A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Természettudomány - Kalapos Mihály: Hajdú-Bihar megyei erdőnkívüli fásítások története

lományok jönnek létre a területen, összefoglalva: a legeltetési bizottság területén (3160 ha) 1970-es évekig 168 hektár eredményes legelőfásítás történt, mely kb. 70%-ban szépen fejlődő kocsányostölgyes. 3. Hajdúszoboszlói Legeltetési Bizottság Legeltetési bizottsági elnökök: Kovács Mihály, Szoboszlai Antal, Szarvas Géza, Kádár Sándor és Márton Gábor. Fásítási felelős: Kovács István (1950— 1965-ig). Ügyintéző: dr. Pénztáros Imre. A legeltetési bizottság összterülete a Hortobágyra eső Angyalházával együtt 5240 hektár volt. Összes fásítás 317 hektár, 6% erdősültséget jelent a bizottság területén, A fásítás, várost körülvevő legelőkön összpontosult. Ezeken 290 ha fásítás valósult meg. A keleti legelő fásítása 1951 őszén és 1952 tavaszán Csontos-halomnál és a Sós dűlőben kezdődött. A Csontos halomnál végzett fásítások: E 11/1 = 10,10 ha. I. és II. A. oszt. szikes talaj. E 11/2 — 0,21 ha. III. B. oszt. szikes talaj. E 12 = 3,44 ha. I. és II. A. oszt. szikes talaj. összesen: 13,80 hektár. E 11/1: — Telepítése 1951 őszén és 1952 tavaszán, alkalmazott főfafaj a kocsányostölgy és kevés akác. A legrosszabb termőhelyen pedig az amorf a, melyet később folyamatosan kiszedtünk és a termőhelynek megfelelő értékes fafajjal váltottunk fel. Az elegyítés és pótlás juharfélékkel, nemes és hazai nyarakkal, elszórtan japánakáccal és bálványfával, a széleken gledicsiával történt. E 11/2: — Telepítése 1954 őszén. Az erősen szikes talaj jobb részein kocsányostölgy, a rosssz sziken ezüstfa és ámorfa lett ültetve. E 12: — Telepítve 1953 őszén és 1954 tavaszán kocsányostölggyel. Elegyítés majd pótlás magas- és amerikai kőrisssel, korai- és hegyijuharral, kevés nemesnyárral, elszórtan japánakáccal és bálványfával. A széleken gledicsia sort telepítettünk. A Sós dűlőben végett fásítások: E 10/1 = 9,93 ha. II. B. oszt. szikes talaj. E 10/2 = 2,00 ha. III. B. oszt. szikes talaj. Összesen: 11,93 hektár. A telepítést 1951 őszén és 1952 tavaszán történt. Főfafaj a kocsányostölgy. Kezdetben sok nemesnyár és ámorfa ültetésére is sor került, mely fafajokat fokozatosan megfelelő fafajjal váltottuk fel. Az elegyítés, majd pótlás fafajai a magas- és amerikai kőris, korai- és hegyijuhar, szil, továbbá a rossz szikes talajon ezüstfa, a szikes laposakban pedig fehérfűz. A fásítás 1964-ig hasonló fafaj összetételben folytatódott a többi legelő területére is átterjedve és végeredményben a keleti legelőn 74 ha, a nyugatin 51 ha, az északin 52 ha, a délin 58 ha, az angyalházi út mentén 30 ha és a kisebb legelőkön 25 ha terjedelemben valósult meg. A város környéki legelőkön létrejött 290 ha mellett a Hortobágyhoz tartozó Angyalházán 1955—1960-ig összesen 27 ha erdőt telepítettek. így alakult ki a legeltetési bizottság területén 317 ha-os összes erdőtelepítés, melynek nagyobb része — mintegy 70%-a jó minőségű kocsányostölgyes. Az 1961. évi VII. sz. törvény végrehajtása során az erdőterület közül 243 ha mezőgazdasági kezelésbe került át. 4. Balmazújvárosi Legeltetési Bizottság A legeltetési bizottság elnökei Bereczki Gábor (1950—1956-ig) és Béres József (1957—1972-ig) voltak. A fásítási felelős: Borza János (1950—1966-ig) volt. A bizottság összes legelő- és szántóterülete 5300 hektár, fásítva 330 hektár, 6,2%. A fásítások a Magdolna-, Újvilág-, Paprét-, Karinkó-, Szigetkert-, Nyárijárás-j Rolaháza és a Darassai legelőkön, valamint a Kishortobágyon, a Hortobágy folyó és a Kadarcs mentén létesültek. A Magdolna legelő közvetlenül á községtől délre fekszik. Területé 1092 ha, G3