A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Természettudomány - Kalapos Mihály: Hajdú-Bihar megyei erdőnkívüli fásítások története

szanti és kereszt irányú erdősáv négy részre osztja. A hosszanti és a kereszt erdősáv (20 m, ill. 33 m szélesek) területe 6,2 hektár. A legelő ÉK-i és DK-i sarkában levő összefüggő fásítás területe 6,8 hektár. Ez mindösszesen 26 hektár fásításnak felel meg, amely 10,9%-os erdősültséget jelent. — A legelő tengerszint feletti magassága: 120 m. — Domborzata: sík — évi csapadéka 560 mm. — Altalaja: réti agyag-, feltalaja: mezőségi vályogtalaj. — Uralkodó szélirány: ÉK. Veszélyes szélirány ÉNy. — A talaj vízellátottsága: közepes. — A talaj víztartó képessége jó. — Talaj vízmélység: 2—5 m. — Hőelosztása szélsőséges. Az erdősávok főfaja 70%-ban az akác, 20%-ban a kocsányostölgy, 10%ban egyéb fafaj. Elegy fafajok: am. kőris, óriás- és feketenyár, juharfélék, közte elég sok zöldjuhar. Cserjék: fagyai, bodza, orgona, ámor stb., a sáv szélén ezüstfa és vadrózsa szegély. A fásítás 1951 őszén kezdődött és 1956-ban fejeződött be az alábbiak szerint : 1951 őszén 4.00 ha — főfafaj: akác 1952 tavaszán 12.96 ha — főfafaj: akác 1953 őszén 1.78 ha — főfafaj: kocsányostölgy 1955 tavaszán 2.64 ha — főfafaj 1955 őszén 0.84 ha — főfafaj 1956 tavaszán 3.86 ha — főfafaj: kocsányostöigy és akác összesen: 26.08 hektár akác kocsányostölgy A Csordalegelő DNy-i sarkában levő Baromfitelepen 5,31 ha fásítás történt 1957-től 1964-ig. A telepítési hálózat: 150 X 100 cm. Az 1951. őszi és 1952. tavaszi fásítások egy része fokozatosan átalakítást nyert és helyette a termőhelynek megfelelő fafajok lettek telepítve. Az ültetés részben társadalmi munkában történt. Az elegyként alkalmazott zöldjuhart fokozatosan kicseréltük a talajnak megfelelő fafajjal. A faállomány kitűnő növekedést mutatott. A hatéves korban felvett adatok szerint a hektáronkénti fatömeg 98 m

3 volt, amely 16 m

3-es átlagnövedéknek felel meg. Az 1961-ben végrehajtott tisztítás alkalmával a sávokból 7 m

3

/ha faanyagot szedtek ki. B) Nagy-Pródi legelő Területe 1154 ha. A fásítás telepítése 1951-ben kezdődött — nyolc hektárral, majd 1954-től folyamatosan 1967-ig még további 61 hektár fásítás létesült. Az össztelepítés tehát 69 hektár. A főfaja a kocsányostölgy. Elegyfajok a magas- és amerikai kőris, korai és hegyijuhar, mezeiszil, továbbá bodza, kecskerágó, ezüstfa és egyéb cserjefajok. A kezdeti hibákat — mint a csordalegelőn — itt is folyamatosan kijavítottuk, ül. fafajcserét alkalmaztunk, ahol erre szükség volt. Az itt gyakori gyenge szikes talajokon a fásítások költségesnek és eredménytelennek bizonyultak, ezért később az ilyen talajokon a fásítást mellőztük. C) Ä Bagotai legelő Területe: 1756 hektár. A fásítási munka 1957-ben kezdődött és 1962-ig összesen 68 hektár fásítás létesült. A telepítési hálózat 120 X 100 cm. A főfafaj itt is a kocsányostölgy, a 68 hektárból 65 ha. A maradék 3 hektár nemesnyár. Itt szintén sok a kötött agyag- és szikes talaj, amelynek fásítása nehézségbe ütközik. Csak gyenge ál62