A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Kahler Frigyes: „Orto sole fugit luna” – in memoriam Budae D. 2. Sep. Ao 1686.

városok és várak alaprajzát ábrázolja. Ezek az alaprajzos érmek elsőrangú történeti forrásértékűik, amelyeket a szakirodalom a „histoire metallique" fogalma alá sorol. A felszabadító háborúk emlékérmeire jellemző még, hogy a mozgalmas jelenetek mintegy ellentéteken igen sok írást is tartalmaznak, nem egyszer a csatajelentek alatt, mindkét oldalon 6-6 sorban (Pl. Huszár 529): de előfordul, hogy a hátlapon csak szöveget találunk (Pl. Huszár 619). Az érmek köriratai, vagy sorokban írt szövegei a.török megszállás, illetve visszafoglalás adatai mellett rendszerint a győztes császárt, a keresztény hatalmak összefogását, a hadierényeket dicsőítik. Gyakran tartalmaznak jelmondatokat, nem egyszer szójátékokat. A barokk éremművészet a tárgyalt körben többnyire tetszetős darabokat alkotott. Nem nélkülözik az emlékérmek a gazdag allegorikus képeket sem. Ezek a küzdelem nehéz és hősies voltát, az ellenség erkölcsi alacsonyabbrendűségét és a győzelmet, mint a keresztényi erények és az európai összefogás jutalmát ábrázolják. Ugyancsak barokk sajátosság a feliratokban az ún. chronostikon alkalmazása, amikor is a római számoknak megfelelő — és a szövegből rendszerint kiemelt — betűk értékjelzéseinek összege adja az érem készítésének évét. Pl.; ANNO QVO REJT BVDAMINSVLTV RECVPERAT; 1686. A chronostikon mellett gyakran alkalmaznak az érmeken peremiratot is. A felszabadító háborúk gazdag emlékérem anyaga — ritka kivételtől eltekintve — nem Magyarországon készült. Jórészt bécsi vagy németországi műhelyekben öntötték vagy verték sorozatokban. Az érmek készítőit — mint az a metszetek esetében sem ritka — számos esetben nem ismerjük, vagy csak egyelőre fel nem oldható betűjelek maradtak ránk, mint pl.; P. P. mester, aki a Buda visszavételére készült Huszár 468. sz. érmet mintázta. Felsorakoznak ugyanakkor a barokk éremművészet kiválóságai; Hans Jakob Wolrab, Christoph Jakob Lehen, Johan Engelhard, Lazar Gottlieb Laufer, Johann Kittel, Johann Christoph Müller, Johann Maria Weber, Johann Michael Hofmann, Johan Neidhadt, Martin Bunner, Johann Schmeltzig, Georg Friedrich Nürnberger, Karl Vinck, Christian Herman Roth, Georg Hautsch, Friedrich Kleiner, Raimund Faltz, Philipp Heinrich Müller. Az éremanyag sajátossága még, hogy egyetlen uralkodóhoz — I. Lipóthoz (1657—1705) kapcsolódik. Déri Frigyes méltán kiemelkedő numizmatikai gyűjteményében

9 a felszabadító háború éremanyaga 81 példánnyal képviselt. Ebből három arany veret; a zentai csata, a karlócai béke emlékére készült veretek, továbbá egy évszám nélküli — tízes arany súlyban vert érem a törökök és franciák felett aratott győzelem emlékére (Huszár 589). A 77 db ezüstérem között találjuk Herman Christian Tóthnak, a körmöcbányai vésnöknek egyik szép alkotását is. A gyűjtemény anyaga a szentgotthárdi csatától (1664), Bécs felmentésén (1683), Esztergom, Érsekújvár, Buda visszavételén, a mohácsi győzelmen (1687), Belgrád és Székesfehérvár bevételén, a viddini, nisi győzelmeken, Nagykanizsa (1690), Várad (1692) Pétervárad visszavételén át vezet el a zentai csatatérre, majd a karlócai békekötéshez. E hatalmas anyagból mutatjuk most be a gyűjtemény 1231. számú „Emlékérem Buda várának 1686. évi visszafoglalására" с érmét, amely ismeretlen mester alkotása. Buda ostromáról és győzelmes megvívásáról, számos ábrázolás marad ránk. Az éremművészet is igen sok emlékérmet készített az Európa szerte ünnepelt esemény tiszteletére. Huszár 64 db — az uralkodót is ábrázoló — érmet ír le e tárgykörben, míg Gohl Ödön 138 fajt és 267 alfajt. Déri gyűjteményében 16 faj található. Ismertetett darabunkat Huszár Lajos Katalógusa nem tartalmazza, Gohl 30 sorszám alatt ismerteti. Azon túl, hogy a szóban forgó érem bátran mondható a barokk éremművészet egyik igen szép — a mai napig is esztétikai élményt nyújtó — veretének — egy, Buda várának sorsát bemutató alkotás a magyar szemlélőnek sokkal többet jelent esztétikai élménynél. Buda vára szimbólum volt s bízvást annak tekinthető napjainkban is. Szimbólum volt már a XVI. században is, s amikor 1541-ben Buda török kézre került, ebben tükröződött „Magyarország romlása". Visszavételében pedig jelen voltak mindazok az ellentmondások, amelyek megterhelték a XVII. század magyar létet. 9 Déri gyűjteményének numizmatikai részét ismerteti: Kahler Frigyes: Déri Frigyes numizmatikai gyűjteménye a Déri Múzeumban. DMÉ. 1980. (Db. 1983) 519—549. 136