A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szűcs Ernő: A Molinum Malomipari Rt. és hatása az Alföld gyárjellegű malomiparára

Szűcs Ernő A Molinum Malomipari Rt. és hatása az Alföld gyárjellegű malomiparára A két világháború közötti magyar gazdaságtörténet jellegzetes eseménysorozatát, nevezetesen a Molinum Malomipari Rt. létrehozásának okait, működését óhajtjuk az alábbiakban bemutatni. Célunk elemzés alá venni azokat a pénzügyi manővereket, amelyek a témához kapcsalódnak, s mindezt abba a keretbe beilleszteni, amely adódott az iparágon belül folyó rendkívül éles harcokból, válságjelenségekből. Munkánk csak a malomiparban történt egy bizonyos eseménnyel foglalkozik. A leírtakat azonban alkalmasnak találjuk annak szemléltetésére is; hogyan folyt le általában 1920 után, kapitalista környezetben a magyar iparstruktúra átalakítása. Ez esetben ugyan az egykor vezető pozícióban levő ágazat hátrányára. Látnunk kell azonban, hogy más, de szintén „túlméretezetté vált" ágazatok esetében a határozott, a céltudatos kormányintézkedések hiánya hasonlóan meghosszabbította a struktúraátalakítás kínjait. Bevezetőnkben szeretnénk rámutatni arra — ha a dolgozatban nem is fogunk rá állandóan utalni —, hogy az iparfejlődésben elmaradott Alföldön, Tiszántúlon, ahol az iparosodottság hiányán éppen a malomipar léte jelentett valamelyes enyhítést, minden, a továbbiakban leírt esemény kétszeres súllyal esik latba. A magyar kapitalizmuskori iparfejlődésnek a nyugat-európai klasszikus formációtól egyik leglényegesebb eltérő vonása volt, hogy nálunk élenjáró, elsődleges szerepkört nem a textilipar, hanem a malomipar töltött be. Az iparágnak a 19. század közepétől egyre gyorsuló fejlődését az alapozta meg, hogy a magyar nagybirtokosi osztály 1825-öt követően egyre fokozódó mértékben érdekelt volt gabonatermésének exportálásában. Azonban ezt egyrészt a szállítási körülmények kedvezőtlensége (rossz, kövezetlen utak, a vasút csak később indul fejlődésnek), másrészt az egyébként jóminőségű, de rosszul kezelt (szemetes, dohos stb.) búza miatt, mint nyersterméket értékesíteni alig volt módja. Ugyanakkor az acélos magyar búzából készült lisztet szívesen vásárolták a birodalom más területein. Különösen Ausztriában nőtt meg a kereslet, ahol is a burzsoáziának érdekében állt a nagytömegű, s így olcsó kenyér- és főzőliszt biztosítása. Ezáltal ugyanis egy tényezővel több tette lehetővé számára a munkabérek alacsony szinten tartását. Mivel azonban saját tartományában ehhez nem volt meg az elégséges nyersterményalap, így nemcsak beleegyezett, de mondhatni szorgalmazta is a Monarchia malomipari kapacitásának Magyarországra történő koncentrálását. További faktorként kell említést tenni a magyar kereskedők rétegéről, akiknél az állat- és terménykivitelből, illetve az örökös tartományok iparcikk-behozatalából akkumulálódó tőke ipari tőkévé válásának legkézenfekvőbb útja a gyárjellegű, gőzerőre berendezett malomipar létrehozása volt.

1 Jellemző a magyar malomipar gyors fejlődésére, hogy miközben a régi tech1 Szűcs Ernő: A Debreceni István Gőzmalom története 1848—1944 (Debrecen, 1978.) 9—12. és 43—44. 441