A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

elbizonytalanították a partikulákban mind a tanítókat, mind pedig az azok munkáját ellenőrző egyházi és világi személyeket. Ezt a bizonytalanságot mutatja a Consistóriumnak egy levele: „fontos kérdés, hogy a fiú oskolában milyen újabb közhasznú Tudományok taníttassanak, és melyik Classisba micsoda rendel és mennyi kiméréssel?" Meg kell tudni ,,a mostan Debreczenben divatozó Tanítási Rendszert, annak rendit, módját, Classisonkénti felosztását"/*

3 A debreceni Kollégiumból érkezett rektorok nyilván ismerték a legújabb tantervi előírásokat, de kikerülve a partikulákba vagy tudatosan nem alkalmazták annak a korábbi előírásnál masabb — magasabb követelményeit, vagy pedig alkalmazva azt, esetleg szembekerültek a helyi egyházi és városi elöljárókkal, akik nem ismerhették az új előírásokat, s kényelmesebb is volt számunkra azt a tudásanyagátadást számonkérni a rektoroktól, amellyel ők maguk is rendelkeztek. Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, hogy a 18. század végére, 19. század elejére csökkent a tanítás eredménye a partikulákban. Ennek a helyzetnek csak kísérőjelensége volt, hogy tetemesen csökkent az iskolai könyvtár állománya is. 1833-ban már csak 1 zsoltárkönyv, 1 Káté, 1 Heineccii fundamenta Stili Cult..., 1 Ö-Földabrosz (Koeleré), és 1 Debreczeni Űjj Átlás volt mindössze az iskola tulajdonában. A szoboszlói Consistórium a helyzet folyamatos romlása ellenére szinte mindig azzal a kéréssel fordult a debreceni Kollégium professzori karához, hogy megfelelően felkészült rektort küldjenek iskolájukba. 1798-ban a szemrehányást is kiolvashatjuk a szoboszlóiak rektort kérő leveléből: „A Venerabilis Superintendentiánk azon kegyes és bölts ígéretétől függesztvén fel a' további intézéseket, hogy a Paedagógiára fog készíttetni a Collégiumban Subjectumokat, a kikből annak idejében, mikor el-készülnek, hívhatnak és választhatnak állandó Rectort. .. Már most minekutána négy Esztendőkig várakozott (a Szt. Ekklézsia) mellyek alatt két Rectorok fojtatták Hivatalokat az itten lévő fijú Gyermekek oskolájában, munkában szándékozik venni ez a 'Locale Consistórium az állandó Rectornak bé-hozását, ollyan idő-pontban, amellyben már... reménységünk szerént Paedagógiára alkalmatos subjectumoknak készíttetéséről rendelést tettek.'"" A tanítás rendje Az Album bejegyzései, valamint a szoboszlói ref. egyház protocolluma híven beszámolnak a jelentősebb iskolai eseményekről. Ezek közül is kiemelkedő fontosságú volt a vizsgák lebonyolítása, ill. a vizsga eredmények alapján elvégzett promotio, a tanulók felsőbb osztályba sorolása. A kor szokásainak megfelelően az iskolai tanév elvileg egész éven át tartott, nem oszlott a mai értelemben vett tanévre és nyári vakációra. Szünetet a vallási ünnepek megtartása, valamint a nagy mezőgazdasági munkák ideje jelentett csak. A téli félév Szoboszlón október közepétől — november elejétől tartott általában György napjáig, majd szünet nélkül folytatódott a nyári félévvel. Ez utóbbinak — a tanítás szempontjából — vajmi kevés haszna volt, éppen a gyermekek szülői foglalkoztatottsága miatt. Ezekben a hónapokban általában a tanítók is többet törődtek földjük megművelésével, mint a tanítással, illetve a tanítást az idősebb diákokra bízták. 1801. júliusában pl. a főkapitány meglátogatta az iskolát, s egyetlen tanító sem volt tanítás idején az iskolában. A Consistórium elé rendelték őket, s szemükre vetik, hogy hegyi szőlőt tartanak és emiatt hetekig nem „adnak leckét"/

1,5 43 Protocollum II. 141—42. A levelet Zákány József kollégiumi professzornak írták. 44 Protocollum I. 83—84. 45 Protocollum I. 1801. július 22. (105—106.) 586