A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

A hajdúszoboszlói teljes kiépültségű partikulában a következő osztálycsoportosításokba jártak a tanulók: Rhetorok vagy oratorok osztálya: folyamatosan működött, az 1790-es évektől általában veterán és novitius (haladók és kezdők) csoportra bontva. Rhetorikát, és logikát tanultak. Poéták osztálya: a költészettant is tanulták. Csak olyankor működött, amikor e tárgy tanítására alkalmas rektor volt. Syntaxisták osztálya: szintén folyamatosan működött, kezdő és haladó csoportokban, szó- és mondatfűzéseket gyakoroltak, tulajdonképpen itt tanultak meg beszélni latinul. Grammatisták osztálya: a latin nyelvtanban gyakorolták magukat. Coniugisták osztálya: a szavak összerakását, ragozását tanulták. Declinisták osztálya: a latin declinatiókban gyakorolta magát. Sexták osztálya: tanulói azok a gyerekek lehettek, akik már tudtak folyékonyan olvasni. Septimák osztálya: írni, olvasni tanultak. Ezekben az osztályokban csak fiú tanulók tanulhattak. A lányok számára külön iskolát tartottak fenn Szoboszlón, s másutt is. A XVIII. sz. elején említik először a szoboszlói leányiskolát'

46 s 1764-ben találkozunk a lányok tanítójaként az első szoboszlói tanítónővel, Pápai Boldizsárnéval, aki 70 leányt tanított.

47 A lányok számára kezdetben csak kettő, később négy osztályt működtettek. A kor szokásainak megfelelően az egyes osztályokba járó tanulók képességüktől, szorgalmuktól függően, ha nem mutattak megfelelő előmenetelt, akár évekig is járhatták ugyanazt az osztályt, de lehetőség volt arra is, hogy kiváló előmenetel esetén akár ki is hagyjanak egy-egy osztályt. Az előrelépésekről mindig a tavaszi vizsgák után döntöttek az iskola elöljárói. 1820-ban változott az osztályok szerkezete és a tanterv is. Az 1819. március 30-i egyházkerületi gyűlés elhatározta, hogy azoknak a gyerekeknek, akik csak 2—3 évig járnak iskolába, a latin nyelv tanítása helyett magyar nyelven tanítsák a tantárgyakat. Ennek a döntésnek a nyomán 1820 februárjában Szoboszlón is elrendelték a nemzeti iskolák felállítását. Először csak a septima és sexta osztályok helyébe szerveztek nemzeti iskolát, később pedig teljesen kiépült a négy magyar nyelvű elemi osztály.

48 A vizsgákat március és szeptember végén tartották Szoboszlón. A márciusi vizsgákat követően volt mindig a két évenkénti rektorcsere, az őszi vizsgák nagy eseménye pedig a végzős diákok elbocsátása (többnyire a debreceni Kollégiumba), illetve az új diákok felvétele volt. A vizsgák minden esetben az iskolára felvigyázó inspektorok előtt zajlottak. A felvigyázó tisztséget kezdetben a pap látta el, majd 1795-től a pap mellé felvigyázónak választották még a Magistratus illetve a Districtus egy-egy képviselőjét, 1816-tól pedig a 2 pap mellett havonta és egymás után egy-egy Assesor és egy-egy magistrátusbeli személy „köteles hetente látogatni az iskolákat".

49 Az iskolai felvigyázók ezen kívül is gyakran látogatták a tanítási órákat, s ha kellett azonnal intézkedtek az észlelt hibák kiküszöbölésére. Az inspektorok mellett az egyház legfőbb szerve, a Superintendencia is évente visitatorokat (látogatókat) küldött Szoboszlóra, akik ilyenkor az inspektorokkal együtt minősítették a tanulók felkészültségét, a tanítók módszereit. Az Albumból is jól nyomon követhetjük a feljebb sorolások (promotiok) rendjét. Ez a valószínűleg nagy izgalommal járó esemény értékmérője volt a 46 HBmL. V. A. 402. A Hajdúszoboszlói városi közgyűlési jgykv. 1737. aug. 18. 47 TRELil. 31. a. 3. 1738—47 Debreceni V. Tractus esperesi visitációs jegyzőkönyve 38. 48 TREL I. 1. a. 11. Egyházkerületi jgykv. 19., 1819. március 30. és Protocollum I. 1820. február 27. (302.) 49 Protocollum I. 1795. aug. 8. (54.) és 1816. nov. 10. (275.) 587