A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Tóth András (1858–1929) élete és művészete

sal működött, mint igen szép tehetséggel bíró egyént, a további kikepeztetesre melegen ajánlom а Тек. igazgatóság pártfogásába és becses figyelmébe."

13 Az ösztöndíjat nem kapta meg, a „Debreczen" című lap szerint „protekció szóval" másnak ítélték.

14 Nem tört le, mert hiszen, íme: a közvélemény mellette szólt és tervei is egyre nagyobbak lettek, önbizalma egyre nőtt. Elérkezett az az időszak, amikor már nagyon is bízott magában, s nagy tervekről álmodott. Egymás után készítette el Bocskai István emlékmű variációit a hajdúvárosoknak, majd Kossuth emlékmű tervet Debrecennek. Az időpont kedvező volt: a Kossuth halálával feltámadt Kossuth kultusz, a millenniumra készülődés reprezentációs feladatai felpezsdítették a művészeti közéletet. Szoborbizottságok alakultak, pályázatokat írtak ki, igaz, elsősorban hazafias érzelmektől áthatva, semmint a művészpártolás előmozdítására. így volt ez Debrecenben, Hajdú és Bihar vármegyében is. 1896-ban Hajdúböszörményben mutatta be Bocskai szobortervét, majd 1897-ben Hajdúszoboszlón Bocskai lovasszobortervét, mindkét helyen elakadt a pénzgyűjtés, pedig Móricz Pál hevesen ostromolta szilvafa alatt alvó honfiakat. Ugyanő emelte fel szavát a debreceni Kossuth szobor ügyében: ha már az országos gyűjtés méltatlan volt, legalább Debrecen tenne ki magáért, emléket állítva annak a Kossuthnak, aki „épp itt a város falai között élte át élete legvarázsosabb, legválságosabb perceit. . . és az idegen bizony hiába keresi a legnagyobb magyar szobrát. Valljuk be, szégyene ez Debrecennek." Móricz Pál, buzdításul, közölte lapjában a mű vázlatrajzát.

15 Tóth András 28 000 koronáért készítette volna a monumentális bronz szobrot. Ezek a tervek egyelőre vágyak maradtak. A realitást, a megélhetést kisebb munkák jelentették. Elkészítette az izraelita templom szobrászati díszeit, a Simonffy út sarki bérházak ornamenseit, a Piac utcai Kereskedelmi és Iparkamara szobrait.

16 1895-ben pályázott a nyíregyházi Bessenyei György szoborra, de sikertelenül. 1897-ben Révész Bálint püspök síremlékét készítette el andezitből. Szinte házi szobrásza lett a Csokonai Körnek, amely 1897-ben a Fazekas emléktábla, 1898-ban a színészet emléktáblája elkészítésével bízta meg. Ezt követte később a Batthyányi utcai Ormos szabó házának Petőfi emléktáblája, a Fazekas síremlék emblémája és a szatmári békekötést előkészítő tárgyalás emlékét, helyét megörökítő domborműve.*' 13 A levelet közli a Debreczen, 1897. július 17. 5. 14 Debreczeni Ellenőr, 1897. július 16. Egyébként az 1897-es ösztöndíjat Gyöngyössy Berta kapta meg, aki méltó volt a jutalomra. Elvégezte a Mintarajz tanodát, majd Münchenben és Berlinben folytatott sikeres szobrászati stúdiumokat. A Debreceni Első Takarékpénztár művészeti ösztöndíjairól ld. Sz. Kürti Katalin tanulmányát (Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve, IX. 83—90.) 15 A hajdúszoboszlói és hajdúböszörményi Bocskai szobortervekről ld. részletesen Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban című könyvét (Debrecen, 1977), valamint A képzőművészetek Hajdúböszörményben című tanulmányát (In: Kathy Imre—Sz. Kürti Katalin: Hajdúböszörmény építészete—képzőművészete — Hajdúböszörmény, 1979), A képzőművészetek Hajdúszoboszlón című tanulmányát (In: Hajdúszoboszló monográfiája — Hajdúszoboszló, 1975), valamint az ott közölt irodalmat. Korabeli cikkek a Debreczen című lapban: 1896. ápr. 2., 1897. június 9. és 26. (Móricz Pál cikke), a Debreceni Ellenőr című lapban: 1896. április 2-án, 7-én. 10-én, 21-én és 28-án, a Hajdúböszörmény és Vidéke című lapban: 1896. ápr. 5-én és 12-én. A Kossuth-szoborról a Debreceni Ellenőr 1896. július 8-i száma tudósít. 16 Hírek a Debreceni Ellenőr 1895. aug. 7-i, 1898. aug. 16-i, 1900. június 29-i számában. 17 Valamennyi debreceni műről részletesen tudósít a Debreczen és Debreceni Ellenőr című lap: Fazekas Mihály domborművéről a Debreceni Ellenőr 1897. január 24., márc. 8., ápr. 9-es számai, a síremlék emblémájáról a Debreczen 1904. május 13-i száma, a Petőfi emléktábláról a Debreceni Ellenőr 1899. július 30-i és 31-i számai. 539