A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Természettudomány - Kalapos Mihály: Hajdú-Bihar megyei erdőnkívüli fásítások története

lepítések zöme, 70%-ban kocsányostölgy, 6—8 m-es tág hálózatban, több helyen előhasználati nemesnyár állománnyal együtt telepítve. Az elegyítés és pótlás fafajai magas- és amerikai kőris, kora-, hegyi- és mezei juhar, hársfélék, hazai nyár, a szikes részeken ezüstfa. Elszórtan telepítve lett még feketedió, vadgesztenye, vadgyümölcs, a cserjeszintben pedig kecskerágó, kökény, fagyai, galagonya stb. A gyenge — III. b. és IV. osztályú szikesek — összesen kb. 40 ha — fásítását elhagytuk. Kisebb-nagyobb ültetési hibák a fásítás kezdetén általában mindenütt előfordultak. Később az ilyenféle hiányosságok fokozatosan felszámolást nyertek. Mindezek ellenére a fásítás úgynevezett „hős" korában végzett nagy munka a kevés szakemberrel rendelkező Erdőtelepítő Állomásnak elismerésre méltó teljesítménye. A három hajdúváros: Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, valamint Balmazújváros fásítási versenyben is állt egymással, amelyet úgy is neveztek, hogy a „Hajdú-városok" fásítási versenye. A versenyt Hajdúnánás és Hajdúszoboszló városok kezdeményezték — 1952-ben. Hajdúböszörmény és Balmazújváros 1953-ban csatlakozott a versenyhez. Ez a nemes versengés éveken keresztül folyt, amelyet a volt Hajdúsági Állami Erdőgazdaság évenként értékelt. A verseny kiértékelése az Országos Erdészeti Főigazgatóság irányítása és ellenőrzése alatt évről évre társadalmi esemény számba ment. A verseny minden évben négy napig tartott. Egy-egy város határában egy-egy napon át. A versenyzők szigorúan kritizálták egymás munkáját, és ez a szakmai színvonal fejlődésére kedvezően hatott. A győztes az Erdőgazdaság által alapított ezüst vándorserleget kapta. A serleg szinte évről évre vándorolt, mindig az a Legeltetési Bizottság kapta, amelyik az évben a legjobb teljesítményt érte el. Volt olyan év is, amikor ketten — holtversenyben — végeztek az élen. Ilyenkor fél évig az egyiknél, utána a másik legeltetési bizottságnál volt a serleg. A győztes nevét és az évszámot a serlegre mindig rávésték. A verseny 1963-ban szűnt meg, és a serleget végül is a Hajdúnánási Legeltetési Bizottság nyerte el, háromszori első helyezéssel. A fásítási feladatok az évek során egyre növekedtek és az Erdőtelepítő Állomásnál alkalmazott 6—8 erdészeti szakember már kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a fásítások tervezését és a fásítási munkák végrehajtásával kapcsolatos szakirányítást el tudja látni. Ezért az 1002/1954. (I. 8.) Mt. határozat úgy intézkedett, hogy 1954. január 1-től kezdődően az erdőnkívüli fásítások szakszerű megszervezésével, végrehajtásával és a szakirányítással az állami erdőgazdaságoknak kell foglalkozniuk. Az erdőtelepítő állomások megszűnése és az erdőn kívüli fásításoknak az Erdőgazdaság hatáskörébe utalása azonban a munka lényegét nem sokban változtatta meg. A volt Hajdúsági Állami Erdőgazdaság akkori — később Bedő-díjat kapott főmérnöke Lesznyák József is régi fásító szakember volt. Már a két világháború közötti időben is lelkes alföldfásító és tevékenyen részt vett az 1923. évi XIX. törvénycikkbe foglalt alföldfásítási törvény végrehajtásában. 1954-től kezdve, amikor az Erdőgazdaság lett a fásítások főszervezője állandó kapcsolatban volt a fásítási csoporttal és a fásító szervekkel egyaránt. Tanácsaival nagyban segítette a fásítási munkák sikerét. A fásítási csoportvezetők sorban Kontra László, Pataki Pál, Marton Tibor, Pólyik Árpád, majd Botos Géza erdőmérnökök. A fásítási előadók először Kalapos Mihály és Nemes József erdésztechnikusok, Ugrai László és Zeke Sándor erdészek. Majd többek között Csorna János, Ölveti Sándor és Kunkli György erdésztechnikusok, Kaluczky István és Lenes Miklós erdészek, Kornis János, Török Attila, Kalmár Lajos, Nagy Júlia és Nagy Antalné erdőmérnökök. Botos Géza mint a Debreceni Erdőfelügyelőség vezetője jelenleg is szívügyének tekinti a megyében a fásítást. Lelkesen harcol minden darab fásítási területért, hogy ezzel is elősegítse és növelje a megye fásítottságát. A megye bihari részének fátlanságából eredő számottevő fásítási feladatok szükségessé tették 1955-ben a Berettyóújfalui Fásító Erdészet felállítását. Az erdészet vezetője: Kaluczky István erdész, majd Kornis János erdőmérnök és Erdélyi László erdésztechnikus voltak. A mű65