A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Muzeológia - Dankó Imre: A vásár-piac mint urbanizációs tényező Debrecen életében a XIX. századi kéziratos térképek alapján
központi árucsere-, piachelye volt. Legtöbbször a Csapó utcán kialakult „nagy piac"-hoz csatlakozó speciális piactér volt. Innen ered egyik régi neve is: Hagyma tér. Egy elég kései, 1875-ből származó térképünk a Hagyma tér kikövezéséről szól: ,,A' hagyma tér helyrajza" с térkép azt mutatja, hogy a tér két részből állt: „Laptéglázat 62 Q öl" és „Laptéglázat 397, 35 • öl". 33 A vásár nem mindennapos esemény, hanem az adott közösség legkiemelkedőbb gazdasági alapokon nyugvó társadalmi alkalma, mondhatni ünnepe. Ünnepe, rendkívüli alkalma, ahogy nem egy középkori vásár hivatalosan is annak számított. Zolnay László ezt fejtette ki a budai vásárok esetében is. 34 A debreceni vásárok társadalmi fontosságát leginkább idősb Móricz Pál hangsúlyozta. ! '' Az árucsere urbanizációs szerepe szempontjából a vásárok (hetivásárok) lényegesen jelentősebbek, mint a piacok. Ezt erősítik meg térképeink vásár-, vásártér jelzései is. Térképeink is alapvetően háromféle vásárt, vásárteret különböztetnek meg egymástól: az állatvásárt (a különféle állatfajtáknak szolgáló, egymással összefüggő, vagy egymástól elkülönülő) vásárterekkel: baromvásártér, sertés vásártér, juh vásártér, lóvásártér stb), termény vásárt (ez általában az állatvásártér egy részén zajlik le, külön ritkán jelzik: búzavásár, favásár, kolompérvásár, káposztások stb); a kirakodóvásár (vagy iparcikkvásár, az egymástól elkülönülő iparágak, termékek szerinti tagoltságban: cserepesek, lábbeli vásár, bazársor stb.). Térképeink közül elsőnek egy 1817-ben készültre hívjuk fel a figyelmet, amely jelzi a „Barom Vásár helje"-t. 36 Egy korábbi, 1807ből származó térképünk az egész Csapó utcát „Nagy Csapó Utsza vagyis a' Ló Vásár"-nak jelzi. 37 1846-ból szó esik egy térképünkön a régi lóvásártérről is: „régi Lóvásár utcza"-ként tünteti fel a térképen névtelen, az Egymalom utcától jobbra eső utcát, a mai Rákóczi utcát: 38 Az állat- és terményvásártereknél sokkal bővebb, részletezőbb a kéziratos térképek kirakodó-, iparcikkvásárra vonatkozó anygaa. Ez a kirakodóvásárok rendkívüli összetettségével magyarázható. Mintahogy az is, hogy itt, a kirakodóvásárok térképi ábrázolásainál találkozhatunk leginkább a vásárok bel- és külföldi vonzáskörzetére utaló bejegyzésekkel. Ezek a bejegyzések, illetve feliratok az árusítók származási helyére vonatkoznak leginkább, illetve az áruk eredetére utalnak. Mint például egy 1816-ból származó térképünkön is, amelyen ezeket az elárusítóhelyeket jelzik: „Késmárki Gotlerek és Tő tsinálók utszája", továbbá: „Külföldi Gombkötők", vagy: „Debreczeni Gombkötők", illetve: „Debrecezni Vásárosok", Debreczeni Kalmárok", aztán: „Második Bétsi utsza", „Első Bétsi utsza". 39 Ugyancsak 1816-ból olvashatjuk az egyik térképünkön, hogy: „Samos Újvárosi Pokrótzosok és Pamutot árulók", illetve „Rosnyai Vásznasok utczája" mind az árusítók származási helyére, mind az áruféleségekre 33 Uo. Dv.T. 1397. 34 Zolnay László: 1255: a budai vásár árui és vámjai. 150—151., Buda és Pest gazdasági határa, piackörzete. 169., Piackörzetek és lóváltóhelyek. 170—171., stb. Az elátkozott Buda. Buda aranykora. (Bp. 1982.) — Vö.: Zolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán. (Bp. 1969). 35 idősb Móricz Pál: A debreczeni vásár. Emlékezzünk régiekről. Rajzok a nemrég múlt időkből. Bp. 1891. 16—36. Üj kiadása: Az „idősb" Móricz Pál két írása. Debrecen. 1970. 13—24. 36 HBmL. Dv.T. 1001. 37 Uo. Dv.T. 923. 38 Uo. Dv.T. 1167. 39 Uo. Dv.T. 995. — Vö. A bécsi árucserekapcsolatokra: Balogh István: Debrecen első jegyzőkönyvei mint történeti források (1547—1552). A HBmL. Évkönyve IX. (Debrecen, 1982.) 113. „1549-ben a debreceni magisztrátus határozata szerint a piactér keleti oldalán lakók a nyugati oldali lakókat eltiltották, hogy a heti vásárok idején a bécsi árukat házaikba befogadják, a bíróság úgy határozott, hogy a tilalom érvényes, mert azoknak a keleti oldalon lakókkal egyenlő joguk van". 1549. 610. reg. 609
