A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

mi helyzete sem. Pontosabb — ma még számunkra ismeretlen — adatok feltárására van szükség a kérdés megválaszolására. Érdekes összehasonlításra nyílik lehetőségünk akkor is, ha a hajdúszoboszlói lakosság és a partikulába beiratkozott tanulók számát összevetjük a környék kisebb-nagyobb településeinek lélek- és beiratkozott tanulóinak számával. ízelítőül csak egy évet, 1822-t vizsgáljunk meg.

23 Lakosság оталло Beiratkozott A beiratkozott tanulók Település neve Lakosság оталло fiú—lány tanulók százalékos aránya a lakosság dZfCUlla száma számához viszonyítva Hajdúböszörmény 12 000 860 7,1% Hajdúnánás 10 407 714 6,8% Hajdúszoboszló 10 000 745 7,4% Balmazújváros 3 874 367 9,4% Hajdúszovát 2 071 300 14,4% Földes 3811 323 8,4% Feltűnő ezekből az adatokból, hogy a három „nagy"-hajdútelépülésnél jóval kisebb Újváros, Szovát és Földes lakossága sokkal több gyermeket küldött iskolába, legalábbis az elemi ismeretek elsajátítására. Mindezeknek a tényezőknek az ellenére azt kell mondanunk, hogy a korszak által biztosított lehetőségekhez képest a partikulák igen sokat tettek azért, hogy működési terlüetükön a legalsóbb néprétegek gyermekei számára is biztosítsák legalább az elemi ismeretek minimális szintjét, illetve, hogy elindítsanak minden évben 5—10 ifjút a magasabb tudományok felé. Ezt a tényt azért is kiemelkedő fontosságúnak kell tartanunk, mert nemcsak az uralkodó osztály — mint korábban említettük — tartotta feleslegesnek a nép művelődését, de maguk a szegények is — ha meg akartak élni — kénytelen-kelletlen munkára fogták 8— 10 éves gyermeküket, illetve a téli időszakban a megfelelő ruházkodás hiánya miatt nem engedhették őket iskolába. A „Conscriptio Scholarum" egyik összeíró ívén így festi le a helyzetet Váradi Mihály tiszacsegei lelkész: „A sok mindenféle teher alatt úgy elalélt ez a nép, hogy ennek napról napra alig van kenyere. És ez azt is okozza, hogy a gyermekek még azon gyenge idejeikben, melyben az oskolai porban kellene heverniek, baromi dajkaságra (barmok dajkálására) és paraszti munkára hajtogattatnak. Tíz esztendőt alig él meg a gyermek, mikor már apja mellett ostoros, kondás, juhász, csikósbojtár, stb. A leányok hasonlóképpen már gyenge korokban az anya jóktól házi és egymást űző külső foglalatosságra is szoríttatnak. Ez az oka, hogy nem találhatni csak hármat is, tizenkét esztendős gyermeket (az iskolában). Tagadhatatlan, hogy vágynak megátalkodott szülék is, kik nem tudják vagy nem akarják szívükre venni, mennyit ér a tudomány, noha errül egyszer-másszor hallanak".

24 Ez a korabeli leírás szemléletesen tárja fel a helyzetet, s ennek ismeretében ítélhetünk csak helyesen a XVIII—

XIX. sz. iskolaügyét vizsgálva. A TÖRVÉNYEKNEK ALÁÍRT TANULOK BEMUTATÁSA A hajdúszoboszlói partikula Albumában 1750 és 1833 között 387 diák írt alá az iskola törvényeinek. Ez az évek átlagában 4,5 magasabb iskolát végzett tanulót jelent: olyanokat, akik a Kollégiumba kerülve, ottani tanulmányaik befejezése után visszamenve a falvakba segítették a közösség művelődésének a gyarapítását is, mint papok, tanítók. Az Albumban található adatok feldolgozá23 Hajdúhadház: Egyházmegyei levéltár, Visitationalis Tabellék 1822-ből. 24 TREL. Conscriptio Scholarum 1788. I. 1. 10. 579