A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Tóth András (1858–1929) élete és művészete

3. kép. Építészet с. szobrának gipsze, 1895 (repró archív felvételről) Vendégszerető házában, amely híres volt jó boráról, egyre gyakoribb vendégek lettek az újságírók. Egyikőjük, Paulus, így mutatta be Tóth Andrást és házát: „Hatalmas, széles, domború homlokában a zseni álmodozásai gyújtanak, sokszoron ragyogó lángokat, hogy aztán a prózai léteszközök hiányában a létért fárasztó küzdelemben, mikor vitézi szobor, arányos alkotóra gondolt, vagy képzeletben formálván paraszt leányka mosolygó arcát, ilyenkor a nehéz kalapáccsal és vésővel gazdag emberek házaihoz megy, hogy faragjon kőcifrázatbol unalmasokat, cikornyásókat, milyenek a gazdag emberek maguk ... Pedig a Késes utcai kis műterem nem mindennapi művész elme pihenő és munkálkodó szobája, mert ez a barnaszemű, érdekes Tatár herceg orcájú pongyola öltözetű művész már több kész művészi tervekkel bizonyította, hogy képes volna a szobrászat terén megküzdeni bárkivel az első pálmáért. Oly természetesek, eredetiek, 540