkon Debrecennél kevesebb volt a gyümölcs, Jóskának szinte hetenként küldték az almát, szilvát, szőlőt, körtét és birsalmasajtot tartalmazó ládákat, bennük a mellékelt levélben megírt tapintatos figyelmeztetéssel, miszerint „tisztelt Schvartzné asszonyságnak is fog talán ízleni, ha egészen megérnek" (Janka k.n. levele) •— vagyis, hogy kínálja meg a csomagból házigazdáit. De jutott a termésből a család új tagjának, Róza vőlegényének is. Róza írja, hogy a Lápossynak feladott csomagban egyetlen fürt sem tört meg, s reméli, hogy öccse is épségben kapta meg ä magáét. A csomagolás azonban nem mindig lehetett tökéletes, előfordult ugyanis, hogy a mellékelt levél elázott és olvashatatlanná vált. A szüretet az őszi, Dienes napi vásár után tartották meg — ennek időpontját a város a kertségek rendjében kötelezően előírta s az újságokban hírül adta a lakosságnak, de Róza szerint ebben az évben „vajmi szomorú szüret"-re számítottak, mert „a szőlő roppant savanyú, ha a német szőlő nem volna, egy fürtöt se lettünk volna képesek enni". (Szept. 28.) Erzsi későbbi beszámolója szerint viszont ennek ellenére jól szórakoztak: „nem volt semmi zene, zaj, tűzijáték, szőlő csak Izabella, a rendes szőlőt nem lehet megenni", Róza pedig azt írja a szüretről, hogy „csendesen folyt le, mert se termés, se nagy kedv, de elég jól telt az idő", s este tíz után gyalog mentek haza. (Okt. 23.) A beszámolóból feltételezhető, hogy más években, amikor nem volt családi gyász s jobb volt a termés, vidámabb szüreteket szoktak volt tartani. A Csanak család tagjain kívül jelen voltak Várady-Szabó Lajosék valamint Szentpéteryék. Az iskolába járó diákgyerekek és a segédek a tanítás illetve a munka végeztével „ballagtak ki" a kertbe. Persze Várady-Szabóék tócóskerti szőlőjében, ahol néhány nappal korábban szüreteltek, teljes létszámmal ott volt a Csanak család is. Az otthoniak ezeken a csomagokon kívül is minden alkalmat megragadtak arra, hogy ajándékokkal kedveskedjenek fiuknak s gondoskodjanak szükségleteiről. Amikor Nagy Elek októberben a Szepességre kísérte öccsét, aki szintén németül kívánt ott megtanulni, mézeskalácsot küldtek általa Jóskának, de mint Janka írja: „azt hiszem, a mézeskalácsból nem sok jót ehettél, mivel már mikor megvettük is nagyon kemény volt". (Okt. 28.) A Róza eskü15 „Durch eine grosse Vorstadt kommt man auf tiefer Staubbahn in den sogenannten nagy erdő — grossen Wald." = Ludvigh's malerische Reise von Orsowa.

.. nach Pressburg und Güns. (Hildburghausen, 1835), II. 43. 16 A kép ma Csanak János dédunokája, Farkasné Viszokay Márta (Bp.) tulajdonában van. 17 Hortobágy, 1862.X. 24. 18 Hortobágy, 1862. XI. 14. 153