A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Természettudomány - Kalapos Mihály: Hajdú-Bihar megyei erdőnkívüli fásítások története

jok fásítási lehetőségei, a szükséges agrotechnikai tennivalók, a fafaj megválasztás, állomány-összetétel és különböző ápolási munkák tekintetében. A szikfásítási kutatások lényeges feladata volt a szikes talajok minősítési alapelveinek a kidolgozása, illetőleg az eredményes telepítés lehetőségeinek a megállapítása. Az erre irányuló munka nagy jelentőségű eredménye volt Magyar Pál fitocönológiai osztályozása, majd az őt követő vezető, Tury Elemér részéről az erdészeti sziktalaj-osztályozás megalkotása. Legújabban Tóth Béla a korszerű genetikai talaj osztályozás továbbfejlesztésével járult hozzá a gyakorlati szikfásítás sikeréhez. A szikkísérleti állomás munkássága 1953. óta kibővült, és a szikfásításon túlmenően a táj egyéb problémáival is foglalkozik. Különösen fontos, hogy feltárta a nyárfásítási lehetőségek alapelveit a kötött réti és mezőségi talajokon, és jelentős mértékben hozzájárult a Keleti-főcsatorna és öntözőcsatornáinak a sikeres fásításához. Közvetlenül a felszabadulást követően a földosztás után, szinte majdnem minden község határában maradtak olyan volt uradalmi területek, főleg gyenge termőképességű szántók, amelyekre nem volt igény, s így nem kerültek kiosztásra. Ezeknek egy részére az állami gazdaságok és az erdőgazdaságok sem tartottak igényt. Ezeket a területeket állami tartalékterületként a községi tanácsok kezelték, s később nagy részüket befásították. Annak idején a földművelésügyi miniszter megbízásából az Erdőközpont kidolgozta az Országfásítás általános tervét s ezt az Erdészeti Tanács 1949. október 6-án elfogadta. Október 17-én a fásításban érdekelt szervekből összehívott Országfásítási Bizottság összeült tanácskozásra. A bizottság célkitűzésként elfogadta, hogy az ország fával borított területét az addigi 12,3%-ról 20,3%-ra kell felemelni. Ez a 8%-os fásítás és erdősítés 742 100 hektár terület beerdősítését és fásítását jelentette. A fásítási mozgalom megyénkben Hajdúnánáson indult el. 1949-ben az akkori hajdúnánási Legeltetési Társulat kezdte meg az 1000 kat. holdas (575,5 ha) közös nagylegelő fásítását. A legelőt szakaszokra osztották és a szakaszok határain kb. 10 hektár, 20 m széles erdősávot hoztak létre. Hajdúnánás példáját látva más legeltetési társulatok és egyéb szervek is végeztek a megyében fásítást. Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény és Balmazújváros voltak a kezdeményezők ezen a téren. A legeltetési trásulatok és a Legelő Közbirtokosságok 1950 tavaszán megszűntek. Helyüket a Legeltetési Bizottságok foglalták el. A Földmüvelésügyi Minisztérium Erdészeti Főosztályán — 2950-ben külön fásítási osztályt szerveztek. Vezetője Lady Géza, majd Fekete Gyula volt. Az osztály irányításával 1950 őszétől már előzetesen jóváhagyott tervek alapján folytatódott a fásítási munka. Egyre növekvő anyagi támogatással folytak a munkálatok s a beruházási hitelkeret 1955-ben már elérte az évi 100 millió forintot, melyből Hajdú-Bihar megyének évi 7—8 millió forint jutott. A tovább emelkedő hitelkeretből a 60-as évek elejére megyénk részesedése 12—13 millióra növekedett. Az utóbbi években az évi átlagos célcsoportos erdőtelepítési-fásítási hitelkeret a termelőszövetkezeti szektorban meghaladja az évi 9 millió Ft-ot. melyet 2 millió egyéb közületi hitel egészít ki. Ez évente 300—350 ha első kivitelt tesz lehetővé. A kormány 1029/1951. (XI. 30.) Mt. számú határozatában előírta, a fásítás fejlesztése érdekében 1951-ben és 1952-ben végrehajtandó feladatokat, és meghatározta a megtermelendő fásítási anyagot is. Ezen rendelkezés indítja megyénkben is a nagyobb volumenű erdősítési-fásítási munkát. A tanácsi beruházási hitelből megvalósuló fásításokhoz eleinte — a részletes fásítási terveket Balogh Józsefnek, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya csoportvezetőjének irányításával a járási tanács erdészeti előadói készítették és ugyancsak ők látták el szaktanáccsal is a fásító szerveket. Az erdőnkívüli fásításoknak ebben az első szakaszában a csemeteültetések általában társadalmi munkában történtek. Erre vezethetők vissza a fásítás kezdetén helyenként előforduló hiányosságok. A kellő szakértelem hiánya és gyakorlatlanság miatt sikertelen erdősítések alapvető oka részben a telepítésre nem