A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szűcs Ernő: A Molinum Malomipari Rt. és hatása az Alföld gyárjellegű malomiparára

Ezt követően kezdetét vette a hitelszanálás. A Molinum Malomipari Rt. már 1926. november 26-án körlevélben közli, hogy a külföldi és belföldi hitelezők mind kielégítést nyertek, kivéve az angolokat, akiknél még 200 ezer font adósság fennáll. Később azonban kiderül, hogy ez a körlevél nem a valós adatot közölhette, mert az angolokkal szemben még 1927. szeptember 28-án is 540 ezer font adósság lett kimutatva. A fennakadásnak több oka is volt. A szanálás végrehajtása során vált ismertté, hogy az adósságok összege nagyobb, mint amit a Victória eredetileg közölt. Másrészt a határon túl levő vagyontárgyak likvidálása rendkívül sok nehézségbe ütközött, s ami eladásra is került (halastavak, uradalmi részvények, ógyallai birtok) azok ellenértéke csak évek múlva és részletekben folyt be. Ráadásul az ingatlanok nagyrésze malomipari üzem volt, s mivel az ágazat nemcsak nálunk, de a környező országok mindegyikében súlyos helyzetbe került — kivéve Csehszlovákiát — így az eredetileg felvett értékükből le kellett írni, vagyis kisebb fedezetet adtak a tervezettnél és eladni csak a csehszlovákiai háromból sikerült kettőt (Pozsony, Szene). Kedvezőtlenül haladt a kinnlevőségek behajtása is. Mivel pedig a külföldi hitelezők követelésének kiegyenlítése rövid időn belül vált esedékessé, ugyanakkor az aktívumok túlnyomó része immobillá vált, így a nehézségek csak fokozódtak. További probléma volt, hogy vita alakult ki a hitelezők között, hogy a magyarországi malmokat üzembe helyezzék-e, vagy sem. A működtetést kívánók azzal érveltek, hogy így a holt regie költségek csökkennének, a vidéki üzemek termelésére szüksége van a környéküknek és ha a malom termel, akkor értéke megnő, jobb fedezetül fog szolgálni. Fel is kérték az angolokat a 70 milliárdos jelzálogjoguk törlésére, hogy a malmok újra megkezdhessék üzemelésüket. A vitázok másik csoportjának érveit sajnálatosan nem találtuk meg a forrásokban, de valószínűsíthetően azok a GYOSZ-tagok, vállalatok tartoztak ide, amelyek maguk is malomipari tevékenységet folytattak, és érdekeltek voltak a leálló üzemek piacainak elhódításában. Visszatérve a csődtömeg felszámolása eseményeihez — a már említett 1927. szeptember 28-i iratból derül ki, hogy a két angol bankházzal szemben még mindig 540 ezer font adósság áll fenn. Ennek visszafizetésére — előre meghatározott időpontú és összegű részletfizetések után — 1929. szeptember 30-ig haladékot adnak, de hitelük fedezetéül lekötik az Egyesült Magyar Malomipari Rt. részvényeinek 54 1/3%-át, a külföldi malmokat, de Bacher Emil vagyonát is, amelyet ugyan már a TÉBE bankok által nyújtott kölcsön terhel. Közben ugyanis az történt, hogy a Pesti Victória Gőzmalom Rt.-t üzembehelyezték, valamint a konszern vidéki telepeit is. Ez utóbbiakból — kivéve a Hódmezővásárhelyi Bauer Malom Rt.-t — egy malomcsoportosulást hoztak létre az említett néven. Az újbóli üzembehelyezés azonban nem hozta meg a várt eredményt. A Molinum Malomipari Rt. az 1929. szeptember 30-i határidőre sem volt képes az adósságokat rendezni. Így azután a Pénzintézeti Központ a Magyar Nemzeti Bank segítségével magához váltotta az angolok követelését. A pénzpiac összeomlása (világgazdasági válság kitörése) ugyanis most már elodázhatatlanná tette a külföldi hitelezőkkel szembeni rendezést. Ugyanakkor a PK szorosabb felügyelet alá vonta a szanálás műveletét. Eladásra került (ez még 1928-ban) a szegedi malom berendezése, előbb ideiglenesen, majd 1937-től véglegesen leállították a Pesti Victória Gőzmalmot, valamint a vidéki fűrésztelepeket és a malmok közül is azokat, amelyek termelése nem volt rentábilis. Ezekre az intézkedésekre szükség volt, mert bár a Molinum Malomipari Rt. évenként hatalmas összegeket írt le a Victóriával szemben fennálló követeléseiből (1927—1930 között 15,26 millió pengőt) az alapításnál lefektetett intenciók alapján mégis a vállalat 240 ezer pengős alaptőkéjének több mint felét (123,3 ezer pengőt) 1930 végére elveszítette. Amikor pedig az Egyesült Magyar Malomipari Rt. és a Pesti Victória újra felvehette az üzemelést (1934 után) olyan korlátozott mértékben tevékenykedett, hogy felét 446