A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

Szeghalom 1 íő Szekszárd 1 fő Szentkirályszabadja 1 fő Szentes 2 fő Szerep 3 fő Szilágynagyfalu 1 íő Sződemeter 1 fő Szentfa (?) 1 fő Tamási 1 fő Tapolcafő 1 fő Telegd 1 fő Tetétlen 1 fő Téglás 1 fő Tépe 2 fő Tarnóc 1 fő Tótfalu 1 fő Törökszentmiklós 2 fő Ugra 1 fő Valkháza 1 fő Vámos 1 fő Vámospércs 1 fő Váncsod, 1 fő Veszprém 2 fő Zsáka 1 fő 73. Szatmárnémeti 3 fő A 83 év, amely alatt a szoboszlói Albumot vezették, 97 általunk ismert településről 133 tanuló (a szoboszlói 208 nélkül) érkezett a partikulába. Igen jelentős bevándorlásnak tekinthetjük ezt az adatot, s magyarázatához több kérdésre is válaszolnunk kell. Ha az indítékokat Szoboszlón kívül keressük, akkor két irányból is helyesen közelíthetünk a válaszhoz. Nyilvánvaló, hogy azok a szülők, akik kisebb településeken már nem tudták biztosítani — felsőbb iskola hiányában — gyermekeik továbbtanulását, Debrecenhez (Sárospatakhoz, Pápához stb.) közeli partikulát kerestek, s ezeknek egy része Szoboszlót választotta a tanulás színhelyéül. Ha olyan szempont szerint elemezzük a felsorolt falvakat, városokat, hogy a lakosság zöme milyen vallású volt, akkor is választ kapunk, hogy miért küldték Hajdúszoboszlóra pl. a veszprémi, a tamási, a szekszárdi gyerekeket. Ha volt is ezeken a helyeken középfokú képzést biztosító iskola, az — a túlsúlyban lévő — katolikusság miatt elsősorban csak a katolikus vallású gyermekeket tanította, s ha be is fogadott reformátust, az el lehetett készülve arra, hogy hite miatt állandó zaklatásoknak lesz kitéve. És éppen az Album vezetésének megkezdése időszakában jelent meg Mária Terézia 1752-es rendelete, amellyel több dunántúli, felvidéki — többségében katolikus lakosságú — település reformátusait megfosztotta szabad vallásgyakorlásától. Erre a sorsra jutott Pápa is, és grammatikai szintre süllyesztett Kollégiuma a közeli Adásztevelre menekült. Debrecen azonban meg tudta őrizni kollégiumi jellegét, s nagy számban fogadta be a bezárt vagy alacsonyabb szintre süllyesztett iskolák továbbtanulni szándékozó fiataljait úgy is, hogy a hozzá közeli partikulákban helyezte el őket középfokú tanulmányaik befejezésére. A Hajdúszoboszlóra küldés harmadik okaként —a jó tapasztalatok alapján a baráti, rokoni ajánlást kell tekintenünk. A rokoni kapcsolatok létét több — különböző évekből való — név- és lakóhely azonosság alapján feltételezzük. A számszerű növekedés arra is utal, hogy megnőtt a tanulási kedv — egyre többen érezték szükségességét a továbbtanulásnak. Erre ösztönzött a társadalomban jelentkező különböző áramlatok mellett az egyházi és világi hatóságok által szorgalmazott tanköteles korú gyermekek rendszeres összeíratása is. Ilyen összeíratásról tudunk — Szoboszló vonatkozásában — 1796-ból, amikor „hathatós eszközökkel" akarták a szülőket kényszeríteni gyermekeik iskoláztatására, 49. Kisúiszállas 1 fo 74. 50. Kösd 1 fő 75. 51. Kovácsi 1 fő 76. 52. Kötegyán 1 fő 77. 53. Kraszna 1 fő 78. 54. Léva 1 fő 79. 55. Losonc 1 fő 80. 56. Mátészalka 1 fő 81. 57. Mány 1 fő 82. 58. Mezőgyán 1 fő 83. 59. Mihályfalva 1 fő 84. 60. Mihályháza 1 fő 85. 61. Mikepércs 2 fő 86. 62. Miskolc 1 fő 87. 63. Monostorpályi 1 fő 88. 64. Peremarton 1 fő 89. 65. Nádudvar 4 fő 90. 66. Piritye 1 fő 91. 67. Püspökladány 2 fő 92. 68. Ráczújfehértó 2 fő 93. 69. Sarkad 1 fő 94. 70. Sárközújlak 1 fő 95. 71. Szalonta 3 fő 96. 72. Szatmár 2 fő 9'7. 581