A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Kahler Frigyes: „Orto sole fugit luna” – in memoriam Budae D. 2. Sep. Ao 1686.

Zernyestnél elért győzelme és Belgrád visszavétele nem fordíthatta meg az egész háború végső kimenetelét. A Magyarország visszahódítására indított török kísérletet 1691. augusztus 19-én — a felszabadító háborúk legvéresebb csatája — állította meg Szalánkeménnél, ahol hősi halált halt Zrínyi Ádám is, a költő fia. Az utolsó nagy török próbálkozást pedig Savoyai Eugen Zentánál hiúsította meg (1697. szeptember 4.), s adott nyomatékos érvet a tárgyalásokhoz, amelyek Szalánkemén után még nem mozdultak ki a holtpontról. 1699. január 26-án a Karlócán megkötött békében — bár a Maros—Tisza—Duna köze és a Szerémség délkeleti része továbbra is török fennhatóság alatt maradt — a Porta elismerte mindazt, ami a harcmezőkön tizenhat év alatt végeztetett.

7 Az Oszmán Birodalom stratégiai fölénye, amely a török európai megjelenésétől a tizenötéves háborúig oly nyomasztóan nehezedett Európára, tehát nemcsak megszűnt* hanem a Szent Liga döntő erőfölénye bontakozott ki. Ezt a folyamatot hatalmas emberáldozat, az anyagi és kulturális értékek óriási pusztulása hordozta, elsősorban a hadszínteret képező Magyarországon. A felszabadító háborúk emlékanyagának egyik gazdag területe az éremanyag.

8 Nincs olyan jelentős várvívás, ütközet vagy békekötés, amelynek emlékére ne készült volna kisebbnagyobb példányszámú emlékérem. Huszár Lajos csupán az uralkodó személyét is ábrázoló magyar vonatkozású érmékből 201 típust ír le. Az éremábrázolások alapját elsősorban egykorú metszetek képezik. A felszabadító háborúk seregeit — többek között — festők, metszetkészítők, és nem utolsósorban hadimérnökök kísérik, azzal a kifejezett céllal, hogy valós képeken számoljanak be az ütközetekről, a várharcok jellegzetes mozzanatairól, különös tekintettel az alkalmazott haditechnikára, valamint a csapattestek elhelyezkedésére és hadmozdulataira. Ezek a rajzok és metszetek egészítették ki az egykorú nyomtatásban terjesztett szöveges beszámolókat Európa-szerte, de mintegy vázlatként használták fel hatalmas csataképek festéséhez és természetesen érmek készítéséhez. Bécs 1683-as ostromáról a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában (MNM TKcs.) őrzött Sébastien Le Clere rézkarcától a bécsi Történeti Múzeumban őrzött híres Geffels olaj képig számos valósághű ábrázolás őrzi az élet-halál harc nagy győzelmeinek emlékét. így megemlítjük még az utolsó nagy küzdelem, a zentai csata ábrázolását, amelyet Cl. Dubosc rézkarca nyomán A. Benőit festménye alapján ismer leginkább a magyar utókor, s amelyet ugyancsak a MNM TKcs. őriz. Frans Geffels (1625—1694?) antwerpeni származású festő, építész és mérnök az 1660-as évektől a mantovai udvar szolgálatában áll, de dolgozott a Habsburgok megrendelésére is. Az általa gyakorolt háborús történelmi festészet, az ostromkép-műfajhoz sorolt képek — nagy hatást gyakorolt az éremművészetre is. Jelentőségénél fogva emeljük ki itt Buda ostromáról készített festményét, amelyet Johann Jakob Hoffman (XVII. sz. második fele) és Justus van der Nypoort (1625 körül—1692 után) rézkarca alapján festette. Az ostromképek az ostromlott várat mintegy légifelvételként ábrázolják, ily módon lehetőséget teremtve az ostromló erők mind teljesebb bemutatására. Ha az éremművész ragaszkodni akart a valóság hű ábrázolásához — amelyre az érmek lényegesen kisebb felülete állt csak rendelkezésre — aligha maradt más választása, mint a metszetek e perspektívájának átvétele. Szemtanúk által készített ábrázolások képezik tehát az alapját annak a virágzó barokk éremművészetnek, amely a győztes csatákat és nem utolsósorban a Habsburg-ház dicsőségét volt hivatva megörökíteni, nem egyszer — mint látni fogjuk — a politikai aktualitások jegyében. Az ostromképeket ábrázoló emlékérmek mellett kialakult a felszabadító háborúk emlékérem sorozatainak egy másik — történetileg talán jelentősebb — csoportja, amely az elfoglalt 7 Vö.: Stephanus Katona: História eritica regum Hungáriáé XXXVI. (Budae, 1805) 106—125. a békeokmány szövege. 8 Huszár Lajos: A régi magyar emlékérmek katalógusa a legrégibb időktől 1850-ig. I. Történeti érmek 2. 1657—1705. Bp., 1975. (továbbiakban a szövegben: Huszár) Gohl Ödön: Budapest emlékérmei I. Buda 1686-iki visszavételének emlékérmei. (Bp., 1899) Különlenyomat Budapest régiségei VI. és VII. kötetéből. (Szövegben: Gohl) 135