A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

viszont a magasabb ismereteket. Az alsó 3—4 osztály

19 tanulóit elsősorban a jobbágyok gyermekei alkották. A Conscriptio Scholarum 1788-as adatai szerint tíz község iskoláiban a tanulók származás szerinti megoszlása a következő volt: nemes 18%; katona 0,1%; jobbágy 77%; polgár 4,6%.

20 Joggal nevezhetjük tehát ezeket az iskolákat népiskoláknak, s hibába jelentette ki Sándor Lipót, hogy nem tudja belátni a falusi iskolák szükségességét, „mert az írás és olvasás a falusi népnek ... nem szükséges"

21 — ennek ellenére az alsóbb osztályok mindig rengeteg gyermeket ismertettek meg a legelemibb, s a gyakorlatban is jól hasznosítható ismeretekkel. Szoboszlón ugyan jobbágyokkal alig találkozunk, de a magukat hajdú nemeseknek tartó lakosság alacsony életszínvonalon élt. Hajdúszoboszlón a már említett 1788-as összeírás szerint az elemi osztályok tanulóinak származás szerinti megoszlását jól érzékelteti táblázatunk: """""^ --^^ Származás Nemes Polgár Jobbágy Összesen osztály """""""--^^^ származású Coniugisták Declinisták Elemisták 30 47 140 5 — | 15 — 1 12 35 62 152 A korábbi és későbbi években sem változott lényegesen az arány. A szoboszlói partikulában a tanulók létszáma — fiú és lány iskolában együtt — az eddig feltárt adatok szerint a következőképpen alakult:

22 (1. sz. melléklet). A táblázat adatait elemezve igen tanulságos következtetésekhez juthatunk. A tanulók számának gyarapodását tekintve például megállapíthatjuk, hogy a lakosság — különösen a XVIII. sz. második felében tapasztalható — intenzív gyarapodását messze lemaradva követi csak a tanulói létszám emelkedése. Ha 1764-et kiindulási évnek tekintjük — azért, mert mind a lakosság, mind a beírt tanulók száma ismert, — akkor 1801-hez viszonyítva a lakosság évenkénti növekedése 49,6 fő, ami a születések, bevándorlások akkori éves nagyságrendjének megfelel. A tanulói létszám esetében — az 1801-ben ismert 288 fiútanuló mellé reálisan képzelhetünk 225 leány tanulót. Az 1764-es 485 összes beiratkozott tanulói létszámhoz viszonyítva az 1801-es 513 létszám csak évenkénti 0,75 fő gyarapodást mutat. 1764-et 1811-hez viszonyítva az arány hasonlóan elgondolkodtató: a 116,7 fős lakosság növekedést csak 3,3 tanulói létszám gyarapodás kísérte. Ahhoz, hogy ennek a csaknem stagnáló tanulói létszámproblémának a valódi okát megmagyarázhassuk, még további vizsgálódásokra van szükségünk. Az ilyen nagy különbségű szakadást a lakosság növekedése és a tanulói létszám gyarapodása között nem magyarázza meg a rekatolizálás esetleges elrettentő hatása, nem magyarázza meg a szoboszlói lakosság gazdasági, társadal19 Az elementaristák összefoglaló néven jelzett alsóbb osztályok elnevezése általában a következő volt a XVIII. században: schola septima, schola sexta, schola quinta, schola quarta. 20 Az összeállítás Koós Ferenc: A népiskolai oktatás helyzete a Tiszántúlon a XVIII—XIX. sz. fordulóján с doktori értekezésben található. (KLTE, Történelemtudományi Tanszék könyvtára 41. ltsz.) A következő 10 község adatait vetette öszsze: Bakonszeg, Balkány, Balmazújváros, Báránd, Biharnagybajom, Bihardancsháza, Hosszúpályi, Konyár, Nyírmihálydi. 21 Ravasz—Felkai—Bellér—Simon: A magyar nevelés története a feudalizmus és a kapitalizmus korában (Bp., 1960) 58. 22 Az adatokat az alábbi forrásokból állítottam össze: — Debreceni ven. tractusbeli eccl. esperesi visitatios jegyzőkönyve 38. 1. 1764. jan. 31. — Protocollum I. 1801— 1827 és Protocollum II. 1828—1833. évekről. — Hajdú-Bihar megyei Levéltár (HBmL) IV. a 502/d. 8. 578