A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

mást, s az, hogy egy fedél alatt éljünk valaha, igen halvány remény, de hiába, az együtt jár a férjhez menéssel, elszakadni a családi körtől, »melyről fájdalom nélkül a boldogság keze sem törhet le« írja gyönyörűen Tompa, de folytatja így: »Bízom benned, mindenható szerelem, ki éltetsz« stb.". (Okt. 8.) A Róza esetében érthető ünnepélyes hangvétel Fördős Dezső segédnél olykor már-már a komikumba csap át. Persze nem volt könnyű a dolga: a levél címzettjéhez képest felnőtt férfi volt, viszont alkalmazott lévén a boltban, alárendelt helyzetben. Nem is sikerül mindig eltalálnia a megfelelő hangot, noha láthatóan törekedett arra, hogy a Csanak-üzlet segédeitől elvárt pallérozott módon írjon, s egyszerre fejezze ki tiszteletét és háláját az apa iránt, s forduljon barátként főnöke kamaszfiához. Nem csoda, ha igyekezetében olykor mosolyt fakasztó sorokat ír le. Jóskát — szerinte — a „kegyetlen sors" vetette távol Debrecentől, amikor pedig a fiú valamilyen üzenetet küld általa Erzsi nénjének, örömmel teljesíti a kérést, „mert így módomban volt ismét pár percig élveznem a legműveltebb hölgyek egyikének társaságát, amit ilyen kellemes megbízás nélkül, kivévén a boldog emlékű befőttkötözéseket, vajmi ritkán van szerencsém elérhetni. (...) Tudom, hogy arra sem vagyok érdemes, amiben a sors — vagyis jobban egy ember jósága — részesített: de mégis, követ-e vétket el a kalitkába zárt sas, ha ritkán mutatkozó alkalmakkor örömmel néz a napba?" A „kalitkába zárt sas" nem sokkal később szabadult — a szónak a kereskedősegédekkel kapcsolatban használt értelmében; a „nap", a „legműveltebb hölgyek egyike", a leveleiben valóban feltűnően érettnek mutatkozó kedves csitri életéből alig másfél esztendő volt már csak hátra. Mivel a Jóskának szóló apai levelekből egyetlen egyet sem ismerünk, nem tudni mik lehettek a Róza által említett jó tanácsok. Csanak József későbbi, János fiának szóló leveleiből azonban fennmaradt néhány, így jellemzésül — a fentieket kiegészítve — azokból idézünk, bár a szövegből kiragadott mondatok némileg megváltoztatják, ünnepélyesebbnek, merevebbnek mutatják az apa stílusát, a teljes szöveg oldottabb, közvetlenebb a kiragadott idézeteknél. „Azt kérded, hogy tanulhatsz-e zongorázni Székely úrtól, ki egy-egy órát 2 frtért ad. Régen tudod te már azt, hogy én azon csak örülök, ha akármelyik, aki csak az én gyermekem, a hasznosban úgy mint a szépben gyarapodik (...) Én kész vagyok a hetenkénti egy óráért a 2 forintot is megfizetni, csak a tanulás sikeres legyen és nemcsak látszatból való, mert színlegességre nincsen egy krajcárom sem." (1878. dec. 5.) Vagy: „önhitt, elbizakodott tanítványaitól nem vár semmit, azt mondta nekem Vámbéri tanár úr beszélgetés közben Selmecen." (Uo.) „Okos, eszes légy, és hű minden körülmény között" (1878. jan. 8.), s végül: „nincsen neked semmi okod kiesésre abból a vidorságból, nyájasságból, előzékenységből, amelyeknek természetes kifolyásának kell lenni a gond nélküli életednek a te ifjúságodban." (1878. dec. 5.) A levelekben sok utalást találunk az időjárásra, amely 1870 őszén igen kellemetlen, hideg, szeles volt, a szőlő elrohadt a folytonos esőzésben. Mint Janka egyik szeptemberi levelében írja: „ez igazán kellemetlen, szomorú ősz, mert máskor, midőn szép őszi napok voltak, azokat találtam legkellemesbnek az év bármelyik szakánál is." November közepén leesett az első hó, decemberben pedig beállt a kemény fagy, sőt a karácsony előtti napokban olyan hideg lett, hogy Jani tudósítása szerint egy ember megfagyott a városban. Még az újság is azt írta: „Időjárásunk kezd borzasztó lenni."

13 Az időjárás főként a kerttel kapcsolatban érintette a családot, amely nagy szerepet játszott az életükben. Ismeretes, hogy Debrecent már a 16. század óta összefüggő s egyre terebélyesedő kertrendszer vette körül, amelyben gyümölcsöt, zöldséget és szőlőt termesztettek. E kertekben azonban többnyire nem volt lakóház, csak présház.

14 A családi hagyomány szerint Csanak József első németországi utazása során ismerte fel annak az életformának az előnyeit, amelyben a polgárok városi házukon kívül a város szélén nyaralókat építettek maguknak, ahol családjuk a nyári hónapokat töltötte, s ahonnan a családfő naponta könnyen elérhette városi munkahelyét. Hazatérése után ezért vásárolt meg 18 holdat a város és a nagyerdő közötti homokos térségből, ott emeletes villát épített magának, megalapítva ezzel a nagyerdei villatelepet. Példáját hamarosan mások is követték. Ezt a mai Nagyerdei körút— 13 Debreczen, 1870. XI. 2. 14 Debrecen története. (II.) 1693—1849 (Szerk. Rácz István. Debrecen, 1981), 72—74. 152