A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: A kendertermeléssel és megmunkálással kapcsolatos szokások és hiedelmek Hajdú-Bihar megyében

A dörzsölést általában tánc és dalolás követte megyeszerte. A legények a magukkal hozott citerán vagy tamburán szolgáltatták a „talp alá valót" s a táncok szünetében elhangzott ún. „hallgató nótával pedig az érzelmekre igyekeztek hatni" (Berettyóújfalu). Ritkán fordult elő a dörzsölőkhöz kapcsolódó társasjáték. Fülöpön volt ismeretes a lányok és legények együttes játéka: a Kútbaesés és a Megnősítés játékok, de ezek sem kimondottan a dörzsölő játékai voltak, a fonókban is játszhatták azokat. A Kútbaesés játék irányítója az egyik legény volt, aki egyben a bíró szerepét is betöltötte. Törölközővel korbácsot font s azzal a jelenlevők egyikének a vállára csapott. Az így kiválasztott legény az ajtóhoz ment, azaz a „kútba esett". Ez a legény megsúgta a bírónak, hogy ki váltsa ki a kútból. A kiszemelt lányt a bíró ugyancsak korbácsütéssel kényszerítette arra, hogy csókkal váltsa ki a kútbaesettet. Ezután a kiváltó maradt a kútban és kért újabb kiváltót. A játék így folytatódott tovább mindaddig, míg mindenki sorra nem került. A Megnősítés a következőképpen játszódott le. A párok egymás mellett ültek s a bíró sorra kérdezgette az újdonsült férjeket: — No hogy tetszik az asszony? Ha tetszett, megcsókolták egymást, ha nem tetszett, a bíró megkérdezte: — Kié tetszik? Az ifjú férj megmondta, kié. A bíró ezután az említett párhoz fordult s korbácsütés kíséretében közölte a férjjel, hogy kérik az asszonyt. Ha a férj odaadta a feleségét, a két asszony helyet cserélt, ha nem, akkor a kérő férj szabta meg, hány korbácsütést kapjon a másik férj, amiért nem adta az asszonyát. Egyegy állhatatos férj harminc-negyven korbácsütést is kiállt asszonyáért. A játék során minden férjet végigkérdeztek. Egy-egy kapósabb lány egy este többször is férjet cserélt. A dörzsölő játékai között gyakrabban szerepelt a lányok ijesztgetése. A legények örödögökkel, boszorkányokkal rémisztgették a lányokat, amivel az volt a céljuk, hogy kiharcolják a lányok engedélyét a hazakíséréshez (Biharugra). Tiszacsegén a dörzsölőből kimaradt legények ijesztgették a lányokat. A hazafelé tartó lányokat a dörzsölő szomszédságában levő házak nagykapu fájára helyezett, tökből kivájt és gyertyával megvilágított halálfejek fogadták. A dörzsölőbe még nem járó, ún. suhé legények is okozhattak riadalmat Berettyóújfaluban. A legények csoportokba verődve felkeresték a dörzsölőt rendező házakat s ott paradicsomcsatát vívtak, egymást dobálva a táncoló, daloldó dörzsölő lányokat is el-el találva. A dörzsölő — mint látjuk — elsősorban a fiatalok munka- és szórakozási alkalma volt. Az idősebbek nem is rajongtak túlzottan érte, helyette jobbnak tartották a csávázás módszerét, mert azzal a por is kiment a kenderből (Bakonszeg). A fiatalok viszont ragaszkodtak a dörzsölőkhöz, hiszen ezekben a munkával együtt járt a „cuháré" vagy szórakozás is, s mint ilyen egyike volt a fiatal lányok és legények kis számú, együttes szórakozási alkalmainak, lehetőségeinek. Fonó Lajos Árpád monografikus munkájában a fonóról szólva megállapítja, hogy a fonónak kettős értelmezése él a köztudatban: mint régi munkamód s mint népszokás egyaránt ismeretes. Ez utóbbi jelentése él erőteljesebben, aminek az az oka, „hogy sok hangulati és érzelmi velejárója van"/

1 A kendermunkák közül megyénk területén is a fonó az a munkamód vagy munkaalkalom, amelyikhez a legtöbb szokáshagyomány és hiedelem kapcsoló4 Lajos Árpád: Este a fonóban (Budapest, 1974) 20. 502