A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Természettudomány - Kalapos Mihály: Hajdú-Bihar megyei erdőnkívüli fásítások története

alkalmas területek erőltetett befásítása, részben a helytelen fafaj megválasztás és a csemetekezelés és -ültetés hibáiban kereshető. Ez azonban nem általános. Többségükben a talajviszonyoknak megfelelő csemeték alkalmazásával és gondosan kivitelezett munkával megfelelő, sőt helyenként igen jó erdősítések is születtek. A telepítéshez szükséges csemetét és suhángot az államerdészeti csemetekertekben termelték meg és onnan szolgáltatták ki a fásítóknak. A mind nagyobb arányú munka elvégzéséhez a meglevő szervezet nem volt elegendő, ezért 1952. május 1-vel Erdőtelepítő Állomásokat létesítettek. Négy megye kivételével ez meg is alakult. Hajdú-Bihar megyében Debrecen székhellyel, 6 fő szakemberrel — nagyrészt a járási székhelyeken levő erdészeti előadókból — egy adminisztrátorral jött létre az Erdőtelepítő Állomás. Vezetője Pólyik Árpád, majd Kontra László. Vezető technikusa benches András, majd Kalapos Mihály volt. Az Erdőtelepítő Állomás életrehívásával a fásítási munkálatok még inkább tervszerűbbé váltak. Az állomások szakemberei specializálódtak az egyes talaj féleségekre. A f ásító szervek fásítási felelősei munkájukat ezután már nem társadalmi munkában végezték, hanem munkájuk ellenértékeképpen napidíjat kaptak. A fásítási felelősök részére — a szakmai képzettség elsajátítására — tanfolyamokat indítottak. A nagyobb fásítási feladatokat végrehajtó fásítási felelősöket — 1952-től a fák hete, ill. 1958-tól a fásítás hónapja alkalmából rendezett ünnepségeken — jelvénnyel, oklevéllel és pénzjutalommal tüntették ki. Az Erdőtelepítő Állomás megyénkben elsősorban a Legeltetési Bizottságokra támaszkodott, ök rendelkeztek a legtöbb erdősíthető területtel, s munkaerőt is kellő létszámmal tudtak mozgósítani a munkák elvégzéséhez. A kedvező körülmények eredményeként jelentős volumenű fásítások maradtak ránk e korból. A Legeltetési Bizottságok fásításai közül ki kell emelni a három hajdúvárosban telepítetteket. Hajdúböszörmény 168 ha, Hajdúszoboszló 317 ha, Hajdúnánás 323 ha, és hozzájuk csatlakozva Balmazújváros 330 ha mintaszerű eredményes fásítást végzett. Ide sorolhatók még — az újtikosi, tisztacsegei, polgári, vámospércsi, fülöpi, berettyóújfalui, biharkeresztesi, kornádi, nagyrábéi, püspökladányi, debreceni legeltetési bizottságok, amelyek szintén egyenként 50—100—150 hektár fásítást telepítettek eredményesen. Az említett legeltetési bizottságok közül a három hajdúváros és Balmazújváros legeltetési bizottságai végezték az 50-es években a legkiemelkedőbb munkát. Ezen legeltetési bizottságok fásításai az alábbiak szerint valósultak meg: 1. Hajdúnánási Legeltetési Bizottság. Legeltetési Társulat, illetőleg bizottsági elnökök: Nyakó Imre, Nagy Miklós, Éles András és Uri Sándor voltak. Fásítási felelős: Kovács Miklós és Dráviczki Imre volt. A legeltetési bizottság összes területe: 6204 hektár volt — nagyobb részben legelő, s kisebb részben szántó. A fásítás 323 hektár, amely 5,2%-os fásítottságnak felel meg. A legelő több nagyobb komplexumban volt. Ezek a Belső-legelő, a Közös-Nagylegelő, Tedej és Fehérhatár. A Legeltetési Társulat — 1949 és 1950-ben, majd a Legeltetési Bizottság 1950 őszétől kezdve a következő helyeken végezte a fásításokat: — 1949-ben és 1950-ben a Közös-Nagylegelőn: 10 ha — 1951 őszén a Kadarcs határrészen: 18 ha — 1952. tavasz. A Nagylegelőn, a csegei úti sávok: 8 ha — 1952. tavasz. A csegei úttól befelé erdősáv 7 ha — 1952 őszén. A veresnádi részen: 14 ha — 1952 őszén. A Varjas telken: 16 ha 60 — nemesnyárral — kocsányostölgy — kocsányostölgy — nemesnyár — nemesnyár és kocsányostölgy — kocsányostölgy